A dobozban hagyott propagandafilm sajátos oxymoron, de csak mint a XX. századi magyar történelem, melyben egy vezető kommunista politikus volt az antibolsevik szabadságharc vezéralakja, a forradalmi kormány vezető figurája hajtotta végre a forradalom utáni megtorlást, és a nevével illetett rendszer lehetett a békés stabilitás záloga, noha véres hazugságon és megszegett ígéreten alapult.
A rendszerváltás legsűrűbb pillanatai között ott a helye a szellemileg összeroppanó, a morális szembenézéssel és a kimondással hiába próbálkozó Kádár utolsó nyilvános motyogásának Nagy Imréről, akiről az agg pártfőtitkár csak „az az ember”-ként tudott beszélni még ekkor is, a rendszer legfőbb tabuját személyesen is egy életen át magáévá téve. Kádár 1989. július 6-án azon a napon halt meg, amikor a Legfelsőbb Bíróság rehabilitálta Nagy Imrét és mártírtársait – túl a rendszerváltás nagy nyilvános rítusán, a június 16-i újratemetésen.
A ‘89-es újratemetés előestéjén a Magyar Televízió műsorszerkesztői arra készültek, hogy leadják ezt a bizonyos 1958-as filmet a perről. Az ügyészségről, ahol évtizedeken át őrizték, sikerült megszerezni a kópiát, de hiába készült el a másolat, az utolsó pillanatban közbeszóltak. A Történelmi Igazságtétel Bizottság tagjai megnézték a filmet, majd elérték, hogy azt mégse tűzzék műsorra – mondjuk mert úgy gondolták, hogy a kora-kádári propagandafilm nem méltó a mártírok emlékéhez.
A film ugyanakkor páratlan történelmi emlék. A pernek a részletes jegyzőkönyvei mellett megvannak az eredeti, ma már digitalizált hangfelvételei is, de ez az egyetlen filmfelvétel a tárgyalási napokról. 1958-ban nem pusztán dokumentálni akartak, az anyagot propagandacélra szánták, amit ennek megfelelő erős forráskritikával érdemes kezelni. Az volt a Belügy elképzelése, hogy ha (az ő szempontjukból) minden jól megy, a filmet majd bemutatják; a 70 perces hossz nagy része „ellenforradalmi képeket” mutat megfelelő narrációval, a Köztársaság tér ostromát, lincseléseket, és más olyan jeleneteket, amelyek a hivatalos megtorló szöveggel voltak összhangban. Nagyjából 20 perc azonban a per eredeti felvételeit tartalmazza. Hogy mégsem mutatták be, azzal függ össze, hogy Nagy Imre karakán volt, nem próbálta feleslegesen menteni az életét, egyenes derékkal hallgatta végig az ítélethozatalt is – ez nem mutatott volna túl jól a nyilvánosságban.
Az 1956-os perekről most a Nemzeti Emlékezet Bizottsága készített egy egészen friss adatbázist, az ezt bemutató oldal pénteken indult el. Ők egy olyan virtuális hálót mutatnak be, amelyen a bíráktól az ügyészekig, a kihallgató tiszteken át a laikus bírákig követhető, hogy ki milyen perben működött közre, mi volt az előéletük, hogyan alakult később az életpályájuk. Nagy Imre és társai 1958-as peréről pedig az 50. évforduló környékén készült egy dokumentumfilm Nagy Kata rendezésében, a szerkesztő-szakértők Hanák Gábor és Szabó Csaba voltak. Ez a legteljesebb, hiteles filmes anyag a témáról, melyet most megkaptunk az alkotóktól, mindenképpen érdemes legalább belenézni:
A Belügy által készített eredeti filmfelvételeket azonban 1961-ben leselejtezték és megsemmisítették – ugyanabban az évben, amikor Nagy Imre holttestét is kiásták titokban abból a jeltelen gödörből, ahová az Országos Börtön sétálóudvarán három évvel korábban elásták, és átvitték a Rákoskeresztúri temető 301-es parcellájába, hogy „Borbíró Piroska” néven ugyancsak jeltelen sírba elföldeljék. Így történt, hogy mára csak ebbe a propagandafilmbe bevágott részletek maradtak meg a perről.
