Kisöprik a csalókat a tőzsdéről, de ez kevés lesz

Biztosan nem ilyen évnyitóról ábrándozott a budapesti tőzsde. Az Externet után a Plotinus Holding is bejelentette távozási szándékát, részvényei kivezetését. Utóbbi ráadásul évek óta a legjövedelmezőbb tőzsdére bevezetett közepes méretű vállalkozás. Hozamot termelő cég pedig eleve kevés akad ebben a körben. A Plotinuson kívül még egészen pontosan egy, a megújuló energiával kereskedő Alteo.

Az elmúlt tíz évben tőzsdére vitt 27 magyar cég közül utóbbi kettőn kívül egyetlen sikersztorit sem látunk. Viszont annál több részvényeseket megkopasztó történet jut eszünkbe.

tőzsdei bevezetések	bevezetés dátuma	évesített hozam az indulástól
RFV Nyrt. (később E-Star, ma ENEFI)	2007.05.29.	-56,70%
Orco Property Group	2007.06.21.	kivezetve
AAA Auto	2007.09.26.	kivezetve
TC Befektetési Nyrt.	2008.03.31.	kivezetve
Externet Nyrt.	2008.05.30.	-8,70%
Harewood Structured Investment	2008.07.11.	n.a.
Pannunion Nyrt.	2008.09.30.	kivásárolták
KEG Nyrt.	2009.05.22.	-44,60%
Kulcs-Soft Nyrt.	2009.10.30.	-4,50%
Finext Nyrt.	2009.11.16.	nincs élet a papírban
NORDTELEKOM Nyrt.	2009.12.15.	-58,80%
Appeninn Nyrt.	2010.07.02.	-1,8%
OTT-ONE (korábban HybridBox Nyrt.)	2010.09.29.	-37%
ALTEO Nyrt.	2010.10.12.	22,70%
CIG Pannónia Életbiztosító Nyrt.	2010.11.08.	-20,60%
KREDITJOG Corporation Nyrt. (ma: TWD Investments)	2010.11.29.	-50,30%
Őrmester Vagyonvédelmi Nyrt.	2010.12.01.	-23,20%
PLOTINUS Nyrt.	2011.02.15.	23,80%
VISONKA Nyrt.	2011.06.22.	felszámolták
BIOMEDICAL Nyrt. - (ma: TR Invstment)	2011.06.29.	-58,10%
FuturAqua Nyrt.	2011.11.28.	-15,30%
MASTERPLAST Nyrt.	2012.3.23.	-7,90%
OPTISOFT Nyrt.	2011.12.06.	kivezetve
BUSINESS TELECOM Nyrt.	2012.05.24.	felszámolták
ALTERA Nyrt.	2013.06.25.	-13,90%
Norbi Update Lowcarb Nyrt.	2014.11.10.	kivezetve
DUNA HOUSE HOLDING Nyrt.	2016.11.11.	-4,20%
ÖSSZES ÁTLAGA		-22,33%
		forrás: Budapesti Értéktőzsde

A 2007 óta tőzsdére vitt vállalkozások indulásuktól átlagosan 20 százalék fölötti éves veszteséget termeltek a befektetőiknek. Mindezt úgy, hogy a felszámolásokkal és kivezetésekkel véget ért kalandok milliárdos bedőléseivel nem is számolunk (miközben sajnos kiváló cégeket is kivezettek a budapesti tőzsdéről, például a Danubius vagy az Egis papírjait). Aki tartósan fektetett a kamucégekbe – mondjuk a tőzsdei álmoskönyvek vedd meg és felejtsd el stratégiáját követve –, az pár év alatt, esetenként még gyorsabban veszítette el a teljes befektetését.

A minősíthetetlen alulteljesítés következményeként ma a kisbefektetők távolról kerülik a részvényeket, amit a pénzügyi megtakarítások összetétele tükröz. Nincs még egy megtakarítási forma, amiben a részvényeknél kevésbé bízna a lakosság. 

Egy másik következmény, hogy maga a tőzsde is kiüresedett. A napi átlagos részvényforgalom a negyede a 2007-es csúcsnak, a részvénypiac mérete a korábbi fele a GDP-hez képest. A forgalom 98-99 százalékát a négy nagyvállalat, az OTP, a Mol, a Richter és a Telekom adja.

