3395%: a venezuelai 2017 legjobb tőzsdéje

2017-ben Venezuela tőzsdeindexe, az Índice Bursátil de Capitalización (IBC) 3395 százalékos hozamot ért el euróban, ezzel toronymagasan megvert minden más börzét. Pedig ez finoman szólva nem tűnik túl reálisnak.

Venezuelában ugyanis

• az infláció 2000 százalékos;
• az olajipar, az ország korábbi vezető ágazata szétesett, az árak is alacsonyak, a termelési mennyiségek is csökkentek;
• a világot rendre bejárják azok a képsorok, amikor a tüntetők széttépik, a földön söprik a bankjegyeket;
• a boltok üresek, az emberek éheznek;
• folyamatosak a zavargások, a politikai válság, az ellenzék üldözése.

Hogyan történhetett?

A 15 részvényt tömörítő IDC-indexben csupa olyan cég van, amelyek teljesítménye nagymértékben függ a gazdaság állapotától, illetve az emberek anyagi helyzetétől: nagy export-import vállalatok, bankok, közüzemi cégek, a vezető telefontársaság. De akkor vajon mire fel ez a nagy optimizmus?

A magyarázat prózai. Mint annyi piacgazdaságot és a piac törvényeit tagadó országban, Venezuelában is kettős árfolyamrendszer és kettős inflációészlelés alakult ki.

A kormány igyekszik rejtegetni a hiperinflációt, például megszüntette a rendszeres inflációs adatok közzétételét is. Éppen ezért Venezuela ma olyan, mint egykor volt Magyarország, amikor a dollárnak volt egy hivatalos árfolyama, csak éppen azon nem lehetett pénzt váltani, és volt egy feketepiaci (vagyis piaci) kurzusa, amin tényleg lehetett is kapni dollárt. (Hasonlóan mesterséges jelenség volt az egy az egyben váltott keletnémet és nyugatnémet márka, amely sok kint tanuló magyarnak jelentett a rendszerváltás környékén busás hasznot.)

Valós infláció

Az információhiány, a kettős árfolyam torzít minden árat, így a részvényekét is. Azt ugyanis nem lehet tudni, hogy valójában mennyit értéktelenedtek el a bolívarban jegyzett árak, márpedig a venezuelai részvényeknek saját devizás áruk van.

Lehet, hogy a hivatalos bolívar-euró árfolyamon kimutatva a venezuelai részvények több mint 30-szorosukra drágultak, ám ha a valós infláció valójában nem 200 vagy nem 2000 százalék, hanem 20 ezer százalék, akkor óriásit lehetett bukni a papírokkal.

De akkor ki volt a legjobb?

Miután Venezuelát kivettük a legjobb tőzsdék listájának éléről, a következő csoportban a 35-50 százalékos növekedést felmutató tőzsdék vannak. Az alábbi öt országot nyugodtan tekinthetjük a valódi éllovasoknak:

1. MSE Top 20 (Mongólia) – 48 százalékos nyereség
2. UX Quote (Ukrajna) – 45 százalék
3. KASE (Kazahsztán) – 40 százalék
4. JSE (Dél-Afrika) – 36 százalék

Nagyot menni sohasem a legeslegjobb piacok tudnak, hanem azok, ahol korábban indokolatlan esés volt, és van honnan korrigálni, vagy amelyek most indulnak be a nagy tőkepiaci menetelésbe.

• Mongólia és Kazahsztán a most felfedezett piacok közé tartozik,
• Ukrajna és Dél-Afrika pedig a csúnya esés után lábadozó börzék mintapéldányai.

És a vesztesek?

Szívóágra idén politikailag bizonytalan, bár korábban nagyon hasító országok kerültek.

A negatív sorrend így néz ki:

1. Karachi 100 (Pakisztán) – 30 százalékos veszteség
2. QE (Katar) – 29 százalékos mínusz
3. MSM30 (Omán) – 23 százalékos bukás.

Az okok nagyon hasonlóak, mint a győzteseknél, vagyis a vesztesek között is van normál korrekciós mechanizmus, de mély fundamentális ok is.

• Pakisztán például 2010 és 2015 között a világ legjobban teljesítő tőzsdéje volt, bőven elfért már egy erősebb korrekció.
• Katar hiába a világ leggazdagabb országa, a kis állam ellen indított, szaúdi vezetésű kereskedelmi embargó és politikai offenzíva valóban veszélyt jelentett a tőkepiacra.
• Végül Omán helyzete is kényes. Ez a kis, Perzsa-öböl menti állam is rengeteg nagyszabású kormányzati programba fogott, és kiemelkedő jólétet biztosított állampolgárainak, azonban az elmúlt három évben az olajár esése Muszkatban nagyobb léket vágott a büdzsébe, mint a szomszédos államokban, mert bár Ománban is bőven van elérhető szénhidrogénkincs, de a rendkívül zord kitermelési körülmények közepette itt sokkal nagyobbak a költségek, mint a szomszédos államokban, így hamar elillant az ománi olajszektor jövedelmezőségének nagy része.