Ilona
15 °C
29 °C
Index - In English In English Eng

Összejött minden egy jó kis válsághoz

2011.08.11. 16:10
Sok apró jel mutatta már tavasz óta, hogy nagy baj lehet a világgazdaságban, és a puzzle mostanra állt össze – a szakértők szerint nagyjából ezzel magyarázhatóak az elmúlt hetek történései. Az, hogy az amerikai adósságplafon-megállapodás és a görög válságkezelés ellenére nem nyugszanak a kedélyek a befektetői körökben, hogy rekordokat jelentő tőzsdeesések és rekordokat jelentő frankárfolyamok váltogatják egymást. Azt, hogy már kifelé tartunk-e a válságból, vagy még befelé, nem lehet tudni, ahogy azt sem: megtalálják-e a spekulánsok Magyarországot. Okuk akár lehetne is erre.

A New York-i tőzsde Dow Jones-indexének tíz legnagyobb esését hozta össze a hétfő éjszaka, a budapesti tőzsdeindex és az OTP kedden kétéves mélypontra süllyedt, a Mol-árfolyam augusztusban – a szerdai zárásig – nagyjából 20 százalékkal csökkent, a svájci frank egy hónap alatt 22 százalékot drágult. A részvény- és devizapiacokon pánikhangulat uralkodott az elmúlt napokban, holott az év elején még úgy tűnt, megindul a kilábalás a 2008 végén kirobbant világválságból.

Optimizmus volt, elmúlt

A gazdasági világválságra adott kormányzati válaszok – bankmentés, gazdaságélénkítés – növelték az államok adósságát, majdnem az összes fejlett nyugati ország eladósodottsága jelentősen emelkedett, idézte fel ezt az időszakot kérdésünkre Vízkeleti Sándor, a Pioneer Investments elnök-vezérigazgatója. Bár egyes elemzők már akkor felhívták a figyelmet a magas államadósság veszélyeire – többen W-alakú recesszióról beszéltek –, 2008 után kialakult egy viszonylag optimista piackép. Látványosan javultak a makromutatók, úgy tűnt, még néhány év, és visszatérhetünk a válság előtti szintekre, újból növekedésnek indult a gazdaság.

 

Ma viszont sokan  arról beszélnek, hogy a recesszió és a válság újabb felvonása kezdődik – Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke kedden azt mondta, a mostani válság a legsúlyosabb a második világháború óta. Vannak ugyanakkor olyanok is, mint például az Európai Bizottság szóvivője, akik szerint csak átmeneti zavarról, néhány kemény napról van szó.

Most már értjük a kirakóst

„Úgy fejlődött ez a történet, mint amikor az ember elkezd kirakni egy puzzle-t: ahogy telik az idő, egyre több kocka kapcsolódik össze kisebb részekké, de kell még az a néhány központi elem, ami a részeket összerendezve kirajzolja az egész képet. A július 29-én publikált, a vártnál rosszabb amerikai GDP-adat és a július elején közölt, szintén rossz foglalkoztatási adatok voltak ezek” – magyarázta kérdésünkre Barcza György, a K&H vezető elemzője.

Nem történt más az elmúlt napokban, hetekben, mint az, hogy a befektetők beárazták a felismerést, hogy 2-3 százalék helyett csak 1-1,5 százalék lehet a gazdaság növekedése a fejlett országokban – csak éppen ez az árfolyamesést hozó beárazás részben egybeesett a görög válsággal és az amerikai adósságplafon-vitákkal, ami lélektanilag kedvezőtlen hatású volt.

Az első ijesztő jel Vízkeleti szerint Görögország volt 2010-ben, amikor kiderült, hogy az ország vezetése félrevezette az EU hivatalait, és minden tekintetben rosszabbul áll, mint azt korábban hinni lehetett. Önmagában Görögország kicsi, hogy megrendítse Európát, de az országok közti bizalom megingásának fontos állomása volt.

Ezután következtek az ír bankrendszerrel, majd Portugáliával kapcsolatos félelmek, amelyek gyökereiben különböztek egymástól, mégis ráirányították a figyelmet az euróövezet sérülékenységére. Kulturálisan és gazdaságilag különböző országok, eltérő gazdaságpolitikával alkotnak monetáris uniót, az egyik ország felelőtlensége a többieket is veszélybe sodorja. A gyanú árnyéka egyre újabb államokra vetődött, így ma már Olaszországot és Spanyolországot is gyanakodva figyelik a befektetők.

Baljós árnyak

Barcza György szerint ugyanakkor a mostani helyzethez vezető folyamatok április-májusban és alapvetően a reálgazdaságból indultak el azzal, hogy befejeződött a 2009 közepén, a világgazdasági kilábalással egyidejűleg elindult olajár-emelkedés. Az olajár olyan szinten volt, hogy az már elkezdte fékezni az amerikai gazdaság növekedését.

Ekkor kezdődött egy olajáresés – megelőzve a részvénypiacokét –, amitől lehetett volna azt várni, hogy megtámasztja a gazdaság növekedését. Aki azonban nagyon figyelt, sejthette, hogy ez mégsem következik be: nemcsak a romló fogyasztói és bizalmi indexekből látszott ez, hanem a hosszú lejáratú kötvényhozam alakulása jelezte a növekedési kilátások romlását.

