Sikerülhet Lázárnak svájci széfekbe bejutni?

„Az évszázados múltra visszatekintő svájci banktitok védi mindazon ügyfelek érdekeit, s anonímitását, akik valamillyen okból kifolyólag biztonságban szeretnék tudni pénzüket” – csábítóan hangzik ugye, ha ön politikusként vagy állami cégvezérként történetesen néhány vastagabb köteg bankjegyet kapott egy sikeres közbeszerzés után?

Riogatnak, virágoznak

„Ha a kíváncsiskodó tekintetek elől szeretnéd elrejteni a pénzed, akkor annak Svájcban a helye! Míg nálunk fűnek-fának kiadják a bankszámlád egyenlegét, Svájcban még arra a kérdésre sem válaszolnak, hogy van-e abban a bankban számlád” – ez sem hangzik rosszul, ha ön önkormányzati osztályvezető, és épp most volt valaki nagyon hálás. És jól jöhet nőgyógyásznak, fogorvosnak, tippmixelő focibírónak, minisztériumi főosztályvezetőnek vagy fémkereskedőnek is egy diszkrét ország, aminek szolgáltatásait így is hirdetik: „Amennyiben Ön sem ért egyet a hazai »Először üt, aztán kérdez…« hatósági gyakorlattal, használja az általunk kínált külföldi számlákat magán, vagy üzleti vagyona védelme érdekében!”

Miközben Lázár János bejelentette, hogy megadóztatnák a Svájcba eldugott magyar vagyonokat, mint a reklámidézetekből is látható, továbbra is virágzik a svájci bankszámlanyitást, illetve ahhoz nyújtott tanácsadást ígérő szolgáltatás. A lakossági ügyfelek többsége a svájci bankbetétet a biztonsággal és az anonimitással azonosítja, úgy véli, felhalmozott vagyona biztosabb helyen van egy svájci számlán, mint egy magyar bankban. De akad olyan is, aki kimondottan az anonimitás megőrzéséért és a hatóságok kijátszásáért választja Svájcot.

A segítséget ígérő szolgáltatók szerint, mint az idézetekből látható, a svájci számla hasznos lehet, ha kifejezetten anonimitásunk megőrzése miatt nyitunk számlát. Erre sor kerülhet például magánszemélyként, amennyiben vagyonunk egy részét teljes titoktartás mellett kívánjuk örököseinkhez juttatni, vagy vállalatként, „amikor például egy tenderen nem hazai vállalkozásunkkal indulunk, hanem egy általunk tulajdonolt, de megbízott ügyvezetőkkel működő, külföldön bejegyzett céggel” – ad ötleteket is az egyikm portál.

Irigyek és fürkésző tekintetek

„Az örökösödési és válóperes esetekben is mindhiába a válni készülő fél fenyegetése, akár magánnyomozót is felfogadhat, a bank nem szolgáltat ki információt, amig az illető személy nem szerez hiteles és jogerős végzést a bíróságtól” – írja egy másik oldal. Az egyik helyen arra is felhívják a figyelmet, akár cégként, akár magánszemélyként kívánunk külföldi ingatlant vásárolni, rendkívül praktikus lehet, ha a vételárat nem hazai számlákról utaljuk át, az így megfizetett vételár ugyanis rejtve maradhat „a hazai fürkésző tekintetek elől”, így nem kell számítanunk például „irigy üzleti partnereink támadására”, vagy cégünk is tulajdonosi struktúrájának felfedése nélkül szerezhet üzleti ingatlanokat.

A közvetítő, tanácsadó oldalak szerint jó megoldás a svájci számla a hazai vagyonosodási- és adóvizsgálatok elleni védekezésre is, mivel a hatóság ilyenkor sokszor már előre inkasszálja az általuk jogosnak vélt összeget, és gyakran csak hosszas jogi procedúra után lehet azt visszaszerezni. A svájci számlánkhoz nem fér csak úgy hozzá a hatóság, adatot is csak abban az esetben adnak ki ha bizonyított a bűncselekmény ténye, vagy tényszerűen igazolható a megalapozott gyanú, írják a tanácsadók.