A film, melyet 1989-ben nem mutattak be a tévében, a Magyar Nemzeti Levéltárba (MNL) került, bár különböző kalózváltozatok is keringtek róla – egy ilyet vetítenek évek óta a Terror Házában is. A filmet információink szerint a közeljövőben digitalizálják, a filmkockákat pedig a Fortepan és az MNL munkatársai néhány napja fotózta ki – mostantól ezek a legújabb eredeti felvételek az 1958 júniusi koncepciós perről. (Fotó:
Nagy Szabolcs / Index)
Nagy Imre egy filmkockán a tárgyaláson készült felvételből. (Fotó:
Magyar Nemzeti Levéltár / FORTEPAN)
"Olyan emberek jelennek meg a megsárgult papírokon, akik életükhöz a végsőkig ragaszkodtak, menteni akarták azt a maguk és családjuk számára. Más emberek is megjelennek a dokumentumokban, akik már nem akartak menteni semmit sem, mert tudták, hogy sorsuk eldőlt. Nem hittek az igazságban vagy annak kiderülésében sem, mert már az sem érdekelte őket. Éppen ezért kemények, elszántak voltak, nem törtek meg. És megjelennek az iratokat kutató előtt azok az emberek is, akiket az igazság egyáltalán nem is érdekelt, bár szerepük szerint éppen ők lettek volna hivatva kideríteni, feltárni azt. Feladatot hajtottak végre, de nem lélektelenül, hanem eleve elfogultságtól, előítélettől terhelten" - írta a per körülményeiről, illetve a periratok és a felvételek történetéről Hanák Gábor és Szabó Csaba. (Fotó:
Magyar Nemzeti Levéltár / FORTEPAN)
Kádár János Moszkvában állapodott meg az SZKP vezetőivel Nagy Imre és társai bíróság elé állításáról 1957 áprilisában. Ezután rögtön hazaszállították őket Snagovból, bekötött szemmel ültették őket repülőre, és azonnal a Gyorskocsi utcába vitték őket. Igaz, ‘56 november 22-én Nagy Imréék még a Kádár-kormány ígéretében bízva hagyták el a jugoszláv követséget - Kádár volt a november 4. előtti pártvezetés egyetlen tagja, aki ekkor szabadon volt. (Fotó:
Magyar Nemzeti Levéltár / FORTEPAN)
‘57 júniusában Kádár és Biszku titokban Moszkvába utazott, ekkor döntöttek a koncepcióról. A pert már ‘58 elején, februárban elindították, de egy hét után leállították. Többféle feltételezés is volt, hogy miért; azt is mondták, hogy az eredetileg kijelölt bíró, Radó Zoltán túl emberséges volt a vádlottakkal, ezért váltották le, de a pert valójában Moszkvában állították le, külpolitikai okok, főként az olasz választások miatt. A tárgyalást júniusban folytatták egy új bíró, Vida Ferenc vezetésével. A képen Jánosi Ferenc, Maléter Pál és Donáth Ferenc vádlottak. (Fotó:
Magyar Nemzeti Levéltár / FORTEPAN)
Hogy a pert hogyan alakították, az összetétel is jelezte. Az akkori törvények szerint a "rendes" bíró mellett egy Népbírósági Tanács is működött népi küldöttekkel; ebben az esetben egyikük (a kép baloldalán látható asszony) “véletlenül” a Köztársaság téri ostromban meghalt egyik pártházvédő özvegye volt - egy normális jogrendszerben a személyes érintettség miatt szóba sem jöhetett volna a személye. (Fotó:
Magyar Nemzeti Levéltár / FORTEPAN)
A Nagy Imre és társai elleni perben eredetileg tíz vádlott lett volna: Nagy Imre, Losonczy Géza, Donáth Ferenc, Gimes Miklós, Tildy Zoltán, Maléter Pál, Kopácsi Sándor, Szilágyi József, Jánosi Ferenc és Vásárhelyi Miklós. A többiek azonban már a februári tárgyaláson szembesültek vele, hogy Losonczy, akire eredetileg a másodrendű vádlott szerepét akarták osztani, hiányzik: karácsony előtt három nappal tisztázatlan körülmények között meghalt a vizsgálati fogságban - a gyanú szerint az éhségsztrájkja miatti kényszertáplálásba halt bele. (Fotó:
Magyar Nemzeti Levéltár / FORTEPAN)
A négy hónap múlva újrakezdett tárgyalásokon azután a vádlottak megint eggyel kevesebben lettek: időközben leválasztották és külön perben tárgyalták Szilágyi József ügyét. Ennek egyetlen oka volt: Szilágyi kőkemény volt már a rendőrségen is: ő is éhségsztrájkolt, nem működött együtt, és azt követelte, hogy ha őket, akkor Kádárt és Münnichet is állítsák bíróság elé, hiszen ők ugyanúgy része volt a pártvezetésnek és a kormánynak a forradalom napjaiban. Mire a Nagy Imréék elleni per újrakezdődött, Szilágyit már kivégezték. A bal oldali képen Balogh Józsefné tanú, jobbra Gimes Miklós és Kopácsi Sándor vádlottak. (Fotó:
Magyar Nemzeti Levéltár / FORTEPAN)
Vida Ferenc, a Nagy Imre-per bírája. A rendszerváltás után csak vérbíróként emlegetett Vida húsz embert ítélt halálra 1956-os tevékenysége miatt. Bár 1989-ben félt a népharagtól, élete végéig
azt vallotta, hogy Nagy Imréék bűnösök voltak, az ítélet jogos volt, és nem politikai okokból született, őt nem is lehetett volna befolyásolni.
