Karakán volt, nem mutatott jól a propagandafilmben

Nagy Imre per-11
Hosszú csend utáni hír a Népszabadságban: Nagy Imre és társai ügyében a bíróság meghozta ítéletét, „az ítéletet végrehajtották”. A perről ma már szinte minden részlet ismert, 1958 júniusában azonban a nyilvánosság alig tudhatott valamit. Nagy Imrének szovjet jóváhagyásra, de Kádár döntése alapján kellett meghalnia, a perről propagandaanyagot is készítettek, de mivel Nagy Imre nem volt hajlandó eljátszani a neki szánt szerepet, a perről készült korabeli propagandafilmet soha nem mutatták be, dobozban állt a rendszerváltásig. Az eredeti 35 mm-es film kockáit a Magyar Nemzeti Levéltár jóvoltából most a Fortepan kifotózhatta , ezzel 60 év után soha nem látott, új fényképeink lettek a XX. századi Magyarország talán legfontosabb peréről. Ezekből közlünk válogatást.

A Fortepan a legnagyobb, szabadon használható, magyar nyelvű online fotóarchívum. Az Indexen a Fortepan szerkesztőivel együttműködve mutatjuk be a legizgalmasabb gyűjteményeket a huszadik századi magyar, amatőr fotósok hagyatékaiból.

A dobozban hagyott propagandafilm sajátos oxymoron, de csak mint a XX. századi magyar történelem, melyben egy vezető kommunista politikus volt az antibolsevik szabadságharc vezéralakja, a forradalmi kormány vezető figurája hajtotta végre a forradalom utáni megtorlást, és a nevével illetett rendszer lehetett a békés stabilitás záloga, noha véres hazugságon és megszegett ígéreten alapult.

A rendszerváltás legsűrűbb pillanatai között ott a helye a szellemileg összeroppanó, a morális szembenézéssel és a kimondással hiába próbálkozó Kádár utolsó nyilvános motyogásának Nagy Imréről, akiről az agg pártfőtitkár csak „az az ember”-ként tudott beszélni még ekkor is, a rendszer legfőbb tabuját személyesen is egy életen át magáévá téve. Kádár 1989. július 6-án azon a napon halt meg, amikor a Legfelsőbb Bíróság rehabilitálta Nagy Imrét és mártírtársait – túl a rendszerváltás nagy nyilvános rítusán, a június 16-i újratemetésen.

A ‘89-es újratemetés előestéjén a Magyar Televízió műsorszerkesztői arra készültek, hogy leadják ezt a bizonyos 1958-as filmet a perről. Az ügyészségről, ahol évtizedeken át őrizték, sikerült megszerezni a kópiát, de hiába készült el a másolat, az utolsó pillanatban közbeszóltak. A Történelmi Igazságtétel Bizottság tagjai megnézték a filmet, majd elérték, hogy azt mégse tűzzék műsorra – mondjuk mert úgy gondolták, hogy a kora-kádári propagandafilm nem méltó a mártírok emlékéhez.

A film ugyanakkor páratlan történelmi emlék. A pernek a részletes jegyzőkönyvei mellett megvannak az eredeti, ma már digitalizált hangfelvételei is, de ez az egyetlen filmfelvétel a tárgyalási napokról. 1958-ban nem pusztán dokumentálni akartak, az anyagot propagandacélra szánták, amit ennek megfelelő erős forráskritikával érdemes kezelni. Az volt a Belügy elképzelése, hogy ha (az ő szempontjukból) minden jól megy, a filmet majd bemutatják; a 70 perces hossz nagy része „ellenforradalmi képeket” mutat megfelelő narrációval, a Köztársaság tér ostromát, lincseléseket, és más olyan jeleneteket, amelyek a hivatalos megtorló szöveggel voltak összhangban. Nagyjából 20 perc azonban a per eredeti felvételeit tartalmazza. Hogy mégsem mutatták be, azzal függ össze, hogy Nagy Imre karakán volt, nem próbálta feleslegesen menteni az életét, egyenes derékkal hallgatta végig az ítélethozatalt is – ez nem mutatott volna túl jól a nyilvánosságban.

Az 1956-os perekről most a Nemzeti Emlékezet Bizottsága készített egy egészen friss adatbázist, az ezt bemutató oldal pénteken indult el. Ők egy olyan virtuális hálót mutatnak be, amelyen a bíráktól az ügyészekig, a kihallgató tiszteken át a laikus bírákig követhető, hogy ki milyen perben működött közre, mi volt az előéletük, hogyan alakult később az életpályájuk. Nagy Imre és társai 1958-as peréről pedig az 50. évforduló környékén készült egy dokumentumfilm Nagy Kata rendezésében, a szerkesztő-szakértők Hanák Gábor és Szabó Csaba voltak. Ez a legteljesebb, hiteles filmes anyag a témáról, melyet most megkaptunk az alkotóktól, mindenképpen érdemes legalább belenézni:

A Belügy által készített eredeti filmfelvételeket azonban 1961-ben leselejtezték és megsemmisítették – ugyanabban az évben, amikor Nagy Imre holttestét is kiásták titokban abból a jeltelen gödörből, ahová az Országos Börtön sétálóudvarán három évvel korábban elásták, és átvitték a Rákoskeresztúri temető 301-es parcellájába, hogy „Borbíró Piroska” néven ugyancsak jeltelen sírba elföldeljék. Így történt, hogy mára csak ebbe a propagandafilmbe bevágott részletek maradtak meg a perről.

A Nagy Imre-perről készült filmfelvételből sok további kifotózott kocka van még, ezek a Fortepan oldalánitt láthatóak. A képek digitalizálásban Bejczy Sándor és Czikkely Tibor segített a Fortepannak. Köszönettel tartozunk Szabó Csabának, a Magyar Nemzeti Levéltár vezetőjének, Hanák Gábornak és a Nagy Imre-per 1958 című film további alkotóinak. A per anyagainak feldolgozását a Magyar Országos Levéltár, az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tára, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, a Magyar Filmlabor és az IDOM 2000 Konzulens Zrt. munkatársai végezték. Ahol külön nem jeleztük, az idézetek Hanák és Szabó “A Nagy Imre és társai elleni per iratainak feldolgozása és digitalizálása” című tanulmányából idéztünk.

Borítókép: Nagy Szabolcs/Index