Áldják és átkozzák a boltosok a vasárnapi zárva tartást

Több mint két hónapja van már, hogy a kormány bevezette az elmúlt idők egyik legnagyobb médiafigyelmet kapott intézkedését, és megtiltotta a boltoknak, hogy nyitva legyenek vasárnap. Azóta sok minden kiderült már arról, hogy ezzel hogyan változott meg a világ:

• hogy hogyan fogadták ezt a vásárlók, 
• hogyan alakultak át a fogyasztói szokások,
• mit gondolnak erről a KDNP politikusai, stb. 

Ami viszont eléggé hiányzik, az az, hogy

Valami ilyesmire tettünk kísérletet, amikor megkértük a boltban dolgozó olvasóinkat, hogy írják meg nekünk, kinek mennyire jött be a KDNP eddigi legnagyobb törvényalkotási sikere.

Nagyjából negyven levelet kaptunk a felhívásunk után, ami persze nem egy reprezentatív felmérés, de kijön belőle, hogy kinek lehet jó ez az egész, kinek nem, és miért.

Persze, ahogy Rétvári Bence elismerte, hogy őt inkább olyanok keresik meg, akik örülnek a KDNP ötletének, minket meg nagyobb eséllyel olyanok, akik inkább panaszkodnak, a reakciók messze nem voltak olyan nagy arányban negatívak, mint például amikor a devizahitelek elszámolásáról kérdeztük az olvasókat.

Azok közül a levelek közül, amiket tényleg bolti dolgozók vagy a családtagjaik küldtek, azért több volt a negatív, de nem maradtak el sokkal azoknak a levelei sem, amik köszönik, örülnek a szabad vasárnapnak. Na, de nézzük, miért is örülnek vagy bosszankodnak a kisker munkásai.

Tuti szabadnap vs. kevesebb pénz

Amikor a KDNP előállt az ötlettel, hogy ne lehessen nyitva bolt az úr napján, pont az volt a céljuk, hogy a kiskereskedelemben dolgozók is a családjukkal lehessenek vasárnap, meg persze, hogy az emberek templomba/kirándulni/vasárnapi ebédelni menjenek ahelyett, hogy plázáznak. Ez, mármint az első sok bolti dolgozónak és a családjuknak be is jött.

Többet látom a párom én is, csinálhatunk egy biztos napra közös programot, de a legnagyobb eredménye, hogy a gyermekünk is többet lehet együtt a szülőjével.

– írta nekünk egy hálás férj.

Elképesztő nehézségek árán tudtunk összeszervezni egy-egy teljes napos, közös akár családi, akár kettesben eltöltött programot. Ez most egy csapásra megszűnt

– fogalmazott egy másik olvasónk, akinek a párja is a kereskedelemben dolgozik.

Ez a fix szabadnap persze nem jön ingyen, ezzel elveszett a vasárnap után járó pótlék, ami valakinek jobban, valakinek kevésbé fáj. Többen azt írták nekünk, hogy a fix szabadnappal járó tervezhetőség és a családdal eltöltött idő kárpótolja őket azért az kb. 5-8 százalékért cserébe, amivel alacsonyabb a fizetésük a vasárnapi pótlékok nélkül.

Hogy pontosan mennyivel kapnak így kevesebbet a dolgozók, azt valószínűleg üzlete és beosztása válogatja, volt olyan olvasó, aki 4-5 ezres, volt, aki alsó hangon 8-15 ezres mínuszról írt nettó, ami havi és éves szinten is komoly kiesés, főleg ahhoz képest, hogy mennyit lehet keresni a kiskereskedelemben. A minimálbér körül dolgoztatott kereskedelmi dolgozóknak – főleg, ha egyedülállók – sokat számíthat ennyi pénz. 

Voltak cégek, amelyek kompenzálták a dolgozókat a kieső vasárnapokért, és más jutalékokat emeltek meg, de volt olyan olvasónk is, aki szerint a munkaadója („az egyik nagy lánc”) a dolgozókon spórol, és nem fizet ki olyan juttatásokat, amiket korábban igen. 

A párom eladóként dolgozik egy kisboltban, így ő rendkívül „örült” a vasárnapi zárva tartásnak. Nettó 20 ezer forinttal keres kevesebbet, mint előtte. Így kénytelen volt másodállást vállalni, hogy a kiesett részt pótolni tudja.

Akiknek rosszul jött ki a műszakváltás

Vannak olyanok is, akiknek azért jött ki  rosszul a vasárnapi bezárás, mert így teljesen átalakult a többi napi  beosztás is. Hétköznap például a legtöbb üzlet sokkal tovább van nyitva, így amit a kormány odaadott vasárnap, azt a boltok elveszik a többi napon

az emberek 10-ig dolgoznak mindennap haza tudnak menni 11 re, és sok esetben nem is látják a családjukat.

