Aliz
6 °C
14 °C

Nem azok szülnek, akiktől ezt várná a kormány

GettyImages-120906828
2018.11.07. 10:53 Módosítva: 2018-11-07 20:34:09

A gyerekvállalási kedv néhány év alatt sokat nőtt Magyarországon, de a régiós trendeket is mellé rakva egyáltalán nem látszik biztosnak, hogy ennek köze van a kormányzati intézkedésekhez. A meglódulás ellenére a kormány által becélzott értéknél alacsonyabb szinten, egy kicsivel

1,5 alatt áll a termékenységi ráta Magyarországon, és az elmúlt évben nem mozdult feljebb.

Ez az érték a szülőképes korú nők drámai fogyatkozása mellett messze nem elegendő a népességfogyás megállításához, és az is kérdéses, mennyiben tekinthető a politika eredményének a növekedés – sok minden más mellett ezek derülnek ki a KSH Népesedéstudományi Intézetének 2018-es friss kiadványából, amit hétfőn mutattak be. Véletlen egybeesés, de éppen hétfőn kezdődött a legújabb nemzeti konzultáció is, melynek témája a népesedés, vagyis a téma garantáltan napirenden marad a közeljövőben.

A 3 évente megjelenő Demográfiai Portré érdekessége, hogy a sima KSH-jelentésekkel ellentétben itt a statisztikusok magyarázatokat is fűznek az adatokhoz, ezzel segítenek értelmezni a trendeket.

Növekvő kedv mellett stagnálunk

A tavalyi végleges adatok szerint 91 577 gyerek született Magyarországon, a születésszám lényegében stagnál 2014 óta. A század elejétől 2009-ig 95 és 100 ezer között mozgott az újszülöttek száma minden évben, majd 2010 és 2013 között mélyrepülés következett 90 ezer alatti értékekkel. Ezt követően kúszott vissza valamelyest az adat, de a gyermekvállalással foglalkozó fejezet szerzői (Spéder Zsolt és Kapitány Balázs) szerint úgy tűnik, nem áll vissza 100 ezer közelébe az adat.

Annak ellenére van ez így, hogy közben a teljes termékenységi arányszám (ennyi gyereket szülne egy nő élete folyamán, ha az adott évi adatok állandósulnának) a 2011-es 1,24-ről 1,49-re ugrott 2016-ra. Egy év alapján trendszerűségről még korai lenne beszélni, de 2017-re ehhez képest nem történt változás, ugyanúgy 1,49-en áll a ráta. Ez a javulás azért nem mutatkozik meg a születésszámban, mert a Ratkó-unokák öregedésével folyamatosan (és viszonylag hirtelen)

csökken azoknak a nőknek a száma, akik még szülőképes korban vannak.

Ábra: KSH Népességtudományi Kutatóintézet
Ábra: KSH Népességtudományi Kutatóintézet

A termékenységi arányszámnak 2 fölött kellene lennie ahhoz, hogy a népesség számottevő bevándorlás nélkül reprodukálja magát, a kormánynak is az a célja, hogy elérjük ezt az értéket. Ezt hivatott elősegíteni a családpolitika kiemelt szerepe, és az erre történő nagyarányú ráfordítás: az erről szóló fejezet szerint

Magyarországon pénzbeli juttatások formájában a GDP 1,6 százalékát fordítjuk a területre, de ha az adórendszeren keresztül igénybe vehető juttatásokat is beszámítjuk, akkor már 4,6 százaléknál járunk, ami nemzetközi szinten kimagasló érték.

A Demográfiai Portréban prezentáltak azonban egy kis kérdőjelet biggyesztenek a politikai intézkedések sikeressége mögé. Három fronton is felmerülhet, hogy nem biztos, hogy a jól célzott családpolitika áll a termékenységnövekedés mögött:

  1. a nemzetközi trendek alapján;
  2. a szülési kedv korosztályos vizsgálata alapján;
  3. és a családszerkezet változása alapján.

Csak behozzuk a lemaradásunkat? 

