Amerika egy darabig jó nagy luxus lesz

Már megint majdnem 300 forintba kerül egy dollár, legutóbb az ezredforduló környékén volt ilyen drága az amerikai pénz, igaz, akkor még 300 forint a mostaninál lényegesen többet ért. Szóval valójában akkor sokkal drágább volt dollárt venni. De ha csak a szimpla számokat nézzük, akkor most közel hasonló a helyzet.

Miért kell hogy érdekeljen minket a dollár drágulása? Hogy érint minket ez az egész Magyarországon? Valójában jobban, mint elsőre gondolnánk, és nem csak annak lesz rosszabb az élete, aki az Amazonon rendeli az Apple-cuccokat.

Korábban kezdődött

Ha ugyanis a dollár drágább, akkor forintban számolgatva minden drágább, aminek az árát dollárban határozzák meg, rengeteg műszaki cikk, elektronikai eszköz ára, de még az üzemanyag ára is összefügg a dollár árfolyamával. És hogy a fájdalom nagyságát is érzékeltessük: év eleje óta 12 százalékot drágult a dollár a forinthoz képest, de tavaly januárhoz viszonyítva már jócskán 30 százalék fölötti az emelkedés. Ez már tényleg szabad szemmel is jól látható . 

Az erősödés nem most kezdődött, a szokásos hullámokkal tarkítva már a 2008-as világgazdasági válság kezdetétől tart.

source: tradingeconomics.com

A folyamat most két prózaibb dolog miatt lett érdekes a szélesebb nyilvánosságban:

• az árfolyam a 300-a lélektani határt karcolja, 
• így pedig már majdnem olyan drága, mint az euró. 

Pedig az uniós csatlakozás óta igencsak hozzászoktunk ahhoz, hogy az euróért többet, időnként jóval többet fizetünk, mint a dollárért. A lassacskán erősödő dollárt azért sem nagyon vettük észre, mert a devizahitel-mánia elkerülte, mindenki inkább svájci frankban adósodott el. Ahol meg mindig is fontos volt, például az energiaáraknál, ott egyéb események miatt nemigen szembesülünk – illetve csak áttételesen – a hatásaival.

Most viszont a karácsonyi vásárlási szezonban feltűnő, hogy már az Amazon sem annyival olcsóbb, mint a hazai online boltok, és ez ilyentájt különösen fáj. De nem csak nekünk. Be kell hozni az eurót is a képbe, hogy megértsük pontosan, mi zajlik körülöttünk, és hogy ki tudjuk logikázni, nagyjából mire számíthatunk a jövőben. 

Amerika mostantól tényleg luxus lesz

Pár éve még bőven arról lehetett olvasgatni így az év vége felé, hogy a gazdagabb párizsiak New Yorkba repülnek, mert az erős eurójakkal nemcsak sokkal menőbb, hanem sokkal olcsóbb is volt mondjuk a Trump Tower Gucciban vásárolni, mint otthon. Na, most az irány megfordul, ez eléggé biztos.

Most ugyanis az amerikaiak kapnak sokkal több holmit a dollárjukért Európában, mint pár éve. 

2003 óta egyszer sem fordult elő, hogy a két vezető világpénz ára forintban kifejezve ilyen közel kerüljön egymáshoz, mint mostanság. Így mindenféle dolog drágul, ami az USA-ból Európába jön, és innen arrafelé menni is jóval drágább lesz, mint az elmúlt években bármikor. Szóval Amerika tényleg luxuscikk lett.

Mi zajlik a háttérben? 

A forint dollárral szembeni mozgása mögött valójában nem a globális szinten totálisan marginális amerikai–magyar devizakereszt mozgatórugóinak alapvető változása áll. Hogy megértsük a folyamatot, sokkal inkább az euró-dollár és az euró-forint mozgását kell összevetni, ami aztán sok mindent érthetővé tesz. 

Bár a forint egyre újabb és újabb mélypontot üt a dollárral szemben, ez az elmúlt két évben alapvetően az euró dollárral szembeni gyengülésének köszönhető, semmint a forint gyengélkedésének. Szóval a két legfontosabb kérdés:

• Miért gyengül az euró?
• Meddig lesz gyenge a dollárral szemben?

Az amerikai előny részben a sokáig eltérő gazdasági válságkezelési stratégiából ered. Ennek a megértéséhez viszont érdemes hátrébb lépni kicsit, és megnézni, hogy miben is tért el az amerikai terápia az európaitól.

