Kitették a gáztitkokat

Fontosabb a közérdek, mint az MVM üzleti érdekei, így a bíróság még márciusban Tóth Bertalan szocialista képviselő javára döntött adatigénylési perében, az állami energiaóriásnak pedig át kellett adnia egy nagy halom iratot az ellenzéki pártnak. Az MSZP a szerződéseket feldolgozta, az azokból készített kivonatot pedig közzétette a honlapján.

Tisztább a kép

Az MVM közérdekű adatként átadta azokat az utóbbi évben nagy botrányt kavaró szerződéseket is, amelyet a MET Holding különböző cégeivel kötöttek, illetve az ezeknek megágyazó határozatokat. A rengeteg dokumentumból, illetve az abból készített kivonatból az ügylet számos eddig homályosabb része érthetőbb lesz, miközben jópár részlet továbbra is rejtve marad, sőt új kérdések is felmerülnek.

(A szocialisták a megkapott dokumentumokat nem tették fel, csak az azokból kinyert információkat és azok olvasatát, ezekre hagyatkoztunk mi is.)

Csak dióhéjban azoknak, akik nem annyira követték a sztorit. A fejlesztési miniszter 2011-ben az MVM Partnernek versenyen kívül hozzáférést adott a nyugati irányú gázvezetékhez, hogy a relatíve olcsóbb gázból segítsék a távhős cégeket, a gáz azonban végül ennél kacskaringósabb utat járt be. A MET Holding svájci cégétől, a METI-től szerezték be a gázt, aztán a magyarországi MET-nek adtak el, amely aztán kedvére kereskedhetett vele.

Hogy miért volt szükség az offshore-cég bevonására, amelynek saját bevallásuk szerint akkor még valódi tulajdonosait sem ismerték? Az MVM azzal védekezett, hogy azért, mert önállóan akkoriban még nem lett volna képes megoldani egy ekkora feladatot, túl hirtelen, túl nagy mennyiséget zúdított a nyakába az állam, be kellett vonnia egy tapasztaltabb céget, aki ért is hozzá és jók a piaci kapcsolatai.

Ahogy maga a MET Magyarország vezére, Szabó Gergely fogalmazott, a helyzetet "körülbelül úgy kell elképzelni, mintha valaki megkapná az augusztusi focivébé rendezési jogát úgy, hogy nincs infrastruktúrája, nincsenek pályái."

Na de persze akkor miért kapta meg, vetődhet fel a kérdés. És miért folytatódott az üzlet még három gázéven keresztül? Dacára annak, hogy egyébként már önmagában az is aggályos volt, hogy aukció helyett az MVM verseny nélkül kap kapacitást, és emiatt még kötelezettségszegési eljárás indult az ország ellen.

A találgatásoknak csak muníciót adott, amikor aztán a MET-ről kiderült, a tulajdonosok között jelen van az OTP-vezér Csányi Sándorral szoros üzleti kapcsolatban álló Nagy György, és az Orbán Viktorral és Hernádi Zsolt Mol-vezérrel is barátságban lévő Garancsi István. Később pedig az is, hogy rajtuk kívül tulajdonos Ilya Trubnikov, orosz-kanadai üzletember, és Lakatos Benjámin is. Utóbbi a MET egyik menedzsere is egyben.

A svájci cég is jól járt 

Mire derült fény most a szerződésekből? Például arra, hogy ezen tényleg jól lehetett keresni. Miközben a magyarországi MET az alternatív, keleti forrásoknál jóval olcsóbban kapta a gázt az MVM-nek köszönhetően, a holding svájci cége, a METI pedig a tőzsdei árakszintnél jóval drágábban árult.

Hogy érthető legyen: Magyarországra lényegében két vezetéken keresztül tudunk gázt behozni, keletről, Ukrajna irányából az oroszokkal kötött hosszú távú szerződés szerinti árakon, és Ausztria irányából a HAG-on, a holland tőzsdei árakhoz viszonyított árképzés szerint.

A gazdasági válság és új technológiák megjelenése miatt Nyugat-Európában gázbőség alakult ki, és a nyugat-európai földgázárak jelentősen csökkentek. Ebben az időszakban az Ausztriában elérhető gáz ára 20-50 százalékkal is olcsóbb volt, érthető módon mindenki innen akart beszerezni.

Az ausztriai behozatal korlátja a vezeték keresztmetszete. Ha több kereskedő jelentkezik a vezetékre, mint amennyi gázt be lehet hozni, a vezeték üzemeltetőjének aukciót kellene kiírnia a kapacitásra.

2011-ben azonban a kormány úgy döntött, hogy az osztrák importlehetőségek kihasználásának jelentős részét állami kezelésbe veszi, aukción kívül hozzáférést adott az MVM Partnernek. Az állami cég viszont három gázéven keresztül leszerződött a MET-tel, és így megnyitotta a lehetőséget arra, hogy az árelőnyt túlnyomó részben ők fölözhessék le, Tóth Bertalanék számításai szerint a lehetséges haszon mintegy 80 százalékát a MET érvényesíthette. (Folytak tárgyalások az E.Onnal is, de az első körben elakadtak, végül inkább a MET-tel szerződtek.)

Drágán venni, olcsón eladni

Ami a most közzétett dokumentumokból kitűnik: nem csak a keleti árhoz képest szerzett előnyt a MET magyarországi cége, a holding svájci cégénél, a MET International AG-nél (METI) is jelentős lehetett a haszon, a gázt a nyugati tőzsdei árhoz képest az MVM-nek elég drágán kínálta.