Akik kifejezetten rosszul jártak a nyitva tartások átszervezésével, azok nem is a teljes állású bolti eladók, hanem a nem teljes állásban dolgozók vagy a bolthoz máshonnan közvetített munkaerő, különösen 

Egyik olvasónk például azt írta, hogy az édesanyja, aki vagyonőrként dolgozik az egyik áruházláncban, az átszervezések miatt most havi 40-45 ezer forinttal keres kevesebbet, mint március 15. előtt. A biztonsági őröket ugyanis órabérben alkalmazzák, nem is nagyon sokért, a vasárnapi bezárás előtt az olvasónk anyukája például 14 és fél órás műszakokban (!) dolgozott, tehát nagyjából egész nap, amíg nyitva volt az üzlet. Így lehetett akkor 110-115 ezer forintot összetalpalni egy hónapban. A vasárnap kiesésével viszont az adott bolthálózat már reggel 6-tól este 10-ig van nyitva, 16 órát, ennyi időre pedig szerződés szerint már nem lehet csak egy vagyonőrt alkalmazni, muszáj két műszakra osztani a napot, ahol egy őr már „csak” 10-11 órákat dolgozik, ami ebben az esetben 70-75 ezer forintos havi fizetést jelent. 

Nem elég, hogy a vagyonőröket foglalkoztató cég se szabadságot nem fizet, se betegállományt, nem elég, hogy kb. 3 havonta megszűnik a cég, még a kormány is kicseszett az ott dolgozókkal.

Persze az lenne az igazi, ha nem kellene több mint fél napot gürizni egy normálisnak nem mondható megélhetésért, de a kormány ezen sem változtat, viszont akaratlanul kiszúrt pár elég keményen dolgozó kisemberrel.

A másik csoport, aki elég látványosan megszívta a vasárnapi bezárást, az a dolgozó diákoké. Főleg azok jártak nagyon rosszul, akik nappali szakon járnak egyetemre, és mellette hétvégén dolgoztak, hogy kiegészítsék az ösztöndíjat, már ha van.

„Egyetemre járok, mellette egy fehérnemű-szaküzletben dolgozom diákként, diákmunkában, kemény 520 forintos órabérért. Ami eddig nem is volt gond, tudtam dolgozni minden péntek-szombat-vasárnap, meg néhány hétköznap délután is, ha az óráim is engedték. Most szerencsés esetben havi 3-4 napot dolgozok, nem szerencsésben havi 1 napot, amikor a pláza kuponnapja van" – írta nekünk egy egyetemista lány. Neki azért lett rossz, mert elmondása szerint a lecsökkentett nyitva tartásra inkább a teljes állású dolgozókat osztják be, hogy az ő fizetésük ne csökkenjen, a részmunkaidősöket meg csak akkor hívják, ha nagyon kell az ember. Jó diákmunkát pedig, olyat, ahol figyelembe veszik, hogy egy egyetemistának órákra kell járnia, meg vizsgáznia kell, nagyon nehéz találni, sok helyen az egyetemistáktól is elvárják, hogy minimum négy napot nyolc órában végigdolgozzanak. 

A kieső vasárnapokkal a levelet író lány annyira keveset keres, hogy nemhogy többet tudna lenni a családjával, de már csak kéthavonta tudja kigazdálkodni a vonatjegyet, hogy hazautazzon a szüleihez.

Töröljék el a vasárnapi zárva tartást, hogy sok más diáktársammal együtt ne haljunk éhen.    

Egy fiú, aki hétköznap a BME-re jár, hétvégén pedig egy hipermarketben dolgozik, kicsit szerencsésebb, mert szombatonként még mindig tud dolgozni, de akkor 13 órázik, hogy keressen annyit, mint korábban. Ráadásul, ahogy ezt több olvasónk is leírta, szombaton elég nagy őrültek háza van a nagyobb üzletekben, nagy a tömeg, hosszúak a sorok, idegesek a vásárlók, ez talán a legnehezebb műszak.

A munka mellett levelezőn tanulókkal is kiszúrt a KDNP-s javaslat, az ilyen képzésekben ugyanis az órák tipikusan pénteken és szombaton vannak, most viszont, mivel ezek a legsűrűbb napok a héten, ilyenkor nem nagyon engedik el a dolgozókat a boltból. Így az olvasónk, aki korábban meg tudta oldani, hogy pénteken-szombaton órán volt, és ehelyett vasárnap dolgozott többet az egyik multinál, most havonta jó, ha egy órájára el tud menni.

