Megszűnik a brüsszeli hiányeljárás

Az Európai Bizottság hivatalosan is közzétette, a Magyarország elleni túlzottdeficit-eljárás megszüntetését javasolja. A hírről Andor László foglalkoztatási és szociális ügyekért felelős európai biztos szerdán, Twitter oldalán már a bejelentés előtt beszámolt. Kilenc év után tehát Magyarország végre felállhat az unió szégyenpadáról.

Ugyan Brüsszel tavaszi jelentésében még további kiigazító lépésekhez kötötte a magyar hiányeljárás sorsát, múlt héten már kiszivárgott, hogy nekünk kedvező döntés születhet. Az Európai Bizottság ajánlása után már csak az uniós pénzügyminiszterek június 21-i jóváhagyására van szükség. Az Ecofinnak ugyan van lehetősége arra, hogy mégse vegye ki az országot az eljárás alól, ez az eshetőség inkább elméleti, a gyakorlatban döntésük inkább már csak formális.

Andor László

Fotó: Huszti István

Kezdődhet a költekezés?

Az eljárás 2004-ben kezdődött, és azért folyt, mert a magyar kormányok egyszer sem tudták hitelesen bemutatni, hogyan marad tartósan a GDP 3 százaléka alatt a költségvetés hiánya. 2011-ben ugyan a nyugdíjpénztári pénzek államosításával még többletet is el tudtak a költségvetésben, tavaly pedig 1,9 százalék lett a hiány, de az eredetileg tervezett idei költségvetés alapján az Európai Bizottság úgy ítélte meg, hogy 2013-ban és 2014-ben nem fogjuk tudni tartani a 3 százalék alatti célt.

A Bizottság szerdai közleményének Magyarországgal foglalkozó részéből kiderül, hogy az EB szakértői figyelembe vették a legutóbbi magyar intézkedéseket, 2013-ra 2,7 százalékos, 2014-re pedig 2,9 százalékos deficitet várnak.

Ha kikerülünk az eljárás alól, az azt jelenti, hogy lazul az eddigi ellenőrzés, nem kell negyedévente, gyakorlatilag minden lépésünk után jelentenünk az uniónak, hogy hogyan látjuk a gazdasági pályánkat. Rövid távon tehát nő a gazdasági függetlenségünk. Emiatt viszont felmerülhet, hogy a kormány a külső nyomás elmúltával egy választási költségvetés keretein belül állhat neki szórni a pénzt, jöhet a pedagógus- vagy akár egy általánosabb közalkalmazotti béremelés. Persze egy igazán durva kiköltekezésnek most is komoly politikai kárai lennének, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter is többször határozottan kijelentette, nem készül választási költségvetés, csak mert megszűnik az eljárás.

Ha ugyanis az USA-beli viták oda vezetnek, hogy az ország visszafogja a mennyiségi lazításnak hívott pénznyomtatást, akkor hamar lehiggad az az állampapírpiacot uraló jelenlegi kimondottan jó hangulat, ami a magas kereslet miatt a magyar állmapapírok kamatát is drámaian lenyomta. Ha pedig a kevesebb tőkével rendelkező befektetők elkezdenek differenciálni, és a magasabb kockázatú állampapírokra magasabb felárat kérnek, akkor az hamar szűk sávba fogja terelni a monetáris és a fiskális politikát is.

Az alábbi ábrán az elmúlt évek költségvetési hiányait tüntettük fel (a 2011-es adat a nyugdíjállamosításból befolyó állami bevételek nélküli hiányt mutatja).

Komoly mozgástér már csak azért sem lesz, mert a túlzottdeficit-eljárás alól nem csak kikerülni lehet, de hamar vissza is lehet kerülni, Málta 2012 decemberében került ki az eljárás alól, és most úgy tűnik, hogy már idén nyáron vissza is kerülhetnek.

