A Sólyom ezen kaszált nagyot

Mi a fenéért érte meg ezeknek kamu-légitársaságot csinálni? Mi ebben a biznisz?

– elég sokan kérdezhetik ezt manapság a Sólyom vergődését látva. Valóban: arab befektető sehol, a gazdag afrikai magyarok legalább akkora kamu, mint a kongói magyarok. De akkor miért érte meg akár egy kicsit is úgy tenni, mintha itt valami nagy dobás készülne? 

Lucsik János a Sólyom Befektetési és Vagyonkezelési Holding Kft.ügyvezetője (b) és Kenyeres Sándor Pál, a Sales One Kft. (a Naturalle termékek forgalmazója) ügyvezetője a Sólyom Befektetési és Vagyonkezelési Holding Kft. bemutatkozó sajtótájékoztatóján Budapesten a Városligeti Műjégpálya dísztermében

Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI

Egyrészt azért, mert a Sólyom vezetése valószínűleg arra számított, ha szerencséjük lesz, előbb-utóbb csak besétál egy olyan befektető, aki fantáziát lát az amúgy kezdetektől fogva életképtelen üzleti modellben. Nem így történt. Vagy melléjük szegődik az állam, és kisegíti őket. Ez sem jött be. De ha más nem, a nagy csinnadratta miatt esetleg vérszemet kapnak azok a cégek, amelyek mindenképpen beszállítói akarnak lenni egy új hazai légitársaságnak.

Legalább ez utóbbi bejött. 

A recept pofonegyszerű:

1. Csináljunk egy céget, és verjük nagydobra, hogy ez lesz az új nemzeti légitársaság. Ha ügyesek vagyunk, a leendő beszállítók az ajtónkon fognak kopogtatni. Mit kopogtatni, dörömbölni.
2. Ekkor nincs más dolgunk, mint pénzt kérni tőlük azért, hogy rátesszük őket egy listára, és ha szerencséjük van, akár majd egyszer a beszállítóink is lehetnek. Akár. 
3. Persze nem ígérünk semmit, sőt, hangsúlyozzuk, hogy a jelentkezés csak arra garancia, hogy azon a bizonyos listán rajta lesznek. Másra nem.
4. A komolyságunkat bizonygatva azért kössük ki azt is, hogy csak a nagybetűs „Vállalkozók” jöjjenek, a „Próbálkozók” még véletlenül se próbálkozzanak, mert mi egy komoly cég vagyunk, és a kisstílű ügyeskedőket nem szeretjük.

Egészen konkrétan ezt csinálta a Sólyom Hungarian Airways, Magyarország első nemzeti kamu-légitársasága úgy, hogy abból pénze legyen. Még egy szépen csengő nevet is adtak az adatbázisuknak, ez volt a Minősített Beszállítói Adatbázis , az MBA.

A Nagy Sólyom Adatbázis, amiben jó benne lenni

Célunk egy olyan adatbázis létrehozása, amelyben olyan gazdasági szereplők találhatóak, amelyek az aktuális megrendeléseket pontosan, határidőre, az előírt minőségben és mennyiségben tudják teljesíteni

– olvasható abban a részvételi felhívásban, amit a Sólyom Befektetési és Vagyonkezelési Holding Kft. írt. Ez lényegében azt jelenti, hogy a Sólyom létre akart hozni egy olyan adatbázist, amiben cégekről gyűjt be adatokat. Mindezért pedig a cégek még fizetnek is, noha az égvilágon semmi nem garantálja, hogy valaha is a légitársaság beszállítói lesznek. A befizetett összeg mindössze annyit garantál, hogy a Sólyom regisztrálja őket egy adatbázisában. Na bumm.

A Sólyom Airways szerint az MBA „az állami szférában ismert központosított közbeszerzési rendszerhez hasonlatos”, előnyét ezzel magyarázták:

Mi nem szeretnénk, ha bárki 'megkeresne' bennünket és 'felajánlana"'különböző összegeket csak azért, hogy a beszállítónk lehessen. Erről a díjról a vállalkozások számlát kapnak, költségként elszámolhatják, legális pénzmozgás történik a felek között. Ebben a rendszerben nem kell a beszerzési vezetőt "szeretni", ebben a rendszerben nem kell pénzeket kivonni a vállalkozásból, "tisztára mosni" és zsebbe adni, nem kell számlákkal trükközni, nem kell a házipénztárral "játszani". 

Az, hogy mennyit kellett fizetni a Sólyomnak, a regisztráló cég méretétől függött. A mikro- és kisvállalkozóknak árucsoportonként 80 ezer forintot, a középvállalkozásoknak 200 ezer forintot, a nagyvállalatoknak 400 ezer forintot, az állami vagy önkormányzati tulajdonban álló társaságoknak pedig 100 ezer forintot. Nettó, tehát erre jött rá még az áfa. A Sólyom a nonprofit szervezeteket sem sajnálta: nekik 50 ezer forintért kínálták a regisztrációt árucsoportonként. (Az árucsoportok között nemcsak termékek, hanem szolgáltatások is szerepeltek, például tolmácsolás, futárszolgálat, rendezvényszervezés, őrzésvédelem stb.)

