Megdőlhet az amerikai politika egyik ökölszabálya

Kevés olyan, széles körben örök érvényű igazságként kezelt dolog van az amerikai választásokkal kapcsolatban, mint az, hogy ez az egész hajcihő végső soron a gazdaságról szól. Hiszen az átlag amerikait (mint bármelyik más ország átlagpolgárát) végső soron nem az foglalkoztatja, hogy mi van a Közel-Keleten vagy házasodhassanak-e a melegek, hanem hogy mennyi pénz van az ő (és szomszédja) zsebében.

[It’s] the economy, stupid, azaz a legfontosabb téma a gazdaság – idéztük két évvel ezelőtt a híres mondatot az elnökválasztás előtti napokban, sok másik hírportálhoz hasonlóan. Hogy ez mennyire jött be, arról azóta is folyik a vita: a voksolás után ellepték az étert azok az elemzések, amelyek szerint a globális kapitalizmus által becsapott, lecsúszó fehér melósok szavazták meg Donald Trumpot; más kutatások szerint viszont nem gazdasági okok miatt tették ezt, hanem szimplán mert rasszisták. (Amire a balosok meg azt válaszolják, hogy a fehér melósok valójában a globális kapitalizmus okozta depriváció és a tömegmédia manipulációja miatt rasszisták, de ebbe már tényleg ne menjünk bele.)

Viszont ha egy kicsit is lehet hinni azoknak az előrejelzéseknek, amelyeknek egyébként 2016-ban nem igazán lehetett, akkor a kedden tartandó félidős kongresszusi választásokon meg fog dőlni ez az igazság:

Szép, de nem izgalmas

Pedig Trump elnökségének első másfél évében ha valamire, akkor a gazdasági adatokra nem lehetett panasz. Nemhogy nem következett be az a gazdasági katasztrófa, amit egyes balga huhogók vártak Trump hatalomra kerülése idején, a felszínen legalábbis nagyon is jól mentek a dolgok.

• Az idei második negyedévben négyéves csúcson volt a GDP-növekedés üteme, a 4,2 százalékos szám után (ez az EU növekedési ütemének kétszerese) a harmadik negyedévben a becslések szerint szintén erős, 3,5 százalékos lehet.
• Eleve a mostani a második leghosszabb konjunktúra az Egyesült Államok történetében, 2009 júniusa óta töretlenül növekszik a gazdaság.
• A munkanélküliség közel fél évszázados mélyponton van (3,7 százalékon áll).
• A munkahelyteremtés üteme továbbra is erős, csak októberben negyedmillió, idén 2,5 millió új állás jött létre az Egyesült Államokban.
• A fizetések is növekedésnek indultak: az átlag órabér az idei harmadik negyedében 3,1 százalékkal emelkedett, 2009 óta nem volt ilyen erős negyedéves bérnövekedési ütem.
• Az infláció pedig hosszú gyengélkedés után elérte a jegybank által egészségesnek vélt 2 százalék körüli szintet

A gazdaság mégis legfeljebb másodlagos téma volt a félidős kongresszusi választásokat megelőzői kampányban. Az elnök és sok republikánus jelölt alig beszélt a gazdasági témákról; a mérsékeltebb, Trumptól és a párt jobbszárnyától látványosabb távolságot tartani igyekvő konzervatív jelöltek pedig hiába próbálták napirenden tartani a gazdasági sikereket, a jelek szerint ez csak mérsékelten sikerült.

Ahogy Trump fogalmazott,

Mind azt mondják, beszéljek a gazdaságról. Hát, soha nem volt még ilyen jó a gazdasági helyzet az ország történelme során. De néha nem olyan izgalmas a gazdaságról beszélni.

1. Az egyik oka, hogy a téma nem annyira izgalmas, az, hogy Trump számára sokkal izgalmasabb a bevándorlókkal riogatni: a kampányban végig ezen a témán lovagolt.
2. A másik, fontosabb ok, hogy a makroadatok hiába néznek ki jól, az átlagemberek nem annyira érzik a konjunktúra hatásait, a republikánusok gazdasági témái pedig kevésbé rezonálnak.
3. A harmadik, hogy a jövőbeli kilátások egy fokkal borúsabbak, mint az a fenti adatokból következne.
4. A negyedik pedig az, hogy az új elnök pártja bukni szokta a félidős választásokat, mert ez a választók első alkalma, hogy megbüntessék az elnök pártját, amiért nem lett hirtelen minden sokkal jobb.

A gazdagok jártak jól

Trump bár a maga nemében elég egyedülálló elnöke az Egyesült Államoknak, két dologban teljesen átlagos, nagyjából az összes közelmúltbéli republikánus elnök által osztott álláspontot képvisel: gyűlöli az adókat és a gazdasági szabályozást.

Ahogy a választási kampányában ígérte, az elmúlt másfél évben e két téren tette a legnagyobb lépéseket, a republikánus kongresszus hathatós segítségével: a Trump-éra talán legnagyobb eredménye volt, hogy tavaly év végén a konzervatívok végigvitték a beígért hatalmas adócsökkentést, és az elemzői vélemények szerint ez valóban dobott az idei növekedésen. Ám az évtizedes távlatban 1500 milliárd dolláros adócsomag mégsem lett népszerű a nép körében, elsősorban azért, mert annak legnagyobb nyertesei a leggazdagabbak.

hiába az utóbbi negyedév szép adata, az átlagembernek tehát elég kevés jutott a pluszpénzből.

Mind az adók, mind a szabályozások csökkentése jót tett a vállalati eredményeknek, de a beruházások nem igazán pörögtek fel attól, hogy a vállalatok zsebében több pénz maradt, sőt a második félévben egyenesen csökkentek. A növekedés gyümölcsei csak egy szűkebb réteghez jutottak el. 

Nem minden arany

Egy másik lehetséges ok, hogy a republikánusok szokásos gazdasági slágertémái látszólag kevésbé rezonálnak már a választókkal. 

Trump és a kongresszus republikánus vezetői például hiába ígérték, végül nem sikerült se elkaszálni, se lecserélni az előző elnök, Barack Obama egészségügyi reformját, amely jelentősen kiterjesztette a biztosítottak körét, és jobban megkötötte a magánbiztosítók kezét, egyúttal viszont egyesek számára drágábbá is tette az eü-biztosítást. A republikánusok még maguk között sem tudtak megegyezni arról, mivel váltsák le az Obama-féle rendszert, és a közvélemény-kutatási adatok alapján eleve rettentő népszerűtlen lett volna a reform elkaszálása.

Ez jelentős változás: annak idején Obama rendszere is elég népszerűtlen volt, részben mert a republikánusok a világvégét vizionálták miatta; nyolc évvel később azonban mégsem jött el az apokalipszis, az alacsonyabb jövedelmű amerikaiak pedig a jelek szerint a szociális rendszer további bővítését akarják. Bizonyos területeken ellenállásba ütközött a szabályozások megvágása is. Különösen a környezetvédelmi normák lazítása miatt érték bírálatok Trumpot és a kongresszust: jellemző példa, hogy a kormány feloldotta a mérgező hatása miatt a világ nagy részén üldözött azbesztet tartalmazó termékek gyártását.

Néha pedig saját elvárásaiknak sem sikerül megfelelniük. Bár a republikánusok folyton állami túlköltekezéssel vádolják a Demokrata Pártot, a saját költségvetési fegyelmük sem jobb: Trump alatt az erős GDP-növekedés ellenére a GDP arányos államadósság nem csökkent, és hosszabb távon továbbra is romló tendenciát mutat az adóssághelyzet. Eközben elmaradt Trump egyik nagy ígérete, az ezermilliárd dolláros infrastruktúra-fejlesztés: erre már eleve látszott, hogy nem nagyon lesz pénz, és hiába hangoztatta az elnök, hogy kormányzati ösztökélésre a magánszektor megoldja majd a gondokat, végül nem lett belőle semmi.