A családomat egyébként szinte sosem látom, mert, bár a cég eleinte nem akarta hosszabbítani a nyitva tartást, de muszáj neki. Vasárnap az innen-onnan összekapart tananyagot tanulom, takarítok és alszom, mert a péntek-szombati stressz kiszívja minden erőm.

Kisboltosok: minden helyfüggő

Több levelet kaptunk olyanoktól is, akik nem alkalmazottai, hanem tulajdonosai valamilyen kisebb boltnak. Náluk elég vegyes volt, hogy bejött-e vagy inkább ártott a vasárnapi boltbezárás, és ez leginkább attól függ, hogy hol is van a bolt. 

Akik panaszkodó leveleket írtak nekünk, azoknak főleg plázákban és sétálóutcákban voltak üzleteik. Ezeken a helyeken a boltbezárós törvény teljesen kinyírta az üzletet, mert az emberek nem mennek plázába vagy bevásárlóutcába, még ha van is olyan bolt, ami nyitva van. A bérleti díjak viszont elég magasak, így a 10-15 százalékos forgalomkiesés, amiről az olvasóink írtak, eléggé berezgeti a vállalkozók alatt a lécet (bár a statisztikák szerint a nagyobb csütörtöki, pénteki és szombati forgalom valamelyest őket is kárpótolhatja a veszteségeikért). A bérleti díjak viszont a plázákban például nem lettek kisebbek attól, hogy 40 nap forgalom kiesik egy évben.

Amennyiben a törvényalkotó annyira körültekintő, elszámoltató, és az emberek érdekét nézi, akkor az ide vágó bérbeadói feltételeket is törvényileg kellene szabályozni

– javasolja az egyik olvasónk, akinek egy franchise-ruhaüzlete van az egyik bevásárlóközpontban. 

Az outletekben valószínűleg még rosszabb a helyzet, mert oda a vásárlók kifejezetten hétvégén ugrottak ki vásárolni, itt egyik olvasónk szerint 25-30 százalékos kiesés is lehet. 

De olyan vidéki húsboltos is írt nekünk, aki bár kinyithatna vasárnap, mert csak maga dolgozik a boltban, azt írja, nem éri meg a pénzt. Van, akinek viszont még így is nyitva kell lennie vasárnap, mert nem mondhat le arról a kevés bevételről, ez viszont néha olyan helyzetet okoz, mint egy másik olvasónknál, aki egyedül neveli a gyerekeit, viszont minden vasárnap dolgoznia kell a trafikban, egyedül, hiszen alkalmazott nem lehet a boltban. A gyerekeit viszont törvény tiltja ki a boltból, így a vasárnapi családi programnak de jure lőttek. 

Egy Fejér megyei faluban zöldségest vezető házaspár például azt írta nekünk, hogy a vásárlók szombaton többet költenek, ami kárpótolja az üzletet azért a három óráért, amíg vasárnaponként nyitva voltak. Így most kevesebb munkával több pénz jön, és vasárnap nekik is több idejük marad a családra meg a pihenésre, bár a nagybani piacra így is el kell menni a hétfői áruért.

Boldogok a medián eladók, mert övék a szabad vasárnap

Azt pontosan nem lehet tudni, hogy abból a nagyjából félmillió emberből, aki a kereskedelemben dolgozik így vagy úgy, pontosan mennyien elégedettek az új rendszerrel, de nyilván sokan vannak ilyenek. Valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, hogy

vagyis a családos, teljes állásban dolgozó és a legrosszabbnál jobban keresők jobban örülnek annak, amit kaptak, mint amit elvettek tőlük. Akik viszont a kereskedelem amúgy sok munkáért elég keveset fizető rendszerének a perifériáján vannak, akiknek minden forint számít, vagy akik még nem tartanak ott az életben, hogy egy családi vasárnap fontosabb legyen, mint a tanulás vagy a megkeresett pénz, azokra indokolatlanul nem volt tekintettel az, aki a törvényt megalkotta, megvédte a nyilvánosság előtt és megszavazta. 

Mit lehetett volna csinálni a fűnyíróelv helyett, hogy mindenki zárjon be mindig és senki ne dolgozzon? Hát sok mindent. Ahogy az egyik olvasónk javasolta:

Ha viszont tényleg valakinek nagyon fontos a vasárnap, és hogy otthon legyen, esetleg nagyon vallásos, akkor olyan törvényt kellett volna hozni, hogy a dolgozó kérhesse, hogy ne dolgozzon vasárnap, így viszont nem is kap vasárnapi pótlékot.

Hoffmann Rózsa az Indexnek nemrég azt mondta, hogy ha sokan vannak olyanok, akiknek nem jó egy rendszer, akkor lehet, hogy változtatni kell.