Fizettél? Akkor adj még egy százast!

De ha ez még nem lenne elég, a Sólyom számlájára a regisztrálónak még ún. részvételi biztosítékot is kellett fizetnie, árucsoportonként nettó 100 ezer forintot. Ezt a pénzt csak akkor utalták volna vissza a befizetőnek, ha a társaságot nem regisztrálják az adatbázisban; ha viszont regisztrálják, akkor a befizetett összeg „automatikusan éves tagsági díjjá változik”. De miért is ne regisztrálnák?

Azzal, hogy egy cég kifizette a pénzt, megszerezhette azt a dokumentációt, amivel regisztrálni tud, de ez nem jelentette azt, hogy ajánlatot is kapott volna a Sólyomtól. A „légitársaság” ugyanis csak a nyertes vállalkozásokkal ígért szerződéskötést, de azt is csak később, egy állítólagos második fordulóban – amire azóta is várhatnak azok, akik hittek abban, hogy lesz ilyen. 

A jelképes összeg

A Sólyom becsődölt, adótartozást halmozott fel, új irányítóját csalás miatt jelenleg az Interpol körözi, ennek fényében már-már komikus, hogy a fantom-légitársaság a felhívásában kikötötte: nem hajlandóak olyan cégekkel szerződni, amelyek végelszámolás vagy csődeljárás alatt állnak, vagy a gazdasági, szakmai tevékenységükkel kapcsolatban bűncselekményt követtek el. (Az augusztus elsején kiírt feltételeket a Sólyom Holding nevében Lucsik János két héttel később módosította, és lehetőséget adott arra, hogy azok a cégek is regisztrálhassanak, amelyek az elmúlt három évben veszteségesen működtek. Erre ésszerű magyarázat az, hogy egész egyszerűen növelni akarták az ebből származó bevételeiket.)

Fotó: Lee Weston / MTI

Az különösen figyelemre méltó, hogy amikor a jelentkezők kifogásolták, hogy fizetniük kell a dokumentációért, a Sólyom vezetése így érvelt egy, a jelentkezőknek írt dokumentumban:

A dokumentáció ellenértéke a várható szerződéses állományhoz viszonyítottan és a dokumentáció elkészítésének, előállításának költségeihez képest is jelképes összeg. Úgy véljük, hogy „Vállalkozókkal” és nem „Próbálkozókkal” kívánunk szerződést kötni, és a vállalkozó lét egyik eleme a kockázatvállalás. A dokumentáció ellenértékének megfizetése – véleményünk szerint – a vállalható vállalkozói kockázat körébe esik. 

Az pedig már a viccek vicce, ahogy az üzletpolitikájukról és a „minőség szimbólumáról” írtak azoknak, akik bírálni merték szokatlanul szigorú feltételeiket:

Üzletpolitikánk szerint preferáljuk azokat a vállalkozásokat, amelyeknek például nincs egy évnél régebben lejárt vám vagy adótartozása. Nyilvánvalóan preferáljuk azokat a vállalkozásokat, amelyek nem állnak csődeljárás, felszámolás alatt, ahol a vezető tisztségviselőt nem ítélték el jogerősen különféle bűncselekmények miatt. A pénzügyi és gazdasági alkalmasság vizsgálata pedig a vállalkozás felkészültségét hivatott igazolni. Úgy véljük, a Sólyom Hungarian Airways és a Sólyom Befektetési és Vagyonkezelési Holding beszállítójának lenni, önmagában is a minőség szimbóluma. 

Azt, hogy pontosan mennyi vállalkozás dőlt be vagy bízott a Sólyomba, és kérte regisztrációját az adatbázisukba, nem tudni, de a „légitársasághoz” közel álló forrásaink szerint közel száz vállalkozás fizetett is. A Sólyom weboldalán szereplő információk szerint október 2-ig több mint száz cég jelezte, hogy benne akar lenni az adatbázisban, 26 cég pedig már fel is volt tüntetve mint olyan, amelyik „felvételt nyert”. Utóbbiak között több nagyvállalatot is találtunk, többek között a T-Systemset, a Magyar Telekomot, a UPC-t, az Invitelt, az A-Híd Építőt. Csak ezek egyenként félmillió forintot fizettek, de a listán szereplő cégek többsége amúgy is közepes vagy nagyvállalat. 

A „minőség szimbóluma” és az Interpol

Miután a Sólyom bejelentette fizetésképtelenségét, az akkori ügyvezető, Lucsik János közleményben jelezte: ügyvezetőként felfüggeszti az MBA-ba történő jelentkezést.