Tömören abban, hogy az amerikai jegybankárok aktívabban és bátrabban vetettek be korábban évtizedekig tabunak számító intézkedéseket, hogy legyűrjék a válságot.

A jegybankok hagyományosan a kamatváltoztatásokkal manipulálják – élénkítik vagy fékezik – a saját gazdaságukat. Az amerikai jegybank, a Fed alapvetően határozza meg, hogy épp mennyi a dollár ára, ami kihat arra, hogy mennyi folyik belőle a pénzpiacokra, a nyersanyagokba, a reálgazdaságba az USA határain belül és kívül.

Az ismert hasonlattal élve, minden központi banknak úgy kellene viselkednie a gazdaságban, mint az okos házigazdának a szilveszteri buliban, aki itat, amikor lapos a hangulat, de elviszi a bólés tálat a buli tetőpontján, hogy senki ne álljon fejre a mulatozásban.

Az okos jegybank is így manipulál, csak az, hogy épp merre viszi a tálat, azaz a kamatlábat, attól függ, hogy épp milyen passzban van a gazdaság. Ha épp dübörög, például kevés a munkanélküli, és így az ideálisnál gyorsabban emelkednek az árak az erős fogyasztás miatt, jöhet a magasabb kamat.

Ha viszont a gazdaság visszaesik, akkor jobb hangulat, több bólé kell, tehát jöhet az alacsonyabb kamatok időszaka. Ettől a pénz áramlása megfordul, a bankok előhúzzák a számlájukon halmozódó megtakarításokat, hogy valami olyasmibe fektessék, ami többet hoz a biztos, de már kevesebbet fizető jegybanki betétnél, ahol addig tartották a pénzeiket.

Ezt a húzd meg, ereszd meg jegybanki gyakorlatot vitték el a falig az USA-ban, amikor látták 2008-ban, hogy milyen hatalmas visszaesés jön. A kamatokat pillanatok alatt zéróra vágták, és más eszközöket is bevetettek, hogy életet leheljenek a gazdasági rendszerbe. Minderről részletesen írtunk ebben a cikkünkben. 

Félénkebb lépések, lassabb kilábalás

Az európai, németek dominálta európai központi banki döntéshozók viszont a létező kockázatok miatt sokáig elutasították az amerikaihoz hasonló radikális gazdaságélénkítő lépéseket. Az elmúlt évek különbségei miatt a két nagy gazdasági övezet az utóbbi egy-két évre egymástól nagyon eltérő pályára került. És úgy fest, legalábbis egyelőre, hogy rövid-közép távon az amerikai lépések voltak eredményesebbek. Ezt mostanra Európában is belátták, így nemrég a zéróra – sőt negatív tartományba – vitt eurókamat mellett más jegybanki gazdaságélénkítő lépéseket is bevetettek. 

Ennek az eredménye, hogy az euró most gyengül, és jövőre is tovább gyengülhet: itt még kell a bólé, a munkanélküliségi ráta ugyanis még mindig 10,8 százalék, ami komolyabb bajokat jelez. Mindez pedig tartósan negatív kamatokat, sőt újabb kamatvágást vetít előre: -0,2 százalékról -0,3-ra csökkenhet az európai kamat, akár már most decemberben. Sőt, a gazdaságélénkítésre bevetett európai eszközvásárlási program (ez leginkább állampapír vásárlást jelent) is a jelenlegi havi 60 milliárd euróról 75-80 milliárdra emelkedhet, ami még nagyobb stimulust jelent. Mindez tehát tartósan gyengébb, sőt tovább gyengülő eurót valószínűsít.

Az itteni helyzettel szemben az amerikai bulinak viszont lassan véget kell vessen a Fed: a fokozatosan 5 százalék körüli szintre csökkent munkanélküliségi mutató (ami egy modern gazdaságban lényegében teljes foglalkoztatottságot jelent), tehát a talpra álló gazdaság miatt már 2014 tavasza óta tartósan erősödik a dollár.

A dolog logikus: a talpra állás miatt felerősödtek az amerikai kamatemelési várakozások, ami vonzza a dollár felé a befektetőket. A Fed ugyan nagyon tart attól – részben az 1930-as évek keserű történelmi tapasztalataiból tanulva –, hogy derékba törje a gazdaság kilábalását, így ugyan már tavaly felhagyott az eszközvásárlásokkal, de a kamatsávot egyelőre nem húzta feljebb. De a dollár így is erősödik, mert a piac már ezt árazza elég rég.  