Ahol csak egy számot kapsz

Svájcban rengeteg bank, és minden banknál rengeteg számlatípus van. Az Index kinn élő magyaroktól kapott körképe alapján úgy tűnik: egy szimpla lakossági számla megnyitása nem túl bonyolult, nagyjából hasonló adatok kellenek hozzá, mint itthon. A számla megnyitásához pedig akár külföldre sem kell utazni, több erre szakosodott vállalkozás is segít a közvetítésben. A számlanyitás ilyekor akár több hétig is eltarthat, alaposan megvizsgálják a leendő ügyfelet, egyes bankokban minimális összeget is előírhatnak, egyes számláknál ez jellemzően egymillió forint körüli összeget jelent.

Még egyszerűbb annak a dolga, akinek van bejegyzett svájci lakcíme. Az általunk megkérdezett Svájcban dolgozó magyarok szerint a számlanyitás viszonylag gyorsan megy, egy órát sem vesz igénybe, nem kell hozzá sok okmány, és két héten belül postán küldik a papírokat. Egyik olvasónk a helyi postánál kötött számlát, szerinte igazolványon és lakcímen kívül szinte semmit nem kértek, és csupán az általános szerződési feltételekkel kellett egyeterteni, csakúgy mint a helyieknek. Gyorsaságról és egyszerű ügyintézésről számol be másik olvasónk is, szerinte egy egyszerű, lakossági számla megnyitása semmivel nem bonyolultabb, mint Magyarországon.

Ők persze hétköznapi, lakossági ügyfelek, és noha a szigorú banktitok rájuk is vonatkozik, nagyságrendileg nagyobb biztonságot jelent, ha valaki anonim ügyfél. A kémfilmekből jól ismert anonim bankszámlákat számos bank kínálja ügyfeleinek, egy meghatározott összeg – nagyjából 100 ezer frank – felett lehet nyitni, a személyes adatokat azonban ilyenkor is meg kell adni. Viszont a számlanyitás után a számláknak csak a kódnevét használják, amit csak a bank és az ügyfél ismer. Az ügyfél neve sem számlakivonatra nem kerülhet rá, sem a belső levelezésekbe, sem a számítógépes rendszerbe nem juthat be. Ha egy jelentés elveszik, nem lehet beazonosítani a tulajdonost.

Nincs új a nap alatt

Rengeteg pénz áramlik ki az országból, számos gyáros, egyházi vezető, az üzleti élet és a politikai elit tagjai rejtegetik svájci bankszámlán a pénzüket, ezeket meg kell adóztatni, mondta a nyolcvan évvel ezelőtti Franciaország Lázár Jánosa, Fabien Alberty parlamenti képviselő, miután hatalmas közéleti botrányt kavarva ismertette a Basler Handelsbank kiszivárgott, a számlatulajdonosok adatait tartalmazó listáját 1934-ben. Alberty azt is kérte, hogy Svájc engedjen bepillantást a francia hatóságoknak a banki adatokba.

Az viszont nem engedett a kérésnek, ehelyett inkább megerősítette a banktitok intézményét, büntetőjogi kategóriává emelte annak megsértését. Bár túlzás lenne azt állítani, hogy nyolcvan év alatt a helyzet mit sem változott, az, hogy Lázár János államtitkár a napokban az egykori francia politikushoz kísértetiesen hasonló követeléssel állt elő, jól mutatja, hogy a nemzeti kormányok és a több száz éve a diszkrécióra és az adatok titkosságára épülő svájci bankrendszer viszonya továbbra sem konfliktusok nélküli.

1000 milliárdos vagyon

Lázár szerint 275 milliárd forintra vándorolt csak tavaly Magyarországról svájci pénzintézetekbe, és szerinte „valószínűsíthető, hogy hasonló nagyságrendű összegeket vittek ki korábban is”.