A tőzsdét üzemeltető Budapesti Értéktőzsde Zrt. 2015-ös éves beszámolója alapján a cég árbevétele a 2007-es felére, eredményessége ennél is nagyobbat esett. A 2016-os év végleges számait ugyan még nem látjuk, de az első félév kimutatása alapján feltételezhető, hogy a teljes éves eredmény még a korábbinál is soványabb lesz. Az alábbi táblázat a kiüresedést szemlélteti két fontosabb adatsorral. 

év	kötésszám (hazai részvény, azonnali piac)	BUX index - közkézhányad - 2007-től kosár kapitalizáció (millió Forint)
2004.09	60 539	2 178 957,6
2005.09	92 454	4 010 484,4
2006.09	117 690	3 545 610,1
2007.09	126 655	4 843 474,1
2008.09	140 558	2 832 071,7
2009.09	262 459	2 387 119,5
2010.09	193 755	2 685 073,6
2011.09	252 745	1 366 977,9
2012.09	125 299	1 664 747,9
2013.09	97 358	1 926 019,6
2014.09	104 577	1 301 803,0
2015.09	101 446	1 488 069,0
2016.09	na.	na.

Egyébként a tőzsdei eredményesség összeesése nem feltétlen probléma. Azt hallottuk, hogy míg a korábbi osztrák tulajdonosnak kifejezetten fontos volt a Budapesten megtermelt eredmény kimutatása és kiszippantása, addig az új többségi tulajdonosnak más preferenciái vannak.

Hogy ezeket a preferenciákat jobban átlássuk, illetve, hogy megtudjuk, érdemes-e még reménykedni egy megerősödő budapesti tőzsdében, több érintett cég vezetőjével és a tőzsde működésére rálátó szereplőkkel beszélgettünk.

A tőzsdézés főszereplői

Az elmúlt időszak történéseinek összefoglalása előtt azonban, hogy a kívülállók is jobban megértsék a történéseket, érdemes az alapjaitól tisztázni, hogy kik a tőzsdei élet szereplői, illetve, hogy őket milyen érdekek mozgatják.

A befektetők. Ők azok, akik a tőzsdén keresztül tulajdonrészt szerezhetnek a vállalatokból azzal, hogy részvényeket vásárolnak, illetve hitelt adhatnak ugyanezeknek a cégeknek, ha a tőzsdére bevezetett kötvényeiket lejegyzik. Ők a vevői oldal, akik pénzzel (likviditással) életet lehelnek a piacba, és értelmet adnak a cégek tőzsdei jelenlétének. Ezt a kört, illetve a zsebükben lévő megtakarításaikat alapvetően három faktor mozgathatja a tőkepiac irányába: az első és legfontosabb, ha a tőzsdén keresztül tartósan elérhető hozamok magasabbak, mint a bankok betéti kamatai vagy az állampapírok, illetve az ingatlanpiac hozamai.

A másik, ha a tőzsdei befektetéseket adókedvezményekkel megtámogatják. Magyar cégek részvényeit vagy kötvényeit megvenni kockázatosabb húzás, mint egy banki betét vagy az állampapír vásárlás, ráadásul, aki így dönt, az támogatja a magyar vállalkozások növekedési terveit – és mindkettő üdvözlendő, azaz támogatandó magatartás.

Ráadásul az, aki a pénzét nem költi el, hanem megtakarítja, az potenciális terheket vesz le a szociális ellátórendszerről. Nagyobb eséllyel lesz mondjuk elfogadható nyugdíja, vagy mozgatható megtakarítása, ha a szükség úgy hozza - és ez mind olyasmi, ami nem csak neki, hanem áttételesen mindenki másnak is hasznos lehet.

A harmadik mozgatórugó, ha vonzó cégek vannak a tőzsdén. Olyan ellenőrzött és megbízható befektetési sztorik - és ezeknél a tényezőknél jön be a tőzsde és az állam kontrollszerepe -, amikből kár lenne kimaradni. Ahogy fentebb láttuk, most ebben van a legnagyobb lemaradásban a tőzsde, de erről később.

A befektetői oldalon meg kell még említeni az intézményi szereplőket, ezek a befektetési alapok, bankok, brókerházak korábban a nyugdíjalapok stb. akik nagy pénzeket mozgatnak, és elméletileg megfontoltabban, mint a kicsik. Jelenlétük, illetve bevonzásuk (akár külföldről is) a budapesti tőzsdére ezért a likviditáson túl a stabilitás miatt is életbevágó. Ez persze vonzó és méretes cégek nélkül nem megy, az alkalmanként milliárdokat megmozgató befektetőknek az összességében pár milliárdot érő magyar garázscégek csak mérsékelten lehetnek érdekesek.