Az alábbi ábrán a felső vonal azt mutatja, mennyibe került ebben az időszakban az orosz hosszú távú szerződésen keresztül érkező import gáz ára köbméterenként, az alsó vonal pedig a holland tőzsdei árat. Amit a szerződések alapján már tudunk, hogy milyen áron vette a METI-től, majd milyen áron adta el a gázt az állami MVM Partner, ezt mutatják a vonalak középen.

Látható, hogy az állam nem keresett hatalmasat ezen az üzleten, az MVM elég visszafogott árréssel dolgozott. A MET-csoportnak azonban megvolt a lehetősége kihasználni a nyugati és keleti árak közti jelentős különbséget.

Jövedelmező üzlet

Azt nem tudjuk, hogy a METI mennyiért szerezte be azt a gázt, amit aztán eladott az MVM-nek, illetve azt sem, hogy aztán az MVM-től átvett gázt a MET mennyiért adta el a magyar piacon. Utóbbi esetben mindössze annyi fogódzónk lehet, hogy az MVM-től megvett árnál nyilván többért, a keleti importárnál kevesebbért. Itt elég nagy a mozgástér, de más piaci tranzakciók tükrében okunk van feltételezni, hogy a MET eladási ára inkább az MVM értékesítési árához eshetett közelebb, mint az orosz importárhoz.

Más szerződések ismeretében pedig arról is lehet sejtésünk, hogy akkoriban más, a szabad piacon mozgó külföldi cégek mennyiért adtak el gázt. Ugyanebből az időszakból kiadtak olyan gázszerződést is, amelyet az MVM egy másik szabadpiaci szereplővel, a VITOL SA-val kötött. Ezt az árat mutatja az a rövidebb vonal a fenti ábrán, és jól látható, hogy egészen közel esik a holland tőzsdei gázárakhoz (TTF).

Ha kicsit a TTF feletti beszerzési árakkal kalkulálunk a METI-nél, és az MVM által eladott ár feletti, orosz importár alatti árral a magyar MET-nél, a teljes, három év alatt kereskedett mennyiségre vetítve a lehetséges haszon csoportszinten bőven több tízmilliárd forintos. Persze hogy ténylegesen mennyit kerestek ezen az üzleten, azt csak a MET tudná megmondani, de mint azt már korábban nyilatkozták, az egyes üzletekre lebontva ezt nem is tartják számon.

Volt ott olcsóbban is

Másik érdekes szál a kikerült anyagokban pont a már említett VITOL SA-val kötött 135 millió köbméter gázra szóló 2011/2012-es gázévben kötött szerződés, amely alapján úgy tűnik, hogy az MVM mástól jóval olcsóbban is tudott vásárolni nyugati irányból. A VITOL SA köbméterenként 16,55 forinttal adott el olcsóbban gázt az MVM-nek mint a METI. És ami szintén figyelemre méltó:

2011-12-es gázévben ugyanis összesen 820 millió köbméter gázt hozott be az országba, ebből 136 milliót vett a Vitol SA-tól, 69 Ft/köbméter áron. 684 millió köbmétert pedig a METI-től vett 85-86 Ft/köbméter áron. A gázt a magyar oldalra egy az egyben a MET-nek adta el, átlagosan 83-84 Ft/köbméter áron. Azaz az MVM közbeiktatásával a MET magyar leánya néhány forinttal olcsóbban kapta meg köbméterenként azt a gázt, mint amennyiért a svájci cég átadta.

De volt olyan is, hogy a METI adta olcsóbban a gázt. A 2013/2014 gázévben az MVM Partner a szokásos MET-ügylettel párhuzamosan 46 millió köbméter földgázt saját célokra is vásárolt a METI-től, átlagosan 12,9 forinttal olcsóbban köbméterenként.

Gáz, de honnan?

Részben ide kapcsolódik, és szintén a most kiadott szerződésekből derül ki, hogy az MVM Partner a 2012/2013. gázévben számos nagykereskedelmi partnerének - GDF, Shell, JAS, Tigáz - olcsóbban adta el a saját célra vett gázt, mint amennyiért a METI-től vette.

Emellett a szocialisták szerint a három gázévre vonatkozóan összesen 1 milliárd köbméternyi földgáz beszerzéséről szóló szerződést nem kaptak meg az MVM-től, azt mondják hogy ha egymás mellé teszik a szerződésekben bemutatott beszerzett és eladott mennyiségeket, egyértelműen látszik a különbség.

Tóth Bertalanék a két fenti dologból arra következtetnek, hogy az utóbbi években létezhetett az MVM-nek egy a METI-nél olcsóbb forrása, másképp aligha tudtak volna eladni a metis beszerzési ár alatt veszteség nélkül. Most arra szólították fel az MVM-et, hogy adja át ezeket a maradék szerződéseket is, ha nem feljelentést tesznek közérdekű adattal való visszaélés miatt.

Megkérdeztük az MVM-et, hogy mit tudnak a szocialisták által emlegetett, ki nem adott szerződésekről, illetve hogy miért ragaszkodtak évekig a 2011/2012-es gázévben beindított MET-tel közös modellhez, főleg azután, hogy láthatóan az évek alatt ők is egyre jobban felszívták magukat, nem csak önálló aukciókat voltak képesek levezényelni, de önálló, a METI-től független beszállítójuk is akadt. Ha válaszolnak, azt is közzétesszük.