Eljött a közműcégek fekete napja

„Az emberek véleménye szerint a fogyasztáson felül vannak olyan tételek a számlákban és a díjakban, amelyekkel a szolgáltatók újabb bőrt próbálnak lehúzni a magyar családokról. Ezeket pedig meg kell szüntetni"

- összegezte Rogán Antal a rezsifórumok résztvevőinek gondolatait. A Fidesz frakcióvezetője bejelentette, egyebek mellett azt javasolja a kormánynak, hogy szűnjön meg, vagy csökkenjen a rezsi alapdíja, a mérőórákon jelzett fogyasztás és a számlázás pedig kerüljön szinkronba. "Fájni fog a szolgáltatóknak, de azt gondoljuk, itt az ideje, hogy a lehúzásokat megszüntessük” - mondta.

Ők vezették be

A Rogán által említett lehúzásokkal kapcsolatban már sokan sokfelé háborogtak, piacon, orvosi rendelőkben, kocsmai asztaloknál, pártgyűlések pódiumain: miért ilyen drága minden, milyen alapon kérnek a cégek az emberektől a fogyasztáson felül egyéb díjakat, például alapdíjat? A háborgókat azonban sokáig még az Orbán-kormány politikusai is érvekkel próbálták meggyőzni. Ha másért nem, hát azért, mert éppen ők vezették be a rendszert még 1999 márciusában.

Orbán Viktor az 1999-es, és a 2014-es évértékelő beszédén

Fotó: T. Asztalos Zoltán / MTI

Matolcsy Györgyöt például ritkán idézik meggyőző forrásként energiapolitikai kérdésekben, pedig 2002 februárjában gazdasági miniszterként éppen ő hűtötte le szakmai magyarázattal a gáz alapdíja miatt dohogó szocialista képviselőtársát.

Rámutatott: az alapdíjat a fogyasztónak azért kell fizetnie, mert a szolgáltató állandó költségei jelentősek, teljesen mindegy, hogy valaki mennyit fogyaszt, a hatalmas infrastruktúrát fenn kell tartani. Hálózatellenőrzés, karbantartás, vezetékszivárgás, mérőcsere stb. - egy sor dolog, ami a gáz árán kívül anyagi terhet jelent pusztán azért, mert a rendszer részei vagyunk.

A díjszabást az energiahivatal állapítja meg, a szolgáltató annyit szed be, amennyit engednek neki. Ugyan jogi lehetősége erre meglenne, sejthetjük, hogy egy forinttal sem számláz kevesebbet, de ha trükközni próbálna, a hivatal lecsapna rá, ez a dolga, ezért fizetjük.

Matolcsy annak idején beszélt arról is, hogy a gázdíjat az árszabályozó hőértéken állapítja meg, mivel a földgáznak ez a fizikai tulajdonsága fejezi ki legjobban a gáz használati értékét. A földgáz hőértékének mérése azonban költséges, lényegesen olcsóbb az elfogyasztott földgáz térfogatának megállapítása.

Az elszámolás alapja a gázmérőn leolvasott köbméterben szereplő érték, amelyet a gázszolgáltató jogosult gáztechnikai normál m3-re vagy referencia körülményeknek értelmezett m3-re átszámítani. A gáztechnikai normál állapotra való átszámítás miatt a gázmérőn leolvasott és a számlán szereplő fogyasztás m3-ben kifejezett mennyisége egymástól eltérhet. Úgy vélem, fontos bemutatni a fogyasztóknak, hogy a gázszámla kiállítása a jogszabályokkal összhangban korrekt módon történik

- magyarázta tehát az első Orbán kormány minisztere 2002-ben értetlenkedő képviselőtársának. A mérőóra cseréje szintén szigorúan szabályozott dolog, bizonyos esetekben - például a gázszolgáltatásban - nem a fogyasztó tulajdona, hanem a társaságé, éppen ezért ők intézik a cserét, míg például a vizeseknél egyes esetekben az óra is a fogyasztóhoz tartozik, ott neki kell a zsebébe nyúlnia, ha hitelesíteni kell.