A kibocsátók. Kevésbé nyilvánvaló, hogy mi vonzza a cégeket a tőzsdére. Az elmúlt évtized egyik legfontosabb közepes cége épp távozni szeretne, közben a másik legfontosabb középjátékos nemrég új részvényeket bocsátott ki. Hogy is van ez?

A nagyon hasonló környezet vezethet eltérő döntésekhez, de azért némi egyszerűsítéssel élhetünk: a cégtulajdonosok el szeretnék adni vállalkozásuk egy részét, hogy az így kapott pénzből tovább növekedjenek. Vagy, hogy porlasszák személyes anyagi kockázatukat, ami egy nagyobb cég teljes tulajdonlásával jár. Vagy, hogy addigi erőfeszítéseiket legalább részben készpénzre váltsák. Vagy, ahogy itthon sajnos gyakran látjuk, hogy jól lehúzzák a drágán beszálló kisbefektetőket.

Persze - és most maradjunk a tisztességes vállalkozásoknál - kereshetnének a tőzsdén kívül is vevőt, de aki itt vásárol, az sokszor döntő befolyást akar egy vállalkozásban, nem elégszik meg - illetve túl kockázatosnak tartja - a kisebbségi csendestárs szerepkörét egy többségi alapító-cégtulajdonossal a nyakában. A tőzsdei bevezetés körüli hírveréssel nem utolsó sorban a részvény bevezetési árfolyama is feltornászható, ami több pénzt jelent a részesedését értékesítő tulajdonos(ok)nak.

A tőzsdei belépéssel az eredeti tulajdonosok meghatározó szerepe viszont megmaradhat, miközben pénz is jön a házhoz. Közben pedig kulcsfontosságú, hogy az így szerzett pénz olcsóbb, mint a bankhitel. A részvényt lejegyző tulajdonostársnak nem kell kamatot fizetni, illetve osztalék is csak akkor jár, ha a cég közgyűlése így dönt. A kisrészvényes csak a papír értéknövekedéséből profitál, tehát együtt sír és együtt nevet a többségi tulajdonossal. A tőzsdén ráadásul hitelhez is juthat egy cég - ha kötvényt bocsát ki -, ami lehet a bankhitel, de a részvénykibocsátás alternatívája is.

Összességében egy cég vezetése akkor körültekintő, ha a stratégiai céljait, a makrogazdasági környezetet és pénzhez jutás különböző csatornáinak költségeit együttesen mérlegelve dönt arról, hogy a pénzbevonás melyik formáját választja. A sokból az egyik lehetőség a tőzsdei megjelenés, ami a bankhitelnél ugyan olcsóbb, de ára is van. A cégvezetésnek vállalnia kell, hogy a tőzsdei jelenlét többletköltségekkel jár (adminisztratív terhek és működési fehéredés együttesen), illetve, hogy jelentési kötelezettsége miatt, ami a tőkepiaci élet velejárója, a nem tőzsdei versenytársai többet fognak megtudni róla, mint fordítva. Ha pedig a tőzsdére vitt cégnek jól megy, a részvényárfolyam emelkedésén keresztül a nyereség egy része az ismeretlen és jellemzően passzív kisbefektetőket is gazdagítja. Valamit valamiért.

A tőzsde. Sokaknak talán a leghomályosabb szereplő, pedig nem is annyira bonyolult a képlet. Egy tőzsde üzemeltetése ugyanolyan profitorientált vállalkozás, mint bármelyik másik. Persze a tőzsde működtetése sok más tevékenységnél szabályozottabb (külön törvény vonatkozik rá), illetve lényegesen látványosabb mint egy átlagos középvállalkozás élete.

De ezektől függetlenül a tőzsdéket, így a BÉT-et üzemeltető cégnek is ugyanúgy vannak tulajdonosai, eszközei, alkalmazottai és marketingje, beszámolója, nyeresége vagy vesztesége, lehet más társaságokban tulajdonos, vagy éppenséggel ugyanúgy elkezdheti árulni magát a tőzsdén, mint bármelyik másik vállalat.