(Fotó:
Magyar Nemzeti Levéltár / FORTEPAN)
Bírósági felvételek és egy Corvin közi vágás a propagandafilmből. A film elkészítésének ötlete a Belügyből jöhetett, értelmi szerzője Rajnai Sándor volt, filmes munkatársa pedig az a Kolonits Ilona, aki „Így történt” címen csinált olyan, a kádári megtorlást megideologizáló filmet '56-ról, amit be is mutattak (és ő készítette azt a kisfilmet is a bécsi VIT-ről, melynek felvételeit a múltkor láthatták nálunk a Fortepan-válogatásunkban). Több tárgyalási napon is forgattak, de egy-egy napon csupán néhány órát. Elsősorban Nagy Imre kihallgatását és szembesítéseit örökítették meg. (Fotó:
Magyar Nemzeti Levéltár / FORTEPAN)
Kirendelt védőügyvéd és "áruló tanú" a Nagy Imre-perben. Utóbbi az a Szántó Zoltán, akit ugyan még együtt hurcolták Snagovba a többiekkel, onnan írt leveleiben azonban már ellenforradalmi szervezkedéssel vádolta meg Nagy Imrét. Szántónak megbocsátottak, cserébe Nagy ellen kellett tanúskodnia. Mint a Nagy Imre-per napjait a
tíz évvel ezelőtti évfordulón végigkövető cikkben írtuk: "Szembesítésük során bonyolult nyelvi játék alakult ki: miként lehet nevesítés nélkül az események egyik főszereplőjét beazonosítani, aki részese volt a vonatkozó döntések meghozatalának? Kádár Jánosról van szó, akinek nevének elhangzását Vida Ferenc bíró az egész per során minden eszközzel meg akarta akadályozni. Egy példa: Nagy Imre: "Tudomása van önnek, ki volt az Elnökség elnöke?" Szántó Zoltán: "Ezt ön is tudja." Nagy Imre: "Hát szóval anélkül, hogy neveket említenénk, nem én voltam."
(Fotó:
Magyar Nemzeti Levéltár / FORTEPAN)
A képen Uszta Gyula tanú, aki egy sor hazugsággal (például, hogy Maléter irányította a Köztársaság tér ostromát) tett meg
minden tőle telhetőt egykori katonatársa és barátja ellen.
(Fotó:
Magyar Nemzeti Levéltár / FORTEPAN)
Hamarjában összeállított, bútorlemezből és puhafa lécekből készített bírói pulpitus, hogy a valódi bíróságnak legalább a látszata meglegyen úgy-ahogy. A június 9. és 15. közötti tárgyalásokat ugyanis valójában egy kizárólag ezekre a perekre átalakított, egyébként kultúrteremként használt helyiségben tartották a Gyorskocsi utcai börtön harmadik emeletén. A bíróság tagjai a per egy hete alatt el sem hagyták az épületet, ott aludtak, a tárgyalóterem mellett pedig egy svédasztalos szobát tartottak fenn nekik. A külvilág kizárása és a filmes világosítók kedvéért az ideiglenes tárgyalótermet lefüggönyözték, de a meleg és a levegőtlenség miatt egy idő után a becsukott ablakokat mégis kénytelenek voltak kinyitni. "A tárgyalás utolsó napjaiban jól hallható madárcsicsergést rögzítettek a magnetofonok." (Fotó:
Magyar Nemzeti Levéltár / FORTEPAN)
Nagy Imre az utolsó szó jogán. (Fotó:
Magyar Nemzeti Levéltár / FORTEPAN)
Ítélethirdetés: Nagy Imrét halálra és teljes vagyonelkobzásra, Donáth Ferencet 12 évi börtönre, Gimes Miklóst halálra, Tildy Zoltánt 6 évi börtönre, Maléter Pált halálra, Kopácsi Sándort életfogytiglani börtönre, Jánosi Ferencet 8 évi, Vásárhelyi Miklóst 5 évi börtönre ítélték. A halálos ítéletet másnap végrehajtották.
A belügyi propagandafilm műsorra tűzésétől, bár eredetileg “azt remélték, hogy lejáratja mindazokat, akik az 1958. júniusi tárgyaláson az életükért küzdöttek”, végül eltekintettek. Mint Hanák Gábor és Szabó Csaba írják tanulmányukban: “Attól tartottak, hogy Nagy Imre szikár, halálraszánt alakja rokonszenvet vált ki a nézőkben, és ezért nem kívánta a hatalom, hogy megjelenjen a Híradó Moziban.” (Fotó:
Magyar Nemzeti Levéltár / FORTEPAN)
A Nagy Imre-perről készült filmfelvételből sok további kifotózott kocka van még, ezek a Fortepan oldalánitt láthatóak. A képek digitalizálásban Bejczy Sándor és Czikkely Tibor segített a Fortepannak. Köszönettel tartozunk Szabó Csabának, a Magyar Nemzeti Levéltár vezetőjének, Hanák Gábornak és a Nagy Imre-per 1958 című film további alkotóinak. A per anyagainak feldolgozását a Magyar Országos Levéltár, az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tára, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, a Magyar Filmlabor és az IDOM 2000 Konzulens Zrt. munkatársai végezték. Ahol külön nem jeleztük, az idézetek Hanák és Szabó “A Nagy Imre és társai elleni per iratainak feldolgozása és digitalizálása” című tanulmányából idéztünk.
Borítókép: Nagy Szabolcs/Index
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon