Ez lehetne a Kádár-kor instája

A porték mellett fotózott anyagai jórészt gondos munkával elkészített, klasszikus fotóriportok. Kordokumentumok, a 60-as, 70-es évek sajtófotóira jellemző karakterjegyekkel. Pont olyanok, mint amik akkoriban az újságokban megjelentek. Aki publikálni akart, ilyeneket fotózott, nincs ebben semmi különös. De a kíváncsisága őszinte volt, nem a konfliktusokat akarta kerülni. Amikor 1964-ben az induló Tükör című politikai és társadalmi hetilaphoz került, az első számba tervezett anyaga felsőbb utasításra nem jelenhetett meg. Szalay az ingázó munkásokról készített fotósorozatot, de ez a téma, a szegénység jelenléte a szocialista Magyarországon a Kádár-korszak közepén még a túl érzékeny volt, helyére inkább egy Hruscsov-portrécikk került.

Az életmű feldolgozásának vége felé előkerült néhány színes dia is, és ez újdonság, mert színek az eddig ismert felvételeken nem voltak. Ezek a színes képek is összeállnak egy koherens anyaggá, mai értelemben ez lehetne Szalay instája: elkapott hétköznapi pillanatok jó stílusban, tudatos nyersanyaghasználattal és egy határozott állásfoglalás a képek mellett, többnyire 6x6-os fényképezőgéppel színes diafilmre.

Nem ő az egyetlen fotóriporter, aki még életében úgy döntött, legyen a munkája közkincs. Tényleg közös, a szó igazi értelmében, vagyis hozzáférhető, kutatható és szabadon felhasználható, mint a Fortepan összes képe. Valószínűleg kortársai és tanítványai közül sokan fogják még ezt a megoldást választani, az 1989 előtt készült fotóknak ma ez a legjobb helye.