A tőzsdét fenntartó cégnek akkor megy jól, ha nagy az élet körülötte: sok a tőzsdei kibocsátó, az új bevezetés, nagy a forgalom, a privát és az intézményi befektetők széles palettáról választhatják ki a nekik tetsző befektetést, ha sok a tőzsdei termék, és nagy a forgalom bennük (itt nem csak kötvényekre és részvényekre kell gondolni, vannak bonyolultabb termékek is, de ezt most hagyjuk).

A lényeg, hogy a tőzsdei nyüzsgésnek, a kereskedésnek és a kibocsátásnak is ára van a tőzsdére vitt cégek és a befektetők oldalán is, a kifizetett pénzek pedig az üzemeltető cég kasszájában landolnak. A tőzsdei adatszolgáltatás is jól jövedelmez, csak ebből 800 millió forintot közelítő árbevételt realizált a Budapesti Értéktőzsde Zrt. 2015-ben, ami számottevő a teljes, 2,14 milliárdos árbevételhez képest.

És igen, nem nagy ördöngösség, és talán nem is eget rengető rágalom ebből arra következtetni, hogy a tőzsde tulajdonosa, ha nem egy hosszú távú és - talán nevezhetjük így - valamelyest értékalapú stratégiát követ, akkor bizony könnyedén ellenérdekeltté válhat a nagyon következetes kisbefektetői érték- és érdekvédelemben. Eggyel nyíltabban fogalmazva: a felvezetőben felsorolt kéttucatnyi vállalkozás közül nem egy soha nem kerülhetett volna a befektetők szeme elé, ha a tőzsde tulajdonosai a megfelelően szigorú szűrőket alkalmazzák. Ez viszont, fideszes szófordulattal, vélelmezhetően szemben állt a rövid távú profitmaximalizálással. De mindez csak spekuláció, természetesen.

És ezen a ponton jutunk el a sakktáblán a negyedik kulcsfigurához, az államhoz.

Az állam. Mint a gazdaság összes bugyrában, itt is alakítja, finomhangolja a szabályokat. Az előző gondolatmenethez kapcsolódva: nyilvánvalóan az állam is ludas abban, hogy a BÉT kisebb cégei az elmúlt évtizedben pénznyelő automataként működhettek. A piac működési keretrendszeréért felelős szabályozóként a tőzsdére lépési korlátok emelésével számos csalót tarthatott volna távol a nyilvános piactól. Ehelyett a tőzsde korábbi tulajdonosával együtt - kisebbségi tulajdonosként - akaratán kívül is - szinte validálta a csaló cégeket.

A jegybank 2015-ös hatalomátvétele előtt a BÉT többségét 2008-ban megszerző osztrák tőzsde célja a kezdetektől a régió meghatározó tőzsdecsoportjának felépítése volt. Ez egyáltalán nem menti, legfeljebb csak magyarázza azt, hogy mi húzódhatott a BÉT lezüllesztésének hátterében. A fókusz ebben a periódusban a régiós tőzsdék (a budapesti mellett a bécsi, a prágai, a ljubljanai) összeolvasztása volt, illetve többször felmerült a régióban legerősebbnek számító varsói tőzsde megvásárlása is. Végül utóbbiból semmi sem lett, a bécsiek stratégiája megbukott, és az időközben bevezetett újításaik sem hozták a várt eredményt, a régiós piacok érdemi integrációját. Ebben a környezetben nyilván másodlagosak voltak a magyar piac, a magyar gazdaság meg a kisbefektetők érdekei, az állami kisebbségi tulajdonos pedig mindvégig leginkább csendben maradt.

Közben az állam nem csak a hallgatásával, hanem a megvalósított gazdaságpolitikáján keresztül is igen erősen hatott a magyar piacra. Ez a hatás 2010 óta kicsit sem volt támogató. A magyar államadósság bóvliba vágása, a szektorális, banki különadók, a tőzsdén befektető nyugdíjpénztárak felszámolása és a különböző tőkeellenes kirohanások egyenes következményeként a külföldi befektetők is elkezdték alulsúlyozni a magyar részvényeket.

Ezeken túl az államnak más csatornákon keresztül is komoly hatása - lehetett volna. A kettő legfontosabb az adókedvezmények kalibrálása, amivel a szabályozó a kibocsátóknak és a megtakarítóknak is vonzóbb tőzsdei környezetet teremthet, ha épp akar, illetve a méretesebb állami vállalatok tőzsdére vitele, amivel a kínálati oldalt dobhatja fel, vonzóbbá téve a magyar piacot, ami áttételes húzóhatásként egyre több céget és megtakarítást vonzott volna a BÉT-re. Ezek azonban rendre elmaradtak, legalábbis eddig.