A nemzetközi trendek vizsgálatában érdemes külön figyelmet szentelni az EU-n belüli volt szocialista országoknak. Ezekben az országokban a rendszerváltás után mind jelentősen csökkent a termékenység, az ezredforduló környékén 1,3 alatti termékenységi rátákat mértek. A mélypontot követően azonban Magyarországot kivéve mindenütt meglódult a szülési kedv, itt erre várni kellett 2011-ig.

A Spéder-Kapitány szerzőpáros szerint a fordulópont mindenhol azért következett be, mert a korábbi bizonytalan időszakban elhalasztott gyerekek egy része megszületett, a demográfusok ezt a folyamatot nevezik visszapótlódásnak.

A régiós összehasonlítás alapján Magyarországon is ugyanez a visszapótlódás játszódott le, csak az időben elcsúsztatva.

Eszerint az olvasat szerint tehát a folyamat nem különleges, inkább átlagosnak mondható.

Ábra: KSH Népességtudományi Kutatóintézet. A zárójeles évszámok az adott ország mélypontját jelzik.
Ábra: KSH Népességtudományi Kutatóintézet. A zárójeles évszámok az adott ország mélypontját jelzik.

Ugyanakkor mindez arra is rámutat, hogy a régióban megfigyelhető termékenységnövekedésnek vannak határai, és több országban nem maradt tartós. A legsikeresebbnek számító országok (Csehország, Szlovénia, Bulgária, Litvánia, Észtország) egy évtized alatt 0,4-del növelték a rátájukat, ha hazánkra is ezt az optimista forgatókönyvet vonatkoztatjuk, akkor azt mondhatjuk, hogy jó esetben 1,7 környékére sikerülhet visszavezetni az arányszámot a 2020-es évek elejéig.

A tanulmányban az áll: a 2-t meghaladó érték elérése nem tűnik életszerűnek.

(Idén korábban mi is erre a következtetésre jutottunk a témával foglalkozó cikkünkben.)

Kicsit kijjebb zoomolva azt látjuk, hogy az Európai Uniós képben nem volt különösebb változás az elmúlt pár évben, az átlagos termékenységi ráta 1,6-en állt 2016-ban, 2 fölött pedig egyetlen ország sincs már. A tanulmány szerint mostanra bebizonyosodott, hogy a 2008-ben kezdődött gazdasági válságnak érdemi negatív hatása volt a termékenységre a fejlett országokban.

Egyre inkább az a feltételezés látszik beigazolódni, hogy Európában hosszú távon a termékenység két eltérő szintje, az egyszerű reprodukcióhoz közeli illetve az alacsony szint fog fennmaradni. Az egyik oldalon a skandináv országokat, Franciaországot és Nagy-Britanniát találjuk, a másikon pedig a német nyelvű és a dél-európai országokat, utóbbiak abszolút sereghajtók. A volt szocialista országok helye egyelőre nem egyértelmű, de mostanában egyre inkább az átlaghoz való felzárkózás jellemzi őket. 

Nem biztos, hogy örvendetes a kiugrás

A következő érdekes és egyben problémás ponthoz akkor jutunk el, ha megnézzük a megugrott termékenységet életkor és iskolai végzettség szerinti bontásban. Tudjuk, hogy a kormány családpolitikája alapvetően azt célozná, hogy azok vállaljanak gyerekeket, akik el is tudják tartani őket, igaz, a szegényebb családoknak nem is nagyon segítenek ebben, az intézkedések többsége a jobb körülmények között élőknek nagyobb mértékben kedvez. Ennek alapján azt várnánk, hogy a középosztályban ugrik meg a születésszám, ám az adatok nem ezt tükrözik:

a legfeljebb 8 általánossal rendelkező nők körében 18 éves kor körül egy lokális maximum látszik a termékenységi arányszámban, és az általuk vállalt gyerekek száma is nőtt annak ellenére, hogy maga a társadalmi csoport időközben megfogyatkozott.

A maximum 8 osztályt végzett nők száma 473 ezerről 363 ezer főre esett vissza 2011 és 2016 között a 15-44 éves korcsoportban, miközben mintegy tizedével nőtt körükben a gyerekszám.

