Itt a nagy Kúria-döntés: minden tisztességtelen lehet

A Kúria polgári kollégiuma jogegységi határozatot hozott azokban a devizahitelekkel kapcsolatos általános nyitott kérdésekben, amik tárgyában korábban elhalasztotta a döntését.

A lényeg:

Bővebben:

• Pusztán azért, mert az árfolyamkockázatot az ügyfél viseli, nem tisztességtelen a devizahitel-szerződés. Ez a szerződés fő tárgya, ezért önmagában nem lehet tisztességtelen.
• Viszont lehet kivétel: ha nem volt teljes a tájékoztatás, akkor mégis lehetnek tisztességtelenek a szerződések az árfolyamkockázat egyoldalú áthárítása miatt. Egy „ésszerűen tájékozott, körültekintő átlagfogyasztónak” értenie kellett a szerződést. A szerződés így részlegesen vagy teljesen semmis lehet.
• Az egyoldalú szerződésmódosítások (és az így megemelt kamat) akkor tisztességtelenek, ha azok nem feleltek meg a Kúria korábban meghatározott jogelveinek. Ezek megkövetelik, hogy az egyoldalú módosítás megfeleljen az egyértelműség, az érthetőség, az átláthatóság, a szimmetria és a felmondhatóság követelményeinek. „Nagyon kevés szerződés fog ezeknek megfelelni” – mondta Wellmann György, a Kúria polgári kollégiumának vezetője.
• Az árfolyamrés, vagyis a deviza vételi és eladási ára közötti különbség ügyében a Kúria lényegében megerősítette két héttel ezelőtti, konkrét ügyben született ítéletét. Eszerint az árfolyamrés mögött nem áll szolgáltatás, és nem is átlátható a fogyasztó számára, ezért tisztességtelen az alkalmazása. 

Ezek az iránymutatások a jövőre nézve, a bíróságokon még be nem fejezett peres ügyek felé – mondta a Kúria szóvivője. Ezért a döntés általános, de most inkább úgy tűnik, hogy peres ügyek sokaságában fog eldőlni, mikor mi volt tisztességtelen a súlyosabb ügyekben. Hogy a fogyasztó mikor volt „tájékozott” vagy „körültekintő”, elsőre elég nehezen eldönthető gumi iránymutatásnak tűnik. Az árfolyamrés viszont biztosan elesett.

Dr. Wellmann György, a Kúria polgári kollégiumának elnöke szerint a mai döntés második pontja, tehát az egyoldalú szerződésmódosítások tisztességtelenségének meghatározása messze a legnagyobb hatású. Wellmann szerint nagyon kevés szerződéses feltétel fog ezeknek megfelelni.

A kollégium vezetője szerint a döntés következményeként előfordulhat, hogy a bankok átszámolják a szerződéseket és közlik az ügyféllel – mintegy a perek megelőzéseként –, hogy emiatt konkrétan mennyivel változott a visszafizetendő összeg. Ezzel az adósok vagy megelégednek majd, vagy nem.

Kérdés viszont, hogy pontosan milyen arányban lesznek tisztességtelennek nyilvánítva az egyébként egymáshoz nagyon hasonló devizahitel-szerződések. A döntés nemcsak a deviza-lakáshitelekre vonatkozik, hanem a személyi és autóhitelek nagy részére is.

Wellmann azt is elmondta, hogy most már elhárult a jogalkotók elől minden akadály, hogy törvénnyel rendezzék a kérdést.

A Kúria előtt maroknyi tüntető várta az eseményeket. A  korábbi legfelsőbb bírósági tárgyalásokhoz képest most mintha kevesebben lettek volna, talán már a leglelkesebb tiltakozóknak is sok a jogi csűrés-csavarás.

A döntés után az OTP részvénye közel két százalékkal erősödött , feltehetőleg azért, mert a piacon megnyugodtak, hogy nem a legrosszabb forgatókönyv valósult meg.

A három veretes kérdés

Törvénytelen volt-e:

• 1. Az ügyfelekre hárítani az árfolyamkockázatot?
• 2. Tisztességes dolog volt egyoldalúan emelni az ügyfelek kamatait?
• 3. Alkalmazni az árfolyamrést?

Az pedig mindegyik fenti kérdéssel összefüggött, hogy a téves tájékoztatásra hivatkozva semmissé tehető-e egy szerződés.

Ezekben a kérdésekben döntött ma a Kúria. A harmadik kérdésben szinte biztos volt a bankok szempontjából negatív, az adósok szempontjából pedig pozitív döntés, miután a Kúria két hetedöntést hozott a Kásler házaspár és az OTP ügyében. A legfelsőbb bíróság akkor gyakorlatilag tisztességtelennek nevezte az árfolyamrés használatát, így a bankok előre borítékolhatták az összesen legfeljebb százmilliárd forintos bukót. A devizahiteleseknek viszont ez nem olyan nagy segítség: konkrétan nem is kapnak vissza pénzt, valójában a tartozás nagyjából 1 százalékával csökken a maradék adósságuk – főleg, mert ez az egész a lakáshiteleseknél csak a 2010 előtti törlesztésre vonatkozik.

