Menekült ≠ bevándorló

Sokszor felmerülő érv, hogy a bevándorlás (amit hajlamosak vagyunk messze túlbecsülni) jót tesz az elöregedő fejlett világnak. Magyarország különleges hely bevándorlási szempontból: a legtöbb bevándorló Európán belülről érkezett, döntő többségük határon túli magyar volt (KSH itt + itt; a külföldi állampolgárok nem rendelkeznek magyar állampolgársággal, de három hónapnál hosszabb ideje Magyarországon élnek; a külföldön születettek magukban foglalják az állampolgárságot szerzőket is).

Néhány érdekesség:

Az unión kívülről érkezőknek jóval nagyobb arányban van diplomája, mint az itthon élő magyaroknak és EU-állampolgároknak. A Magyarországon élő külföldi állampolgárok közt jóval nagyobb a fiatalok, munkaképes korúak, foglalkoztatottak és magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők aránya, mint a magyar állampolgárok között.

2007 és 2012 között például míg a magyar állampolgároknak átlagosan a 49 százaléka dolgozott, addig a Magyarországon élő uniós állampolgároknak az 59,3 százaléka, az unión kívülről („harmadik országból”) érkezőknek pedig a 56,4 százaléka. Azt is megírtuk korábban, hogy az itt élő külföldiek kevesebbet bűnöznek, mint az őshonos magyarok. Az ábra a bevándorló külföldi állampolgárok születési országát mutatja:

A 2011-es népszámlálás szerint a Magyarországon élő Kínában születettek körében 71,9, a vietnamiaknál 70,5 százalék a foglalkoztatottsági arány, ez kiugróan magas – de érdemes megjegyezni, hogy ilyen, vagy ennél magasabb a kivándorló magyarok foglalkoztatottsági aránya is, emelte ki Melegh Attila, a BCE kutatója. Tehát a kivándorló magyarokkal nagyon értékes munkaerő hagyja el az országot. Szintén érdekes, hogy az Afrikában születettek is verik a magyar átlagot a maguk 52 százalékával (igaz, fiatalabbak is a honos és a környező országokból áttelepedő népességnél).

A felsőfokú végzettségben egészen kiemelkednek az Afrikában születettek:

A legtöbb bevándorló azonban nem menekült, a két fogalmat tévedés összemosni. A menekültekről átfogó statiszitikák nincsenek, de annyi biztos, hogy nem olyan magasan képzettek, és nem találnak olyan gyorsan munkahelyet, mint az átlagbevándorló. Különösen igaz ez Magyarországon, ahol kontraszelekció működik: a legtöbbször aki teheti (vagyis jellemzően a képzettebbek, tehetősebbek, jobb kapcsolatokkal rendelkezők), továbbáll. De ez sem mindenkire igaz: azok az Iszlám Állam elől Ukrajnán át Magyarországra menekülő irakiak, akik történetéről itt írtunk részletesen, egyike fogorvos, másikuk közgazdaságtan-hallgató.

Nem túlzás, hogy nagy kihívás

Ezzel együtt ha a menekültkérdésről beszélünk, különösen, ha idegenellenes szólamokat hallunk, 1956 mellett azt is érdemes végiggondolni, hogy nemcsak a menekültek mennek tovább Magyarországról, hanem mi magunk is: 2013 elején 350 ezer olyan magyar élt külföldön legalább egy éve, aki 1989 után vándorolt ki. A teljes magyar diaszpóra a korábban kivándoroltakkal együtt még nagyobb.

A menekültek befogadásának nincs feltétlenül közvetlen gazdasági haszna: ehhez befektetésre lenne szükség az oktatásukra, képzésükre. Befogadásuk jogi és morális kérdés elsősorban, ahogy az 1956-ban, a nemzetközi menekültrendszer első nagy próbáján kiderült. Munkaerejükön kívül sokszínűséget adhatnak az országnak: jó példaként mutattuk be Dariusht, a fiatal afgán származású menekültet, akinek Magyarország az igazi paradicsom.

Összességében nem túlzás, hogy nagy kihívást jelent a magyarországi és az EU-s intézményrendszernek a menedékkérők növekvő hulláma. Amíg azonban Szíriában, Afganisztánban és a világ még vagy egy tucat gócpontjában ilyen súlyos konfliktusok folynak, nem várható, hogy csökkenni fog a menedékjogért folyamodók száma. Az elmúlt öt évben legalább tizenöt konfliktus robbant ki vagy lángolt fel újra az UNHCR összesítése szerint. Nyolc közülük Afrikában, három a Közel-Keleten (Szíriában, Irakban és Jemenben), egy Európában (Ukrajnában), és három Ázsiában (Kirgizsztánban, illetve Mianmar és Pakisztán számos körzetében).

Magyarországra nem vet jó fényt, hogy arányaiban a legkevesebb menekültstátuszt ítélte oda 2014-ben az egész EU-ban, ahogy az sem, hogy miután az EU-tól 1,5 millió eurót, azaz 456 859 000 forintot kaptunk csak 2014-ben a kapacitása bővítésére, a kormány belengette a legnagyobb nyitott tábor bezárását.

Ezért mielőtt komolyan vesszük a 100 ezres menekülthadakat visszaszállító charterjáratokat, vagy akár az EU-pénzből fejlesztett, épp ezért nem bezárható tábor bezárásának ötletét, érdemes összevetni a mindennapi politikai reakciókat a jelenségeket tényszerűen leíró számokkal. A tényeket chartokban összefoglaló cikkünket itt olvashatja a menekültekről.