A lényeg tehát, hogy míg az USA-ban jegybanki szigorítás, addig Európában további jegybanki lazítás várható, ami miatt az euróbefektetésekből kiáramlást, a dollárbefektetésekbe pedig beáramlást vár a piac. Ez mozdítja el az árfolyamokat. Az euró-dollár árfolyam november végére héthavi mélypontra került: egy euróért 1,06 dollárnál is kevesebbet kellett fizetni.

És a forintra visszatérve, mivel a mi pénzünk nagyjából az euróval együtt mozgott (tavasz óta a 310-315 forint közti sávban), így a folyamat logikus következménye, hogy a dollár forintban kifejezve is nagyot drágult az utóbbi időben.  

Meddig tarthat az amerikai drágaság?  

Ezt mindig sokkal nehezebb kikövetkeztetni, mint elmagyarázni azt, hogy mi történt eddig. Ezért van az, hogy a szakértői vélemények ebben nagyon eltérnek. A Concorde elemzője, Samu János szerint a decemberi jegybanki üléseken a Fed és az EKB is a korábban lefektetett pályán mozoghatnak (a Fed várhatóan emel kamatot, az EKB pedig tovább lazít).

E tekintetben pedig az USA előnye fokozatosan olvadhat Európával szemben. Vagyis a jegybanki politikák eltérése csökkenhet, így a dollárra ható felhajtóerő is – az euró dollárral szembeni gyengélkedésének fundamentumai tehát várhatóan változhatnak.

Az OTP elemzési központ vezetője, Tardos Gergely szerint az a fő kérdés, hogy a FED emel-e december közepén, vagy sem, illetve milyen mértékű emelést vetít előre a következő évekre. Ha az emelés ismét elmarad, az érdemben gyengítheti a dollárt. Ha azonban kamatemelés lesz, és a FED olyan jelzéseket küld, miszerint az általa eddig valószínűsített alapkamatpálya valósul meg, és 2018-ig negyedévente egy 0,25 százalékos emelésre kerül sor egészen 3,5 százalékig, akkor az az euró alá erősítheti a dollárt. A piac azért ennél érdemben visszafogottabb: évi egy-két 0,25 százalékos emeléssel 2018-ig 1,5 százalékra emelkedő alapkamatot áraz.

Ennél tartósan erősebb dollárt vár Marc Chandler közgazdász, a bostoni alapkezelő és befektető cég, a Brown Brothers Harriman jelenlegi, az HSBC volt vezető devizapiaci stratégája, aki az Alapblognak nyilatkozott a napokban. Szerinte a dollárroham 2017-ben, de akár 2018-ban is kitarthat, az euró árfolyama pedig még „lenéz” a történelmi mélypontra: már 80-90 dollárcentért is kapunk majd egy eurót. 

A CIB Bank senior elemzője, Jobbágy Sándor megkeresésünkre azt mondta: további jelentős árfolyammozgást valószínűleg csak a fentiekhez képest újabb információk bejelentése okozhatna, így a bank 1,04-1,05-nél alacsonyabb EUR/USD szintekre nem számít. Szerinte az árfolyam irányának határozott megfordulása azonban a következő fél éven belül nem valószínű.

Erősödhetne a forint, de mégsem fog

És mi lesz a forinttal? Samu János szerint a forint fundamentumai viszont az euróval szembeni erősödését indokolnák, hisz relatíve erős a növekedésünk, masszív a külkereskedelmi többlet, és csökken az adósság. Ezek együtt azt vetítik előre, hogy a forint dollárral szembeni gyengülésének a végéhez közeledünk, sőt, a fokozatos erősödésnek is nő az esélye. De. 

A jegybank keményen dolgozik, hogy ez ne így legyen: szerinte a kalapból előhúzott újabbnál újabb nem konvencionális eszközök kimondott célja ugyan nem a forint gyengítése, ám ilyen mellékhatással járnak. Kérdés, marad-e még hatásos intézkedés a tarsolyban, mert az látszik, hogy a szándék megvan az inflációs és növekedési kilátásokat rontó forinterősödés megelőzésére.