 

Ezeket az előjeleket alakította ténnyé a júliusban közölt amerikai GDP-adat, amiből kiderül: 1 százalékosnál aligha lesz nagyobb az USA gazdaságának bővülése. Néhány nappal publikálása után született meg az adósságmegállapodás, ami csak rossz lehetett, a választási lehetőség annyi volt, hogy rövid vagy hosszú távon lesz-e az. Ha nem lett volna benne kiadáscsökkentési ígéret, a fenntarthatatlan adósságpálya rémisztette volna meg a befektetőket, így, hogy van, fokozódtak a gazdaság lassulásával kapcsolatos félelmek.

Jó megoldás nincs

A mostani válság tehát, akárcsak a 2008-as, elsősorban amerikai események miatt robbant ki, azonban ennek devizapiaci hatása – az elképesztő módon erősödő frank és az euró gyengesége – összefüggésben voltak az európai uniós válságokkal is. Bár a görög problémát, legalábbis átmenetileg, sikerült kezelni – az ország csődkockázati, úgynevezett cds-felára jelentősen csökkent az elmúlt két hónapban –, július elején olasz és spanyol problémák kerültek előtérbe, majd a napokban az esetleges francia leminősítésről is szó volt.

Márpedig ha az adósságproblémák miatt több ország költségvetési konszolidációra kényszerül – és látjuk, hogy arra kényszerül, ilyen döntések születtek Rómában és Madridban, korábban Lisszabonban is –, az szintén a növekedés ellen hat. Ez ugyanaz a csapdahelyzet, ami az amerikai adósságplafon-döntés kapcsán látható volt: jó megoldás nincs, csak olyan, ami vagy rövid vagy hosszú távon okoz gondokat. Európában annyiban sajátosabb a helyzet, hogy a költségvetési szigor nagyobb kényszer, hogy az euróválság ne rántsa magával a mediterrán államokat.

Ebben a szituációban nagyon fontosak a lélektani tényezők, a félelmeket ugyanis gyakran nem tények indokolják, a bizalomhiányos időszakban különösen érzékeny a piac, hangulati okok miatt bizonyos eszközöket túl-, másokat alulértékel.

Nem ezt vártuk

A frankárfolyam elszaladására az adósságproblémák ellenére sem lehetett reálisan számítani, „a görög mentőcsomag után egyfajta normalizálódást vártunk” – fogalmazott Barcza. Azt gondolhattuk, hogy ha a frank a görög problémák miatt erősödik, annak megoldásával véget ér ez a trend. Csakhogy mire a görög probléma megoldódott, jött az amerikai. A frank erejét persze az is táplálja, hogy a dollár az USA leminősítése miatt már nem számít menedékvalutának, így a jent leszámítva csak a frankot veheti, aki biztonságra törekszik.

Azt egyelőre nem tudni, hogy a frankerősödés meddig tarthat. A befektetők mostanra elvileg a deviza- és a részvénypiacokon is eljutottak azokra a szintekre, amelyek a lassabb növekedési pályákhoz tartoznak. Nem világos viszont, hogy lesz-e újabb recesszió, vagy sem – ha igen, vagyis W-alakot ölt a válság, az újabb átárazásokat tesz szükségessé. Ám Barcza szerint esély van arra, hogy maradunk egy lassú növekedési pályán. Vízkeleti szintén úgy érzi, nem W, hanem gyökjel-formájú lehet a válság, vagyis az átmeneti kilábalás után most csak egy kisebb visszaesés következik.

Elvisz a frank 150-200 milliárdot

Az biztos, hogy a magyar gazdaság növekedési esélyeit is jócskán visszavetették az elmúlt hetek történései. „Drámai frankerősödés van mögöttünk, úgy becsülöm,  ez a több mint 20 százalékos árfolyamváltozás éves szinten 150-200 milliárd forinttal növeli a törlesztési terheket” – számolt a K&H szakértője. A bankrendszer stabilitását még nem fenyegeti az erős frank, de biztos, hogy romlani fog a nem teljesítő hitelek aránya, illetve többen kényszerülhetnek árfolyamrögzítésre.

 

A törlesztők növekedése a GDP-nek nagyjából 0,7 százaléka, ennyi biztosan kiesik a fogyasztásból, így a gazdasági növekedés még a kormány konzervatív előrejelzésében szereplőnél is alacsonyabb, 2 százalék körüli szintre állhat be, és a munkanélküliségi is maradhat 10-11 százalékon. Korábban 1 százalék körüli belföldi keresletélénkülést vártak 2012-re, most úgy tűnik, hogy a svájci frank miatt marad a stagnálás.

Így várhatóan az adóbevételek is alacsonyabbak lehetnek a tervezettnél, ami nehezíti a deficitcsökkentésre vonatkozó kormányzati célokat. A lassabb bővülés és a várhatóan kisebb adóbevételek miatt, ha az ígéreteknek megfelelően további nyugdíjpénzeket nem használ fel a kormány, „600-700 milliárd forintot kell találni, ami rengeteg pénz” – fogalmazott Barcza.

Arra a kérdésre, hogy ez forintgyengülést okozhat-e, azt mondta: a veszélye megvan, már most is voltak olyan hangok, amelyek a frank miatt a sérülékenyek közé sorolták Magyarországot. „Benne van a pakliban, hogy valaki ilyen körülmények között előhúzza, hogy a Széll-terv kevés lesz, és nem teljesül a 2012-es hiánycél” – fogalmazott Barcza. Szerinte az sem megnyugtató, hogy MNB-interveniálásról kaptak szárnyra híresztelések, mert azt jelzi, van feszültség a döntéshozói körökben.