A kormány abban bízik, hogy a túlzottdeficit-eljárás megszűnése csökkenti az ország kockázatát, csökkenti az ország kamatkiadásait is. A portfolio.hu elemzésében azonban nemzetközi példákat idézve rámutat, a túlzottdeficit-eljárás nem teszi automatikusan olcsóbbá az ország finanszírozását, számos esetben az árfolyamban sem hoz drámai javulást. A pozitív döntés bejelentése az esetek többségében nem okozott látványos piaci reakciókat.

Mi ez az egész?

A túlzottdeficit-eljárás működésének megértéséhez távolabbról érdemes elindulni. Az uniós országok fiskális politikájának összehangolására született meg jó ideje az Európai Stabilitási és Növekedési Paktum (SGP). Az SGP-nek két ága van, egy megelőző és egy helyreállító, korrekciós ág. A megelőző részben az országok elküldik a középtávú konvergenciaprogramjaikat az uniónak, ahol ezt véleményezik az adott év első felében, hogy reális-e és fenntartható-e.

Az utólagos, korrekciós részt pedig az ominózus túlzottdeficit-eljárás jelenti. Erre elvileg akkor kerülhet sor, ha az adott országban vagy átlépték a 3 százalékos GDP-arányos költségvetési hiányt vagy az államadósság ment a GDP 60 százaléka fölé. Ha az ország nem képes fenntartható módon megfelelni bármelyik résznek, akkor többféle, akár pénzbeli büntetés léphet életbe, erre azonban sosem került sor.

Ez mind nagyon szépen hangzik, csakhogy nem működött, sokáig Magyarország mellett szinte mindenki más is megsértette a szabályt, bármiféle következmény nélkül. A 2008-as válság óta azonban nem meglepő módon igencsak előtérbe került a költségvetési szigor, és az elmúlt pár évben az unió fő témája az a fajta gazdaságpolitikai koordináció kikényszerítése, aminek a lényege, hogy az egyes kormányok csak addig nyújtózkodjanak, ameddig a takarójuk ér.

A politikáról is szól

Tavaly már reálisan szóba kerülhetett, hogy – az egyezmény történetében először – valamelyik országtól, történetesen épp tőlünk, tényleg elveszik a kohéziós pénzek egy részét. Ez a leginkább húsbavágó szankció, ami csak a túlzottdeficit-eljárásnál jöhet szóba, és eurómilliárdok elvételét jelenti. Miközben azonban az EU a válság nyomán elképesztően törekszik arra, hogy olyan követelményrendszert építsen ki, ami az egyes országok hosszú távú fenntarthatóságot biztosítja, a jelenlegi hatékony eszközei, mint a túlzottdeficit-eljárás, csak a rövid távú költségvetési folyamatok ellenőrzésére alkalmasak.

Ebből jönnek olyan fordítva elsülő dolgok, mint nálunk, hogy a hosszú távú folyamatok miatt fennálló feszültséget a kormányok rövid távon jó, hosszú távon viszont inkább káros, a gazdasági növekedést lessító bevételnövelő intézkedésekkel is meg tudják oldani. Különösen, hogy az EU-nak is korlátozottak az erőforrásai, nem látnak bele olyan mélyen az adott ország folyamataiba, mint a helyi intézmények.

Emellett a tapasztalatok alapján nem túlzás kijelenteni, hogy a végső döntés mindig politikai tartalmú is. Egyrészt a Bizottságnak figyelnie kell a saját hitelességére, de a szűken vett gazdasági célokon túli egyéb uniós politikai irányok is számítanak. És azt sem szabad elfelejteni, hogy az egyes konkrét gazdaságpolitikai lépések az adott országban is átmennek egy politikai szűrőn, nem mindegy, hogy el tudja-e fogadtatni ezeket az adott kormány.

Tehát az igazi kérdés az, hogy az egyes országokban van-e igazi elkötelezettség valóban hosszú távon fenntartható szerkezeti változtatásokra, és az unió ezt jól át tudja-e látni, vagy inkább csak meg akarja úszni az ország az egészet.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!