És itt vissza is kanyarodhatunk oda, ahol a sakktábla főszereplőinek bemutatása előtt abbahagytuk: szemben az osztrák időszakkal, az új többségi tulajdonos MNB-nek, tehát kvázi az állam képviselőjének ma egészen más preferenciái vannak, mint a korábbi nagytulajdonosnak. Az látszik, hogy a tőzsdét működtető Zrt. nemzetközi integrálása és eredményes működtetése helyett a fejlesztésre, a tisztulásra helyeződött a hangsúly.

Egyik forrásunk szerint ez magyarázza a már említett, várhatóan alacsonyabb 2016-os eredményt, illetve pár másik háttérben zajló folyamatot is.

Új tulajdonos, új stratégia

Ahogy már láttuk, az MNB 2015 végén szerzett döntő befolyást a Budapesti Értéktőzsde Zrt.-ben, amikor a bécsi tőzsde leánycégétől 13,2 milliárd forintért megvette a többségi részesedést - és ezzel a BÉT leánycégét, az értékes Kelert, ami a forgalmat bonyolító infrastruktúrát adja.

A nemzeti tulajdonszerzést érezhető optimizmus kísérte. Az állam piaci térfoglalását általában rossz szemmel nézőktől is azt lehetett hallani akkoriban, hogy ezzel egy új, felívelő korszak kezdődhet. A BÉT Zrt.-ben hetvennél is több kisebbségi tulajdonos közül többen megfogalmazták, hogy erős kormányzati hátszéllel, állami cégek tőzsdei bevezetésével, illetve újabb adókedvezményekkel megint vonzó terep lehet a magyar tőzsde.

A pangás növekedésbe fordítását a kormányfő szövetségese, Matolcsy György és nemzeti bankos csapata egy tavaly tavasszal bemutatott stratégia alapján kezdte meg. Ebben a felhalmozott problémákra egyébként jól hangzó orvosságokat ajánlanak, a megvalósításra szánt időkeretet 2020-as céldátummal meglehetősen tágra szabva. A stratégia célja:

• a tőzsdén jegyzett cégek kapitalizációjának (méretének) megduplázása a GDP-arányában,
• uniós támogatások bevonásával,
• évente átlag egy, feltételezhetően állami hátterű gigavállalat tőzsdei bevezetésével,
• illetve évi öt kisebb cég részvényeinek vagy kötvényeinek a bevezetésével,
• és minden olyasmivel, amit már részben érintettünk: a tőzsdei jelenléthez illetve befektetéshez kapcsolt újabb adókedvezmények bevezetésével, az adminisztrációs terhek enyhítésével, az eljátszott befektetői bizalom visszaállításával stb.
  

Ugyan pálcát törni a tervek felett még igencsak korai lenne, egyelőre csak annyi látszik, hogy a vállalások időarányosan csúsznak. Persze a stratégiai dokumentum nem ígéri az időarányos teljesülést, így ilyesmit egyelőre komolyabban számon kérni sem nagyon lehet. Biztosan csupán az állítható, hogy a stratégia megvalósítására hátra lévő négy évben igen sok mindennek kellene megtörténnie.

Háttérbeszélgetéseinkből egyébként azt szűrtük le, hogy a tőzsdei stáb meglehetősen aktívan dolgozik a terveken, tehát az operatív akarat és nekibuzdulás biztosan megvan.

És egyébként pár apró részeredmény már született. A legutóbbi, örvendetes idei fejlemény, hogy a leglátványosabb kamucégeket fél évre karanténba zárják. A szankció a végtelenségig újból és újból elsüthető. Mindez igen erős üzenet azoknak a cégeknek, akik eddig leginkább csak lopni jártak a budapesti tőzsdére. Ez a tisztulás irányába tett biztató húzás, mivel ezentúl a trükközés a korábbinál jóval kisebb megtérüléssel kecsegtet. Ezzel összefügg, és szintén a tisztulást szolgálja, hogy a BÉT a jövőben előírhatja, hogy egyes tőzsdei termékek bevezetésének és forgalomban tartásának előfeltétele a kibocsátó jó üzleti hírneve.

Kisebb adminisztratív könnyítések is történtek, a tőzsdei cégek például már nem kötelezettek időközi vezetőségi beszámoló készítésére, és az áfa-visszaigénylésnél is előnyben vannak - mindez persze nem jelent túl sokat.