Ábra: KSH Népességtudományi Kutatóintézet
Ábra: KSH Népességtudományi Kutatóintézet

Ezzel szemben a diplomásoknál egy fordított trend figyelhető meg, a csoport létszáma a vizsgált időszakban 10 százalékkal nőtt, viszont csak 4 százalékkal lett több náluk a gyerekvállalás. Van tehát egy egyre szűkülő, ám minden bizonnyal

egyre inkább le is szakadó, alacsonyan iskolázott, fiatalon több gyereket vállaló női réteg Magyarországon, míg a diplomások szülési kedve nem növekszik.

A Demográfiai Portrében külön nem térnek ki a földrajzi megoszlásra, de a nemrég kijött adatokból tudjuk, hogy a termékenység a legjelentősebb mértékben a legszegényebb országrészekben emelkedett, ami szintén ráerősít a fenti következtetésre. Ez azért ad különösen sok okot az aggodalomra, mert az a sok gyerek, aki most ilyen családokba születik, jó eséllyel maga is megismétli a szülők életútját, hiszen Magyarországon elsősorban a családi környezet határozza meg az előrejutási lehetőségeket. 

A kétgyerekes modell kimegy a divatból

A családok gyerekszámának alakulásából is következtethetünk arra, mennyire működőképes a kormányzati családpolitika. A hivatalos cél, hogy mindenkinek legyen legalább két gyereke, de még jobb, ha hármat vagy négyet vállalnak a párok. Ehhez kapcsolódóan legfajsúlyosabban a harmadik gyerek megszületését támogatják (korábban kiszámoltuk, mennyivel "ér többet" a harmadik gyerek az államnak, mint a korábbiak – az itt szereplő adatok részben már nem aktuálisak, de a trend ugyanaz).

A családnövekedés valószínűségét a kutatók úgy megbecsülték meg, hogy visszamenőleg megvizsgálták a majdnem befejezett termékenységi életutakat (ez 40-44 éves nőket jelent). Az itt kapott mutatószám azt jelzi, hogy egy adott pillanatban milyen eséllyel lesz egy gyermektelen nő egygyerekes, egy egygyerekes kétgyerekes, és így tovább. Az adatok a családszerkezet átalakulását jelzik:

  • egyre többen gyermektelenek, az ezredforduló óta 8-ról 16 százalékra nőtt az arányuk;
  • 78-ról 67 százalékra változott azok aránya, akik az első után második gyereket is vállalnak (egyébként ez egy általános jelenség a régióban);
  • a kettő után harmadikat vállalók aránya viszont nő, előtt a rendszerváltástól az ezredfordulóig 25-ről 27 százalékra, majd 2016-ig 35 százalékra javult.
Ábra: KSH Népességtudományi Kutatóintézet
Ábra: KSH Népességtudományi Kutatóintézet

Ez egybecseng az elemzésekkel, amelyek szerint a gyet (gyermekgondozási támogatás) 1993-as bevezetése az alacsonyabb iskolai végzettségű kétgyermekesek körében,

a családi adókedvezmény pedig a felsőfokú végzettségűeknél növelte meg a harmadik gyerek vállalásának esélyét. Mivel azonban a kétgyerekesek aránya csökken, mindez alig érzékelhető a népmozgalmi statisztikában.

Általánosságban az látszik, hogy gyerekszám szerint pluralizálódik a családszerkezet Magyarországon: nő az egygyermekesek és gyermektelenek aránya, a kétgyerekes családmodell egy kicsit kezd kimenni a divatból, a nagycsaládos modell népszerűsége pedig stabil maradt.

A nagycsaládosok támogatására tehát úgy tűnik, jól ráéreztek a rendszerváltás utáni magyar kormányok, de az már nem megy, hogy a gyermekteleneket legalább egy, de inkább két gyerek vállalására motiválják – így pedig eleve viszonylag kevés családnál jöhet szóba a harmadik. 

(Borítókép:  Sean Gallup / Getty Images Hungary)

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?