Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Hamarosan évekre elbúcsúzhatunk a Lánchídtól: még néhány hónap, és megkezdik a felújítását, a végleges döntést a napokban hozza meg a főváros. Remek apropó arra, hogy egy rakás fotót posztoljunk a város legöregebb Duna-hídjáról. Vagyis nem is kifejezetten róla. A Lánchíd ugyanis megkerülhetetlen, szerves eleme lett a városnak, nem is olyan képeket válogattunk össze, amelyeken ő a főszereplő, inkább olyanokat, amelyeken csak úgy ott van.
A híd történetével sokat foglalkoztunk már. Volt, hogy Török András online könyve kapcsán foglaltuk össze a lényegét (akinek van egy kis ideje olvassa el azt is), volt, hogy a hídmester, Alagútból nyíló irodáját mutattuk be , és ha már ott jártunk, összeszedtünk pár remek hídlegendát is.
Úgyhogy most csak kényelmesen hátradőlünk, és adatok, meg tények felsorolása helyett élvezettel végigpörgetjük a Fortepan képeit a Lánchíd huszadik századi történetéről.
Már a kalapdivatból rájöhetünk, hogy az előző századfordulón járunk. Na meg abból – ami talán elsőre fel sem tűnik –, hogy a Lánchídnak még fából van a korlátja. Sőt, akkoriban az egész pályaszerkezetet fagerendák tartották, tulajdonképpen csak a névadó láncszemek voltak fémből. A háttérben a szecessziós Gresham-palota helyén természetesen még a neoklasszicista Nákó-palota áll. A kép amúgy sztereofotó, amelyet Fromm Géza nagyváradi ügyvédjelölt készített 1894-ben, amikor mint turista járt a fővárosban. A Lánchíd nagyon megfogta, így arról több térhatású képet is készített, melyeket gif formájában itt mutattunk be. (Fotó:
Kiss László / Dabasy Fromm Géza felvétele / FORTEPAN)
Bár a budai hídfőnél jóval sűrűbb volt a beépítés és kevesebb a zöld, mint ma, azt meg kell hagyni, hogy takaros parkocska volt ott. Stílusában persze egészen más mint a maiak: sehol egy fa vagy egy pad, elvileg beszélgetős sétálásra való, gyakorlatilag inkább csak mutatós dísz. A jobboldalon álló, cifra bérpalotát már hiába keressük. Bár állítólag alig sérült meg a háborúban, azt a negyvenes évek végen a Lánchíd utca és a Duna közt álló összes palotával együtt lerombolták. A helyükön ma park van – szerencsére fákkal. (Fotó:
Schoch Frigyes / FORTEPAN)
A Lánchíd első, de koránt sem utolsó nagy felújítása 1914-ben. Ekkor kapott rendes járdát a híd, és ekkor cserélték le végleg a faszerkezetet fémre. A súlya több mint a duplája lett a réginek, de legalább nem volt ingatag többé. A kép hátterében már ott az alig hét éve átadott Gresham-palota. (Fotó:
Schmidt Albin / FORTEPAN)
Egykor nem csak a pesti, de a budai oldalon is végig hajók sorakoztak a rakpartnál. Ezek itt a Magyar Királyi Folyamőrség őrnaszádjai, melyek a fellobogózott hídból ítélve, alighanem valamilyen ünnepségen vesznek részt 1929-ben. (Fotó:
Móra András / FORTEPAN)
Egy lehajtható kéményű gőzhajó halad át a híd alatt, ám ami ennél is érdekesebb, az az egyik pilon tetejére telepített légvédelmi állás. Pedig még csak 1938-at írunk. (Fotó:
Buzinkay Géza / FORTEPAN)
Az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus az egész várost átformálta. Volt ahol véglegesen – ekkor kövezték le teljesen az addig részben parkos Hősök terét –, volt ahol csak időlegesen. Ennyi fénytechnikát azelőtt biztos nem látott még Budapest. A Gellért-hegy tetején ragyogó kereszt mellett természetesen a Lánchíd is különleges díszkivilágítást kapott. (Fotó:
Major György / FORTEPAN)
A harmincas évekig békésebben lehetett korzózni a pesti hídfőnél, mint ma. Akkor kezdték el ugyanis kiépíteni az alagutakat a híd alatt, melyeket csak a háború után fejeztek be. (Fotó:
Glázer Attila / FORTEPAN)
A budai oldalon viszont már jóval hamarabb, 1907-ben elkészült az alagút, mégpedig a villamos kedvéért. Igaz, ez az átjáró tulajdonképpen nem a híd alatt megy át: éles kanyarokkal kerülték ki annak lehorgonyzását. Persze ez abban az időben, amikor egyetlen, rövidke kocsiból állt a jármű, nem okozott gondot. A képen épp a déli oldalon fordul be egy villamos a tér alá (a jobbos közlekedésre csak két évvel később, 1941-ben tértünk át), nagyjából ott, ahol a második képen látható parkocska volt korábban. A háttérben a Kereskedelmi Minisztérium épülete áll még, amit a háború után lebontottak. A helyén ma részben a körforgalom, részben park van, na meg a 0 kilométerkő. Akinek éles a szeme, az alighanem kiszúrja azt a függőleges fehér vonalat a ház mellett, a háttérben felsejlő Váralagút előtt: az a régi 0 kilométerkő, a Patrona Hungariae szobor. (Fotó:
Dienes Balázs / FORTEPAN)
