Amerikai glamour, albán-magyar l’amour 1938-ból

További Fortepan cikkek

Zog albán király és gróf Apponyi Geraldine házassága a második világháború előtti évek szenzációja volt. A két kis ország politikai szövetség-keresése az évtizedes száműzetésben is kitartó szerelembe torkollt. A Fortepanon látható királyi esküvő eredetileg ismeretlen fotósáról kiderítettük: a Színházi Élet fotóriportere volt. A népszerű társasági lap László Henriket küldte Tiranába, hogy a helyszínről exkluzív képes riportban tudósítson. A Guthy Böske bennfentes értesüléseivel tarkított anyag két számban jelent meg 1938 tavaszán.

László Henrik legalább egy évtizedig volt a fotókkal gazdagon illusztrált lap fotóriportereinek főparancsnoka és a korabeli fotótechnika rendszeres áldozata. „ Tizenhárom éves korában robbant föl először magnéziumtól, azóta már többször megtörtént vele ez a baleset. Művészetének olyan lelkes híve, hogy fejfájás ellen magnéziumot vesz be, aszpirin helyett”– írták róla .

A menyasszonyt a pesti társasági életből jól ismerő és a Szinházi Élet divatrovatát szerkesztő Guthy Böske előtt megnyíltak az albán paloták kapui is, ott is járt, ahová a több mint negyven világlap kiküldött tudósítója nem tehette be a lábát.

Az esküvői tudósítás előtt a lap már leadott egy imázsépítő anyagot a „kis Gerry komtesszről”. A Párizsban bankigazgatóként szerencsét próbáló Apponyi Gyula gróf és a skót-ír-amerikai származású, arisztokratákkal körülvett dúsgazdag Gladys Steuart házasságkötését az első világháború gyorsította fel: a gróf nem maradhatott az ellenséges antant-országban, villámesküvőjüket Svájcban, útközben Budapest felé tartották. Geraldine 1915-ben az Ybl téri Apponyi-palotában született.

A királyné kedvenc kutyájával a Színházi Élet 1938. áprilisi számában.

Apponyi grófkisasszony tizenhét évesen a pesti bálok kedvence volt, akkoriban már „a magyar elegancia és az amerikai glamour különleges egyvelege.” De az albán trónig vezető út (akárcsak a korabeli ponyvakirálynő, Hedwig Courths-Mahler legjobb regényeiben) anyagi csőddel, emigrációval, árvasággal, családi viszályokkal volt kikövezve. Az Apponyi család hadikölcsönbe fektetett pénze elúszott, a Tanácsköztársaságot és a Horthy-korszak első éveit Svájcban és Olaszországban töltötték, majd amikor visszatértek Budapestre, apja hamarosan meghalt. Anyja Franciaországban újra férjhez ment, Geraldine-t magyar nagyanyja és rokonai nevelték.

(Fotó: László Henrik / Arcanum)

„Geraldine királyné albán köszöntéssel viszonozza a nép üdvözlését”– áll László Henrik fotója alatt a Szinházi Élet 1938. május 7-i számában.

Az olasz karlendítésre emlékeztető mozdulat nem véletlen, Zog király Mussolini egyre növekvő befolyása ellenében próbálta őrizni Albánia függetlenségét – nem sok sikerrel. Geraldine mindenesetre gyorsan feltalálta magát a szerepében, ő lett az albánok Grace Kelly-je. „A nép rajong érte. Vasárnap, ha misére megy ezer és ezer ember áll az útvonalon és éljenzi. Nem csoda, hogy ennyire szeretik. Olyan szép, olyan fiatal, hogy ez már magában véve is megható” – tájékoztatja a filmvászonért kiáltó pillanatokról lemaradt magyarokat Guthy Böske.

(Fotó: László Henrik / Arcanum)

Egy Szinházi Életből annak idején kimaradt fotó, rajta valószínűleg az a kis villa, amelyben Geraldine menyasszonyként lakott. A leendő királynét a városon kívül, a hegyek tövében egy katonai gyakorlótér mellé épült villába szállásolták, melynek kertje kedvenc virágával, fehér rózsával volt tele. Fehér rózsa volt Geraldine neve nagynénje, Apponyi Franciska zebegényi virágköztársaságában, ahol részt vett a szegények istápolásában és olvasókört vezetett. A lap szerint egyébként is rendkívül tartalmas életet élt a fiatal arisztokrata hölgy: gyors- és gépírást tanult, perfekt az angol, német és francia nyelvekben, érdeklődik a költészet és az irodalom iránt, sőt „írói tehetségről is tanúságot tesz egy-egy, a budapesti tudományegyetem angol szemináriuma számára írt könyvkritikájával”, a Nemzeti Múzeumban tanulmányokat állított össze az egyiptomi anyagtól kezdve az impresszionista festészetig, délután a múzeumboltban árult. (Fotó: László Henrik / FORTEPAN)

Albán népviseletben.

Geraldine az 1990-es években úgy emlékezett az életéről író Jacqueline Dedet-nek, hogy albán partra lépve rögtön rokonszenvet érzett, bár a Zoggal való találkozás előtt ő sem tudott semmit az országról. A pesti komtessz kalandos úton került az albán királyságba. Többen, többféleképpen emlékeznek, de annyi biztos, hogy Zog dinasztiát akart alapítani az akkor még csupán néhány éves királyságban, és végül úgy döntött, hogy magyar arisztokrata lány lesz a felesége. Egy Mikes grófnővel kötött eljegyzését már tényként közölték a lapok, mégis a fényképeken látott Geraldine-nak üzent, hogy szívesen megismerné és egy gardedám kíséretében meghívta Albániába. „Geraldine tőlünk kérdezte meg, mit gondolunk az ajánlatról. Mindnyájan egyetértettünk abban, hogy csak menjen el és élvezze az albániai utazást unokatestvérével együtt, aztán majd térjenek haza. Soha nem gondoltunk volna arra, hogy ő ott marad! De amikor találkozott Zog királlyal, első látásra egymásba szerettek, és Geraldine sohasem jött vissza” – erősítette meg az igazából szerelem legendáját a gyerekkori barátnő, Edelsheim-Gyulai Ilona, a későbbi Horthy Istvánné (az ő esküvőjéről itt írtunk).