A dokumentáció ellenértékét és a részvételi biztosíték összegét, ütemezetten, a szándék jelzésétől számított legkésőbb 60 napon belül térítjük meg

– ígérte akkor. Ám kétséges, hogy a cégek valaha is viszontlátják a pénzüket. Merthogy a Sólyom, mint a „minőség szimbóluma”, nemcsak fizetésképtelen. Leendő irányítójáról, Welsz Tamásról például lapunk kiderítette, hogy Panamában csalás miatt körözik, és most már az Interpol is keresi. Ráadásul ezt a tényt le is tagadta, amikor szembesítettük vele, az RTL Klubnak pedig egészen elképesztő módon egy szívcsakráról magyarázott.

„Hátha egyszer lesz valami belőle”

Az Index több olyan céget is megkeresett, amelyik fizetett. Az általunk felkeresett cégek vezetése egytől egyig azt állította, még nem kapták vissza a pénzüket, csak ígéretet kaptak arra, visszakapják. Volt olyan cég, amelynek a gazdasági vezetője azt mondta: tulajdonosi döntés volt, hogy adják be a Sólyomnak a kérelmet, és az sem olyan nagy baj, hogyha most nem kapják vissza a pénzt, „hátha lesz egyszer valami ebből a légitársaságból, és akkor beszállítóként jelen lehetünk”. Arra, hogy ezt nem tartják-e kidobott pénznek, többen is azt mondták: amikor tendereken indulnak, akkor is meg kell vásárolniuk a pályázati dokumentációkat, úgyhogy ez benne van a pakliban. Más pedig arról beszélt, hogy ha el is bukják a pénzüket, ez nem akkora tétel, ami különösen fájna nekik.

Hiába kerestük őket

Szerettük volna Lucsik Jánostól megtudni, hogy a mai napig hány cég utalt nekik pénzt, de hiába, többszöri próbálkozásra sem értük utol az irodájában, titkársága pedig nem akart közvetlen elérhetőséget adni hozzá. Noha már nem ő a Sólyom ügyvezetője, azért őt kerestük, mert a jelentkezési dokumentációt saját cégének, a Lucsik és Társa Kft.-nek a budapesti irodájában lehetett csak átvenni. Természetesen csak azután, hogy az adott cég már befizette a Sólyom számlájára a pénzt, és ezt igazolta is. 

A Sólyom vezetését is megpróbáltuk elérni, sikertelenül. Úgy tudjuk, a légitársaság még a mobilszolgáltatónak is tartozik, ezért már a telefonok sem élnek. A ferihegyi irodájukat bérelték, de információnk szerint egyelőre annak a számláját sem rendezték. 

Jó eséllyel már nem is fogják. Minden jel arra utal ugyanis, hogy Welsz feladata a Sólyom „eltemetése”. Az a néhány tízmillió forint, amit a Sólyom a beszállítói adatbázisból beszedhetett, elenyésző lenne egy olyan cég büdzséjében, amely valódi légitársaságot üzemeltet. Csakhogy más a helyzet a Sólyom esetében, amelybe senki nem fektetett be milliárdokat, és semmi sem az, aminek látszik. Nemcsak az iroda bérleti díjával és a telefonszámlákkal, de a fizetésekkel is adósak. Utólag úgy tűnik, hogy az egyetlen jelentős kiadás annak a repülőgépnek a lízingelése volt, amit néhány órára Ferihegyre hoztak. A Hetek értesülése szerint azonban a visszaútra is csak baráti kölcsönökből tudták összedobni a kerozinra szükséges pénzt. Megkerestük a lízingcéget is, azután érdeklődve, hogy mindent rendben kifizetett-e a gépek után a Sólyom, de választ egyelőre nem kaptunk.   

Szemfényvesztők

Welsz Tamás színre lépése amúgy már az utolsó olyan momentum volt a Sólyom-sztoriban, ami arról ordított, hogy valami nagyon nincs rendben ezzel a céggel. Korábban is voltak már gyanús jelek: amikor például még nyáron, nem sokkal az indulásuk után bejelentették, hogy csúcsminőségű általános magyar márkanevet akarnak csinálni, az Index  kiderítette , hogy elég zűrös cégbe vásárolták be magukat. Az „elismert dinamikus üzletemberekből álló” Sales One Kft. egyik tulajdonosát addigra már nagy értékű adócsalás gyanúja miatt előzetesbe zárták. Majd felgöngyölítve a szálakat, a többiek sem bizonyultak épp makulátlannak, a másik tulajt, Lévai Istvánt a tábornokperként elhíresült HM-es vesztegetési botrány miatt mentették fel a katonaságnál. Végül az ügyvezetőről, Kenyeres Sándorról derítettük ki, hogy többszörösen elítélt csaló.

Ha az Ön cége is regisztrált a Sólyom adatbázisába, írjon nekünk! (Nyugodjon meg, nem kell fizetnie érte.)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!