Ennél megrázóbb képet nehéz mutatni a második világháborúban felrobbantott Lánchídról: az oldalára dőlt, törött oroszlánszobor olyan hatást kelt, mintha egy rég letűnt birodalom romjai közt járnánk. (Fotó:
Berkó Pál / FORTEPAN)
Nem ez volt az első alkalom, hogy el akarták pusztítani hidat a visszavonuló csapatok. Még szinte át sem adták 1849-ben, amikor Hentzi generális (aki volt szíves porrá lőni a pesti Vigadó elődjét) máris kiadta a parancsot a felrobbantására, a budai Vár védelmében. A parancsot egy ezredes hajtotta végre, miután a legenda szerint kénytelen volt főbe lőni egy tüzért, aki nem engedelmeskedett. A szivarjával gyújtotta meg a kanócot, ám a híd helyett ő repült a levegőbe. Száz évvel később sajnos már nem volt ilyen szerencséje a Lánchídnak. (Fotó:
Mihalik István / FORTEPAN)
1949-ben adták át az újjáépített hidat. Ünneplő tömeg, rengeteg lobogó. A háttérben még romos kolostor van a Hilton helyén, a Halászbástya tetői is hiányosak, és eltűntek a korábbi képekről ismerős hídvámházak is. Az igazi változást persze a címer jelzi, mely rendre mutatta, milyen korban járunk. Itt épp Rákosié virít a pilonokon. (Fotó:
UVATERV / FORTEPAN)
Az ötvenes évek elejére többé-kevésbé kialakult a Clark Ádám tér ma ismert formája a híres körforgalommal. Egészen kevés a jármű, nincsenek útburkolati jelek, csak szépen rendezett, gyepesített járdaszigetek, meg gyalogátkelőhelyek a korabeli fényjelzővel. Jobb oldalon már parkosították az egykori minisztériumi épület helyét, a 0 kilométert pedig nem Szűz Mária, hanem egy messzibe tekintő munkás, szocreál stílusú szobra jelöli. (Fotó:
UVATERV / FORTEPAN)
Cigaretta egy hajó fedélzetén a Lánchíd alatt. AZ 1958-ban készült képen még látszik az akkor már használaton kívüli, ideiglenes Kossuth-híd. (Fotó:
Szent-Tamási Mihály / FORTEPAN)
A Lánchíd presszó terasza. Ennyi maradt az Ybl Miklós tervezte palotából a 60-as évekre. Az itáliai palazzókat idéző épület belső udvara igazán különleges volt, a boltívek egy része csak imitáció volt a szomszédos ház tűzfalán. A különös épületelemek több mint fél évszázadon keresztül hozzátartoztak a budai panorámához, míg végül a Clark Hotel komor tömbje el nem takarta őket.
(Fotó: FSZEK BUDAPEST GYŰJTEMÉNY / SÁNDOR GYÖRGY felvétele / FORTEPAN)
Első pillantásra olyan, mintha egy folyóba vezető csatorna torkában állna apa és gyermeke, de persze nem erről van szó. Ez a pesti rakpart gyalogos alagútja, amit néhány képpel ezelőtt még csak tervezgettek. Csak most épp odáig ért a Duna. Ez volt az 1965-ös árvíz, mely Budapesten már inkább volt izgalmas látványosság a fotó alapján, mintsem valódi veszedelem. Persze azért az ország más pontjain nem volt ilyen vidám a helyzet.
(Fotó: Pálinkás Zsolt / FORTEPAN)
A hatvanas évek elején még nem lehetett vita arról, hogy régi vagy az új kupola mutat-e jobban a Királyi Palota tetején, mert hogy két évtizeddel a háború után még mindig nem volt rajta semmi. (Fotó:
Lencse Zoltán / FORTEPAN)
Egy rejtélyes kép, mely a Magyar Rendőrnek készült 1967-ben. Megrendezett jelenetnek tűnik a két egyforma kocsival, a beállított mozdulatokkal és a különös szöggel. De vajon csak a fényképezés kedvéért lezárták az egész hidat? (Fotó:
MAGYAR RENDŐR / FORTEPAN)
Az alagutat viszont nem fotók kedvéért zárták le 1973-ban. Hivatalosan Buda, Pest és Óbuda egyesítésének centenáriumára újították fel. Ekkor kapott korszerű szigetelést, meg szellőző berendezéseket, de ami a leglátványosabb: azt a mozaikburkolatot, amelyet mindenki ismer. (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
Megint egy lezárás, ahol csak tippelni tudunk: 1975-ben járunk a pesti hídfő alatti alagútban. Tíz évvel korábban, 1965-ben innen néztük az árvizet, most meg egy hosszú hajú huligán dobol benne. Hova jut a világ? (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
A Lánchíd Budapest egyik szimbóluma, nem csoda, hogy népszerű forgatási helyszín lett belőle. Itt épp Felvidéki Judit rendező forgat Hollós Olivér operatőrrel 1976-ban. Hogy mit azt nem tudni, de talán az 1978-as Negyedik fordulót, melyen mindketten dolgoztak. Mögöttük persze ott a kor címere, a Kádár. (Fotó:
RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ ÚJSÁG / CSICSAY CLAUDIA felvétele / FORTEPAN)
Ezzel a BMW-t megülő nyalka legénnyel búcsúzunk a Lánchídtól. Ha megnyitják majd néhány év múlva, visszatérünk egy újabb válogatással, mert a Fortepan anyagaiból simán kitelik még egy ilyen. (Fotó:
MAGYAR RENDŐR / FORTEPAN)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon