Ha így folytatják, újra ránk száll Brüsszel

A költségvetési hiánycélok tartása volt eddig az a terület, ahol a legnagyobb sikereket érte el az Orbán-kormány, még akkor is, ha ez néha nem is a legtisztább eszközökkel jött össze.

Eddig úgy tűnt, hogy minden mást alárendelnek ennek a célnak – tavaly például egészen bravúrosan még a saját céljánál is jobb, 1,9 százalék lett a hiány, olyan alacsony, mint még soha.

Amióta viszont június végén hivatalosan is kikerültünk az uniós túlzottdeficit-eljárásból, ami az uniós pénzcsap elzárásával fenyegetett, a kormány érezhetően lazábban kezdett viszonyulni a költekezési szigorhoz.

Most úgy tűnik: a bevételek egy jelentős részét felültervezték, a tartalékot elköltik, és egyre-másra jönnek az ötletek a költséges projektekre. Eközben a gazdaság és a kilátások gyengék, ami ennyi pluszköltést nem tesz lehetővé. Egyszóval a két idei Varga-csomag után a vállalatok akár készülhetnek is az új megszorításra.

Egy-két milliárd ide-oda

A jövő évi költségvetésről megismert első dokumentumban (az úgynevezett tervezési köriratban) még nem voltak meglepetések, úgy tűnt, hogy a kormány egyszerűen továbbviszi az idei költségvetést egyben tartó zárolásokat és új adókat. A nyugdíjakat is csak 2,8 százalékkal növelik jövőre a tervezet szerint, ami komoly visszalépés az idei 5,2 százalékos emelés után. (Az év végén ugyanis várhatóan nem lesz 2 százaléknál magasabb infláció, tehát a nyugdíjasok viszonylag jelentős, 3 százalékos infláció feletti emeléshez jutnak.)

A konzervatív nyitás után viszont egyre több szó esett különféle népszerű, ám nem kevés pénzbe kerülő tervekről, amiket már a következő költségvetési évben megvalósítanának. Elsőként a pedagógusok béremelése lett egy kicsit nagyobb, ez az idén 30 milliárdos, jövőre pedig 150 milliárd forintos pluszköltséget jelent. Örülhetnek a háziorvosok is, mivel a bérükre fordítható keretet még idén hatmilliárd forinttal megemelik.

A kormánypárti nyilatkozatok tanúsága szerint beindult a népességi akcióterv gyakorlatba ültetése is. Rogán Antal minapi szavai alapján 60-100 milliárd forintba fog kerülni a népesedési akcióterv két következő lépése. Ezek a családi adókedvezmény kiterjesztése, valamint az extra gyed. Ez nem kevés pénz, önmagában a GDP 0,2-0,4 százaléka.

Ezek mind olyan kiadások, amelyek remekül belesimulhatnak majd az ősszel felpörgő választási kampány témái közé. A kormány ugyanis érezhetően a rezsit a külföldi nagyvállalatok kárára csökkentő, a családok helyzetét javító szereplőként szeretne megjelenni három évnyi megszorítás, fél tucatnál is több kiigazítás után.

Akiket meg kell menteni

Egyelőre sok a bizonytalanság a devizahiteles-mentőcsomag körül, de ha a következő hónapokban valóban megvalósítják annak valamelyik forgatókönyvét, akkor újabb tízmilliárdokban mérhető terheket kell állnia a költségvetésnek. Már ha komolyan vehetjük Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szavait, miszerint a bankoknak és az államnak nagyjából hasonló mértékben kellene állnia a veszteségeket.

Függőben van a Dunaferr megmentése is, bár egyelőre nem tűnik úgy, hogy az orosz tulajdonosok megválnának a dunaújvárosi acélműtől. Talán ezzel a kormány is tisztában van, és csak a pózolás a célja a segítség belengetésével. De mégis, ha célra vezetnek a kormány tárgyalásai, akkor Dunaferr adósságállományát alapul véve masszív, 150 milliárd forintos költség jöhet (a további veszteségek finanszírozását nem számolva).

Fotó: Kovács Attila

A kormány kedvenc témája, a rezsicsökkentés pedig ugyan nem jelent közvetlen terhet az államkasszának, de az áfabevételeket csúnyán visszaszoríthatja. Ha ősszel tényleg új köre kezdődik a rezsicsökkentésnek, akkor 20-25 milliárd forintnyi áfa is kieshet jövőre. Beszéltünk olyan, neve elhallgatását kérő szakértővel is, aki szerint elképzelhető, hogy a kormány egy nyugdíjemeléssel, vagy egyfajta 13. havi nyugdíjjal is előállhat a választási kampány végéhez közeledve, egyfajta mindent vivő ütőkártyaként. Ez alsó hangon újabb több tíz-, még inkább százmilliárdos nagyságrendű többletkiadást jelentene.

Az idei költségvetés is billeg

Eközben még az idei 2,7 százalékos deficitcél teljesítése sem biztos – annak ellenére, hogy idén már két megszorításon is túl vagyunk.

Mint az alábbi ábrán látható, a költségvetésbe az év első hét hónapjában csak a tervezett bevételek 52 százaléka érkezett be, míg a kiadások 58 százalékának már a nyakára hágtunk.

Az államkasszából tehát kiment 6469 milliárd forint, miközben csak 5376 milliárd jött be az első hét hónapig. Ennek a különbsége 1093 milliárd, tehát most épp ekkora a lyuk, ami az egész évre tervezett 834 milliárd forinthoz képest egészen soknak tűnik.

Persze ez még önmagában nem olyan nagy gond, hiszen részben az adók és a kiadások éven belüli eloszlásának egyenetlenségéből következik. Az utóbbi években rendszeresen az volt a tapasztalat, hogy a kormány őszre már átlépte az egész évre tervezett hiányt, de végül az év végére bejöttek a bevételek, és így mégis tartani tudta a célokat.

Az idei költségvetés tervezésekor viszont elkövetett a kormány egy nagyobb hibát: az inflációt nagyon túlbecsülte. Ebből következett, hogy az áfabevételek jelentősen elmaradtak a várttól, viszont a másik oldalon a nyugdíjkiadások túlmentek a reálérték megtartásán. És a pénztárgépek bekötéséből sem lesz százmilliárd forintos pluszbevétel, legfeljebb ennek a fele – ezt már az NGM is elismeri.

Túl sokat vártak az időközben rendesen megnövelt csekkadóból is. Az MNB államháztartási tanulmánya szerint még a jelentősen nagyobbra emelt kulcsokkal is csak 277 milliárd forint fog befolyni a tervezett 301 milliárd forint helyett, ami újabb pár tízmilliárdos elmaradást jelent.

De mi van a bőséges tartalékokkal?

A kiadási oldalon viszont masszív, 600 milliárd forintos tartalékot hoztak létre, éppen a lehetséges problémák kompenzálására – ebből 400 milliárd az országvédelmi tartalék, 100 milliárdos az általános, és még 100 milliárd a speciális céltartalék.

Ehhez képest az általános tartalék háromnegyedét már el is költötte a kormány. Ment belőle sok mindenre, nagyjából 18 milliárdot sport- és stadioncélokra, 36 milliárdot pedig a kormányzati intézményrendszer fejlesztésére tapsoltak el.

Az egyházaknak meg kellett elégedniük 4 milliárd tartalékforinttal, ezek java templomfelújításokra ment. De gurult 1-1 milliárd például a Fekete György vezetésével indult Magyar Művészeti Akadémiának vagy Rákay Philip új tévéműsorának is.

Ha a nagy nekiveselkedés eredményeként csak augusztusban sikerült 30 milliárdot elkölteni az általános tartalékból, akkor nem valószínű, hogy akár egy fillér is maradna belőle az év végére – sőt, inkább az a kérdés, hogy miből fogják a választás előtt várható osztogatást fedezni. Ezen felül van még tovább százmilliárd forintnyi céltartalék is, de annak már megvan a helye. A hatszázmilliárdos pufferből tehát marad 400 milliárd, ennek kellene állnia a bevételi oldal alultervezését és a többi elcsúszást.

Ennyire azért nem teljesítünk jól

Persze, ha tényleg nekiindulna felfelé a magyar gazdaság, és összejönne egy jelentősebb GDP-bővülés, akkor nem lenne gond, sőt, akár ennél masszívabb költekezésbe is belekezdhetne a kormány. De erre most éppen nincs túl nagy esély.

Fő külső piacunk, az eurózóna ugyan kijött végre a recesszióból, és a várakozások is növekedést jeleznek a következő időszakra, sőt, talán végre a hazai fogyasztás is felemelkedhet a padlóról. De az idei második negyedévben viszont még mindig csak 0,1 százalékkal sikerült növekedni, ami azért igen kevés. Az idei GDP növekedésére most fél, jövőre pedig másfél százalékot várnak az elemzők a Reuters konszenzusa szerint, ami nem ad túl nagy költekezési mozgásteret.

A megszorítások már úton vannak

Ha a kormány ennek ellenére mégis beindítja a költekezést, akkor arra fedezetet kell találnia, ha nem akar gyorsan visszakerülni a túlzottdeficit-eljárásba (és mellesleg még nagyobb vereséget szenvedni az államadósság ellen folytatott háborúban).

Az eddig szóba került bevételnövelő lépések azonban nem sok mindenre adnának választ. A kétséges sorsú  luxusáfa – amiből legfeljebb néhány tízmilliárdot remélhet majd a költségvetés – inkább csak az áfa felültervezésének korrigálására lenne jó, a szintén levegőben lógó reklámadóból pedig nem remélhetnek évi 5-6 milliárd forintnál többet.

Az is lehet, hogy a sok túltervezett bevétel és egyes tételek idei évre húzódása miatt még a választás előtt szükség lesz egy újabb kiigazításra. Ez az eddigi tapasztalatok alapján aligha irányulhat másra, mint a vállalati szektor egy részére; a választási kampány szintén valószínűtlenné teszi, hogy a lakosságra hárulnának a terhek.

A gond ezzel csak az, hogy a kormány működéséből továbbra is az következik, hogy a gazdaság szereplőinek folyamatosan figyelnie kell a változásokra. Ilyen kiszámíthatatlan környezetben senki nem akarna beruházni (a legutóbbi negyedévben ugyan nagyot élénkültek a beruházások, mint a lenti grafikonból látszik, de emögött szinte kizárólag az állami költekezés állt; valójában hosszú évek óta stagnálnak a beruházások, nagyon alacsony szinten).

A kormány előtt álló közvetlen akadály a költségvetés novemberi brüsszeli felülvizsgálata lesz. Az Európai Bizottság már akkor jelezheti, hogy elégedetlen a magyar költségvetés körüli folyamatokkal, márpedig ez idővel a túlzottdeficit-eljárásba való visszakerüléshez vezetne.

Ez pedig politikailag a kormánynak sem lenne jó, hiszen néhány hónap után újra visszakerülnénk az alá az eljárás alá, amiből Orbánék nagyon ki akartak kerülni a választási időszakra.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!