Lesz gond

Az is visszatérő érv, hogy a mostani konjunktúra hamarosan kénytelen lesz véget érni, és Trump egyes lépései is ez irányba hatnak. A kilátások romlását pedig jelzi, hogy a tőzsdeindexek szárnyalása, amit Trump gyakran felemlegetett, véget ért: az utóbbi hetekben hatalmasat estek a mértékadó amerikai mutatók, és a korábbi történelmi csúcsokból csak egy apró plusz maradt az idei évet nézve.

A kedélyek romlásának egyik felelőse a kereskedelmi háború: Trump végül azt az ígéretét is beváltotta, hogy gazdaságilag keményen nekimegy Kínának, az utóbbi bő fél évben egy sor egyoldalú védővámot és egyéb intézkedést hozott a szerinte csaló és Amerikát átverő Peking megrendszabályozása érdekében. Ám ennek hatásaiból még elég kevés látszik. A büntetővámok jelentős része csak szeptember végén, a legutóbbi negyedév utolsó napjaiban lépett életbe. Addig pedig mindkét ország cégei igyekeztek még a vámemelés életbe lépését megelőzően tartalékot képezni a megdráguló árukból, ami lökést adott a kereskedelemnek és eladásoknak. A távolabbi hatások viszont már vélhetően negatívak lesznek: hiába fog kevésbé fájni Amerikának ez a dolog, mint Kínának, azért csak fájni fog.

Nem véletlen, hogy a voksolás előtti napokban már arról volt szó, Trump kereskedelmi egyezményt készít elő Kínával. Kérdés persze, hogy ez mennyi javítana a renoméján: Kanadával, Mexikóval és Dél-Koreával már sikerült egész jól újratárgyalnia az Egyesült Államok kereskedelmi szerződéseit, de ez alig látszik népszerűségén. 

Nem elég

A jövőbeli kilátások mindazonáltal nem valószínű, hogy sokat számítanak: bár elemzők egy jelentős része szerint az adócsökkentés kozmetikai hatásai hamar lecsengenek, és 2020-ig jönni fog egy recesszió az Egyesült Államokban, az átlagos választó azért nem a kétéves gazdasági előrejelzések alapján szavaz. Ezt jelzi, hogy gazdasági ügyekben a Trump-kormány megítélése nem rossz, sőt. Jellemző, hogy a gazdaságpolitikát az amerikaiak szűk többsége, 55 százaléka támogatja, miközben a Trump-kormány egészének munkáját ugyanekkora szűk többség, 54 százalék negatívan értékeli.

Ezekből az adatokból az következik, hogy hiába megy jól a gazdaság, Trump egyszerűen túl megosztó elnök egy sor más kérdésben. És hiába nem közvetlenül az elnökségről és a kormányról szól a mostani választás, a szavazásra jogosultak számára végső soron mégis csak Trump és tevékenysége a fő sorválasztó azt illetően, hogy elmenjenek-e, illetve melyik párt jelöltjére adják voksukat.

A probléma, hogy a gazdaságot illetően hiába van egy jó kampánytémájuk a republikánusoknak, a leghangosabb mikrofonnal rendelkező republikánus csak a bevándorlásról akar szövegelni  

– mondta a New York Timesnak egy korábbi republikánus tanácsadó. Ezzel pedig a jelek szerint a mikrofon tulajdonosa saját bázisát elég jól meg tudta ugyan szólítani, de a szenátusival ellentétben a képviselőházi többség megtartásához a saját bázisa kevés lesz. 

Persze lehet, hogy csak arról van szó, hogy most éppen az amerikai politika két ökölszabálya találkozott, és ezek közül nem a gazdaság állapota az erősebb: 1922 óta mindössze kétszer fordult elő, hogy az elnökválasztást követő félidős választáson az elnök pártja ne vesztett volna kongresszusi székeket, egyszer 1926-ban, egyszer meg 2002-ben, amikor a New York-i terrortámadás miatt hatalmasat ugrott George W. Bush támogatottsága.

Ez a trend annyira egyértelmű, hogy egyesek már másfél éve megjósolták a mostani várható végkimenetelt. Trump elnökségének körítését figyelembe véve pedig az is elég szép eredmény a republikánusok számára, hogy a törvényhozás felsőházában látszólag megtartják többségüket, sőt még növelhetik is azt.