Újdonság annak a 20 milliárdos tőzsdefejlesztési alapnak az elindítása, amiből a kisebb cégek juthatnak tőkéhez, és mozdulhatnak hosszabb távon a bevezetés irányába. A kisebb, még tőzsdén kívüli cégeket célozza annak a zártkörű tőkebevonásra alkalmas platformnak a felállítása is, amit a BÉT a szabályozott és nyilvános piacától elkülönülten, egyfajta tőzsdei keltetőként működtetne, hogy a tőzsdén kívüli cégek tulajdonosait korai életfázisukban a befektetőkkel, üzleti angyalokkal összehozza.

Persze itt is, mint mindig és mindenhol, a siker a megvalósítás minőségén múlik. Egy ilyen platform, ha félrecsúszik, simán válhat a befektetéseikbe besült politika közeli nagyvállalkozók kifizetési terepévé. De éppenséggel alakulhat(na) máshogy is a dolog. Mindennek a megítélése azonban még tényleg korai.

Túl nagy hozamot vár, aki részvényt vesz

És bár mérsékelten reménykeltő, hogy két év után kihagyás után végül tényleg megjelent egy új cég a tőzsdei kínálatban, de mindez a Plotinus Holding - még nem végleges - kivonulási szándékával, vagy a Waberer's tőzsdére lépésének kudarcával mostanra egyes szereplőket kiábrándított.

A felsorolt apró újdonságokon és a régi kedvezményeken túl (NYESZ, TBSZ) újabb érdemi adókedvezményekre vonatkozó tervekről sem hallani. Sem a kibocsátói, sem pedig a befektetői oldalon. És a nagyobb állami cégek (MVM, Szerencsejáték, Főgáz) megjelenéséről is csak a régi pletykák keringenek. Utóbbiak közül az egyetlen kézzel fogható az MKB tőzsdei bevezetése lehet, amit egyébként az állami mentőöv és szanálás után 2019 végéig muszáj lesz tőzsdére vinni. Nem kérdés, hogy ez a tőzsde feltámasztásához igen kevés lesz, de ezzel nyilván a BÉT-en is tisztában vannak.

További probléma, hogy a tőzsdére lépés költsége is irreálisan magas. Az egyik tőzsdén jegyzett ismertebb cég illetékes vezetője panaszkodott nekünk arról, hogy tapasztalata szerint a költségek a bevont tőkére vetítve elérhetik az extrém 10 százalékot is, pedig az 1-3 százalék lenne ideális.

Szerinte egy másik alapvető probléma, hogy a befektetők szemében nagyon magas a likviditási és befektetési kockázat (ami az elmúlt évek alapján azért érthető), így magas hozamfelárat vár, aki részvényt vesz. Ez a kibocsátóknak az újabb részvények piacra vitelét nagyon megdrágítja.

Az emelkedő BUX index kevés 

Részben utóbbi miatt, részben viszont a gazdaságpolitikának köszönhetően többen említették, hogy most a kötvénykibocsátás a nyerő. Ez pedig döntően az állampapír-piaci hozamcsökkenésnek köszönhető (persze a külföldi hatás ebben igencsak meghatározó).

Ennek a lényege, hogy az alacsony állampapírhozamok a vállalati kötvényekkel szembeni hozamelvárásokat is mérsékelték, így lehetséges, hogy a kötvényeken keresztül történő forrásbevonás most minden korábbinál jobban megéri az erre felkészített cégeknek. Mondhatjuk persze, hogy most a bankhitel is olcsó, így az a cég, amelyik utóbbihoz hozzáfér, nem biztos, hogy a hitelfelvétel helyett a kötvénykibocsátást választja.

Az egyik forrásunk szerint eddig a legnagyobb kormányzati jótett az a gazdaságpolitika, ami Magyarország felminősítéséhez vezetett - bár itt is meg kell jegyeznünk, hogy a folyamatok hosszú távú fenntarthatósága igencsak kérdéses. A BUX leginkább ennek köszönhetően emelkedett egyharmadnyit tavaly, rekord magasan zárva az évet, amivel a világ hat legsikeresebb indexe közé tartozott.

Ez persze a figyelmet a tőzsdére irányítja, és végre nem csak a csaló kibocsátók miatt. Az emelkedés folytatódhat ugyan ebben az évben is, de fontos észben tartani, hogy a tőzsde értéke nem csak a magas indexértékben, hanem az értékes vállalatokban mutatkozik meg.