Mennyi megtakarítást hozna?

Rogán úgy számolt, az általa javasolt intézkedések - az alapdíj csökkentése, mérőórák cseréjének ingyenessé tétele, a számlák további szabályozása, a bekötési, bekapcsolási díjak és fejlesztési hozzájárulások felülvizsgálata  - nagyjából 100 ezer forint megtakarítást hoznának egy-egy családnak évente.

Ez az összeg a részletek ismerete nélkül is kissé túlzónak tűnik, főleg mivel az általa felsoroltak közül a mindenkit érintő tétel egyedül az alapdíj, ami ha a vízzel, gázzal, villannyal számolunk is legfeljebb 20 ezer forint alatt jön ki évente, a százezer körüli összeg inkább a távhősöknél jöhetne szóba.

Az áramnál ugyanis a lakosságra vonatkozó alapdíj évi 1536, gáznál 9870 forint a 20 köbméter/óránál kisebb gázmérősöknél. A távhőszektorban az alapdíj nem egységes, és magasabb, akár a számla 40 százalékát is kiteheti, ez valóban, mint ahogyan Rogán említette, 57-84 ezer forint is lehet, a Főtávnál például légköbméterenként kicsit több, mint 400 forintot kell fizetni évente.

Fotó: Beliczay László / MTI

A távhősök árcsökkentésénél viszont nagyrészt nem a külföldi cégek zsebére megy a játék, hanem az állam egyik zsebéből pakol pénzt a másikba. A cégek jelentős része önkormányzati tulajdon, és már jó ideje különböző keresztfinanszírozásokon keresztül működik a rendszer, az áramfogyasztók, az adófizetők többet fizetnek azért, hogy a távhősök rezsije ne ugorjon meg.

Nem lehet eleget csökkenteni

A kormány belengetett intézkedései egyébként az energiaszektornak ismét a nagy infrastruktúrával bíró részét terhelné, azokat a cégeket, akik kezében a hálózati elemek vannak, és akik nem tudják áthelyezni tevékenységüket pillanatok alatt egy másik országba. Őket terhelte a közműadó, a rendszerhasználati díjak lefaragása, és az a szabály is, amely megtiltotta, hogy egyes költségeiket az árban érvényesítsék. (Noha jóval nagyobb proft landol például az energiakereskedőknél, velük nem harcol olyan nagy átéléssel a kormány, különösebb veszteségek nélkül kivonulnának.)

Áram kb. 5,1 millió háztartásnál van, vezetékes gáz 3,4 millió háztartásnál, ha csak ezeken a helyeken eltörölnék az alapdíjat, az érintett cégek 40-50 milliárdot buknának évente. A kormány visszatérő állítása, hogy ezeket a cégeket a kilencvenes években nagy hiba volt a külföldieknek olcsón eladni, a multik azóta túl sokat keresnek rajtunk. A cégekről és a privatizációról részletesen a cikk végén olvashat.

Most kimondott cél, hogy a szabályozáson keresztül ellehetetlenítsék a cégek üzleti működését és eladásra kényszerítsék őket. Németh Lászlóné korábban már előrehaladott tárgyalásokról beszélt több energiacéggel, utóbb azonban úgy tűnt a vállalatok kivárnak. Legalább a választásokig.

Lázár János a Miniszterelnökséget vezető államtitkár február 23-án Székkutason jelentette be, hogy a kormány szerdai ülésén tárgyalja, hogyan lehet valóban nonprofittá tenni a közműszolgáltatásokat

„Úgy látszik, nem tudjuk annyival csökkenteni a rezsit, hogy ne legyenek nyereségesek az energiaszolgáltatók” – fogalmazott Lázár, aki már 2013-mas adatokra utalt, noha a cégek beszámolóikat még nem tették közzé. A politikus szerint 25-30 százalékos tartós rezsicsökkentés hozhat érezhető eredményeket a lakosság számára.