A másik két kérdésben viszont teljes volt a bizonytalanság. Az első, árfolyam-kockázatos kérdés több mint 2000 milliárd forint, a második, egyoldalú kamatemelős pedig nagyjából 300 milliárd forint sorsáról szólt. Azért ennyivel nagyobb a bankok vesztesége az árfolyamkockázat áthárításának eltörlése esetén, mert akkor a tartozás értéke is csökken, nem csak a törlesztőknél kell korrigálni.

Ezek már olyan tételek, amik alapjaiban megrengethetik az egyébként sem túl erős lábakon álló bankrendszert, a másik oldalról viszont érezhető könnyebbséget okozhatnak az adósoknak. A jogi szakértők szerint ugyan a Kúria döntéseit nem befolyásolhatja, hogy azok következményei veszélyeztetik-e a pénzügyi rendszert – akár lesz-e belőlük államcsőd –, de feltehetően mégis hat rájuk a döntés vélt következménye.

Korábban a Kúria viszonylag konzekvensen a bankok jogértelmezésével azonosult, amikor pedig bizonytalan volt, akkor továbbhárította a döntést. Az Európai Bíróság döntései miatt viszont mindez bizonytalanná vált, Luxemburgban ugyanis lényegében úgy döntöttek, hogy a bíróságok akár át is írhatják a tisztességtelennek tartott szerződéseket. Ennek szellemében döntött márciusban az Alkotmánybíróság is. Van precedens is arra, hogy a magyar bíróságok jóváhagyják szerződések tömeges átírását.

Az viszont már korábban eldőlt, hogy a devizahitel-szerződés mint olyan önmagában nem ütközik törvénybe. Nem igaz az a devizahiteles-tüntetéseken gyakran ismételt meggyőződés sem, hogy „nincs deviza” a devizahitelek mögött. Legalábbis ha ebben a kérdésben is felülbírálta volna magát a Kúria, az nagy meglepetés lett volna.

Na de most ki mit fog tenni?

A kormány már lassan egy éve húzza a devizahiteles-mentőcsomag lebegtetését; a halogatás fő eszköze – amellett, hogy a bankok öncsonkító döntését próbálták kikényszeríteni – az volt, hogy a bíróságok eltérő jogértelmezésére hivatkozva konzultációt kezdtek. Közben ugyan az árfolyamgát kiszélesítésével egészen kedvező mentőövet dobtak az adósoknak, de a választásra kihegyezett kommunikációban végig azt lebegtették, hogy ez nem a végleges megoldás. Ezért volt szükség arra is, hogy az elvileg független bíróságokra nyomást gyakoroljanak.

A bankok az utóbbi hetekben teljes hírzárlattal követték az eseményeket, talán a mostani döntés után érdemben is reagálni fog a Bankszövetség. Az újabb veszteségeknek mindenesetre aligha fognak örülni a bankadó miatt amúgy is eléggé meggyötört pénzintézetek.

A devizaadósok egy, ha nem is igazán jelentős, de mégis látható része már korábban úgy döntött, hogy a kormány nagy végleges mentőcsomagjára várva abbahagyja a törlesztést. Erre utal, hogy míg a rövid távon (három hónapon belül) elcsúszó adósok aránya visszaesett, addig a hosszú távon nem törlesztők aránya továbbra is kitartóan növekszik:

A kormány nevében Rogán Antal mindenesetre már hetekkel ezelőtt beígérte, hogy még a tavaszi ülésszakban meghozzák a devizahiteles-mentőcsomaggal kapcsolatos törvényeket. Azt viszont nem tudjuk, hogy ez milyen elvek mentén történik majd.

Korábban a kormány ahhoz kötötte a mentőcsomagot nyilatkozatok sorozatában, hogy

• a terheknek egyenlően kell megoszlania az állam és a bankszektor között, és
• a forinthitelesek nem járhatnak rosszabbul, mint a devizahitelesek.

Mivel sem a bankokra, sem az államra nem lehet komolyabb mértékben terheket rakni (előbbiek évek óta rossz helyzetben vannak, utóbbi látványosan kiköltekezett), ezért fontos szerepe lehet a Magyar Nemzeti Banknak. Az MNB mostanában új ötleteket dob be (jövedelemarányos törlesztés, rossz bank és hasonlók), de egyelőre nem tudni, pontosan milyen eszközökkel operálnak majd – és hogy végül ki fogja ezt megfizetni.

Hogy ezért az egészért ki felelős, arról itt és itt írtunk hosszabban.