Lázár szerint a kormányzat titkosszolgálati eszközökkel is alátámasztott információi szerint Magyarországon a vagyonkimentés terén rosszabb a helyzet, mint Lengyelországban vagy akár Romániában. Ezért a kormány elhatározta, hogy a becslésük szerint 1000 milliárd forintnyi, adóelkerülés céljából külföldre vitt magyar pénzeket megadóztatják 35 százalékos, visszamenő hatályúnak tervezett adóval.

Szerinte ha sokan kétségbe is vonják, van realitása, nemzetközi példák mutatják, hogy nem reménytelen a tárgyalás Svájccal. Kétoldalú tárgyalásokkal elérhető, hogy a banktitok miatt sok oldalról támadott ország átadjon minden elérhető, releváns információt a magyar folyószámla-tulajdonosokról. Giró-Szász András kormányszóvivő a külföldi bankszámlákra került összeget nagyjából 55 ezer milliárd forintra becsülte; korábban hasonló értéket valószínűsítő nemzetközi kutatások is jelentek meg.

Sok kínos ügy

A svájci bankrendszert főleg a huszadik század eleje óta torpedózzák a pénzügyi nehézségekkel küzdő kormányok, az ország azonban nem adja könnyen magát, a hermetikusan zárt banktitok megszűnése alighanem igazi mélyütés lenne a Svájci gazdaságnak. És bár úgy tűnik, hogy a nemzetközi erőviszonyok alakulása és az egyre több kínos ügy az elmúlt tíz évben Svájcot is arra kényszerítette, hogy bizonyos pontokon engedményeket tegyen, egyelőre korai lenne a szigorúan őrzött banki titkok végéről beszélni.

Emlékezetes Philipp Hildebrand svájci jegybankelnök esete, aki tavaly lemondott, miután egy banki alkalmazott kiszivárogtatta, hogy felesége félmillió dollárt vásárolt a svájci frank árfolyamrögzítése előtt három héttel, majd később – amikor megerősödött a dollár a beavatkozás hatására – nyereséggel eladta az összeget. Bár a bankelnök belebukott a csalárd ügyletbe, az alkalmazott ellen eljárást indítottak a banktitok megsértése miatt. A jelenlegi szabályok szerint ugyanis az adatokat jogosulatlanul kiadó banki dolgozókat akár féléves börtönbüntetés és 50 000 frankos pénzbírsággal büntethetik.

Az utóbbi idők legnagyobb horderejű esete azonban mégis az UBS botránya volt. A svájci bank vagyonkezelője vallomást tett, miszerint a bank évek óta adócsalásban segítette amerikai ügyfeleit. Washington a bank több mint ötvenezer ügyfele adatainak kiadását követelte, hosszas pereskedés és huzavona után Svájc végül két részletben 4450 ügyfeléről adott információt az amerikai adóhatóságnak, kifizette a 780 millió dolláros bírságot, és bezárta amerikai leányvállalatát. Hasonlóan járt Svájc legrégebbi bankja, a 1741-ben alapított Wegelin & Co. is: a pénzintézet elismerte, hogy tíz éven át 1,2 milliárd dollárt érintő adócsalásban segédkezett.

Svájc hátrál, de még tartja magát

Békés Balázs, a Faludi Wolf Theiss Ügyvédi Iroda adópartnere szerint a világban érezhetően egyre nagyobb az igény arra, hogy ne lehessen nagyon alacsony adókkal versenyezni, illetve, hogy nagyobb hatékonysággal lehessen információhoz jutni a másik országban adózóról. A pénzügyi krízissel párhuzamosan nőtt a nyomás, hogy szűküljenek azok a kapuk, amelyeken az adózó ki tud kerülni a nemzeti adóhatóságok látóköréből. Az országközi kettős adóztatásról szóló egyezmények és a nemzetközi megállapodások is egyre inkább abba az irányba mutatnak, hogy az információszolgáltatás szabadabb legyen és ezt a banktitkok ne írják felül.