Nagyobb dolgokra készülnek

Rogán ötleteit a nonprofit közműtörvény részeként mutatta be, ugyanakkor sejthető, hogy nem javaslatai alkotják majd az új törvény magját. A közműszolgáltatások nonprofittá alakításának gondolata nem egy rezsifórum ötletviharából került elő, hanem a kormány régi, nagyívű terve, már 2012-ben bedobták. Orbán Viktor miniszterelnök akkor egy nagyköveti értekezleten arról beszélt, nagy vitára számít Brüsszellel amiatt, hogy nonprofittá alakítaná a kormány a "rezsiszolgáltatásokat".

Később időről időre elővették, próbálgatták a témát: Rogán Antal tavaly szeptemberben azt mondta, egy olyan törvényt kelene alkotni, amelyik a közműszolgáltatásokat Magyarországon "egy rendszerbe fogja". A javaslat beadását először az őszi ülésszakra ígérték, azonban ez elcsúszott, a legutóbbi verzió szerint a választások előtt ismertetik a tervet, ha pedig győz a Fidesz, a választások után elfogadják.

Hogy lehet ebből nonprofit szektor?

Jelenleg a kommunikációban még abban is teljes zavar van, hogy pontosan melyik része lenne a szektornak nonprofit. Leggyakrabban rezsiszolgáltatókról beszélnek, de ilyenkor feltehetőleg az elosztó cégekre, az infrastruktúrát fenntartó hálózati engedélyesre gondolnak, és nem a lakosságot ellátó egyetemes szolgáltatóra. (Az uniós szétválasztási szabályok értelmében ezek valójában külön cégek, legalábbis az áram és gázszolgáltatásban.)

Ez már csak azért is valószínű, mert a most bejelentett intézkedések szinte mind ezeket az elosztócégeket terhelik, ráadásul az egyetemes szolgáltatók egyébként is évek óta veszteségesek, nem lenne tőlük mit elvenni.

A nonprofit közműszektor megvalósításának nagyjából egy lehetséges útja van. Szabályozással ellehetetlenítik a külföldi kézben lévő elosztócégek üzleti alapú működését, a multik pedig eladják a magyar államnak a vállalatukat. A magyar állam hitelből vásárol tízmilliárdokért, majd miközben az adónkból törleszti a felvett hitelt, nyereség nélkül üzemelteti tovább a cégeket.

Az államivá tett cégek az időnként szükségszerűvé váló áremeléseket így sem úszhatják meg: vagy árat emelnek, vagy benyelik a veszteségeket, további milliárdokat költve erre az adónkból. Ráadásul a beruházásokhoz szükséges tőke költségét mindenképpen ki kellene tudnia termelni az energiapiaci tevékenységnek, enélkül összeomlik a rendszer.

Az energetika egy rendkívül tőkeintenzív iparág, ahol csak hosszú távon térülnek meg a projektek, nem csoda, ha most - persze Paksot leszámítva - nem nagyon tervez senki semmit Magyarországon: 2012-ben több mint felére estek vissza az energetikai beruházások, 2013-ban további 25 százalékkal csökkentek. Erősen kérdéses, hogy a folyamatot az erősödő állami szerepvállalás vissza tudja-e fordítani.

Magára marad az állam

Persze nem kizárt, hogy az állam a vásárlás után félreteszi a nonprofit energiaszolgáltatás gondolatát és egyszerűen profi, üzletszerű működésbe kezd, mint tették azt a korábbi külföldi tulajdonosok, és mint teszik azt sikeres nyugat-európai állami energiavállalatok. Sőt, kihasználja, hogy a játékban nem csak ő a legnagyobb, sőt egyetlen játékos, hanem még a szabályokat is ő írja.

Ez a kombináció nem túl elegáns, de tulajdonosi szempontból mindig vonzó, hiszen a haszon garantált. Gondoljunk bele, Orbánék 2012-ben már javában nonprofit energiaszektor mellett kardoskodtak, amikor a hazai árampiacot uraló állami óriáscég, az MVM 2012-ben ötven éve nem látott, közel száz milliárdos adózás előtti eredménnyel zárt.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!