Az OECD legutóbbi szabályozása szerint az automatikus adatszolgáltatás kiterjeszthető az adózók egy egész csoportjára is anélkül, hogy egyenként megneveznék őket, és a banktitokra hivatkozva nem lehet megtagadni az adatszolgáltatást, mondta kérdésünkre Békés. Azonban Magyarországnak Svájccal még egy korábbi sztenderdeknek megfelelő egyezménye van életben, és most folyik ennek újratárgyalása az újabb feltételekkel. De ha ez megvalósul, akkor is kérdés, hogy az információcsere hogyan működik majd a gyakorlatban, ennek megszegése ugyanis elvileg jogi szankcióval nem jár.

Az OECD kettős adóztatással kapcsolatos egyezményén kívül az információcserét az Európai Unió Megtakarítási irányelve is szabályozza, amit nem kizárólag az unión belül alkalmaznak, hanem többek közt Svájcban is. Ennek értelmében Svájc a 35 százalékos kamatadó előírt részét utalja át az ügyfél anyaországának – ez a rendszer már most is működik. Bár azt Lázár János nem árulta el, hogy ebből jelenleg mennyi állami bevétel származik, de szerinte már önmagában ez a svájci kifizetés is 700 milliárd forintnyi folyószámlapénzre utal, és ezen felül még lehetnek más pénzügyi eszközök is.

A teljes vagyont szeretnék adóztatni

Lázár egyébként 35 százalékos adó alatt feltételezhetően nem is a már élő kamatadóra gondolt, hanem egy úgynevezett Rubik-szerződés megkötésére, ilyet azonban eddig csak Ausztriának és Nagy-Britanniának sikerült kiharcolnia, kétséges, hogy Magyarország hasonló alkuerővel tud fellépni egy ilyen szerződés megkötésekor. Békés Balázs azt mondta, a Rubik-szerződés lényege, hogy a két ország megállapodik a külföldi állampolgárok számláin lévő összeg visszamenőleges egyszeri megadóztatásában. A mértékét kétoldalú szerződésben rögzítik, ez Ausztria esetében 15-38 százalék, míg az Egyesült Királyságnál 21-41 százalék között mozog. Németország 2011-ben szintén aláírta a Rubik-egyezményt, a parlament felsőháza azonban tavaly ősszel leszavazta az egyezséget, úgy vélték, az adócsalók így túl könnyen megúsznák a dolgot.

A Rubik szerződések hatálya ezután már csak az olyan számlákon lévő pénzügyi befektetések hozamára – például kamatra vagy árfolyamnyereségre – terjed ki, amely a külföldi személy közvetlen tulajdonában, vagy olyan cég vagy más személy, például alapítvány tulajdonában van, amelynek végső haszonélvezője a külföldi illetőségű személy. Az ilyen jövedelmeknél a magánszemély választása szerint Svájc vagy adatot szolgáltat a számla tulajdonosáról az illető ország adóhatóságának, vagy az illető ország adóját kiszámolja, levonja és átutalja az illető adóhatósága részére.

Ez utóbbi esetben azonban nem szolgáltat adatot a számlatulajdonos személyéről. A Rubik-szerződés tehát egyfajta burkolt adóamnesztia: továbbra is biztosítja az ügyfél anonimitását, kivéve, ha a számla tulajdonosa kéri, hogy ne vonják le tőle a kétoldalú megállapodásban szereplő adót, és felhatalmazza az adatai kiadására a svájci hatóságot. Ebben az esetben adatai kiadhatók az országnak. Magyarország feltehetőleg egy ilyen szerződés megkötését is tervezi. Teljes listát azonban a pénzüket kinn tartó magyarokról aligha kaphatnak, ilyet még egy magyar banktól sem kaphat a kormány, csak speciális esetekben, például ha bűcselekmény alapos gyanúja merül fel.