A betegeket senki sem kérdezte, jó lesz-e ez nekik

„A négy orvosképző egyetem klinikai központjaiban 5 százalék körüli volt a távozók aránya, a 10 százalékot egyik klinikán sem haladta meg. Ez még szervezeti szinten sem fog működési zavart okozni, nemhogy rendszerszinten, a beosztásban kell legfeljebb módosításokat tenni” – közölte az Indexszel az orvosképző egyetemek reprezentatív szakszervezeteit tömörítő ernyőszervezet, az Orvosegyetemek Szakszervezeti Szövetségének (OSZSZ) elnöke, Berki Zoltán. Ugyanakkor jelezte, ez nem jelenti azt, hogy azért írta alá a szolgálati jogviszonyról szóló szerződést az egészségügyi dolgozók 95 százaléka, mert nagyszerűnek találja a rendszert. A hivatástudatuk, a munkáltató és a betegek iránti lojalitásuk az, ami mindig megmenti rendszert, s ami most is megmentette.

A hivatásuknak tekintik a munkájukat, dolgozni akarnak, s ezért a legtöbben kénytelenek belemenni az egyáltalán nem kívánt rossz helyzetbe is.

Berki Zoltán úgy látja, bár a Magyar Orvosi Kamara jelen volt ugyan a kormánnyal vagy az Országos Kórházi Főigazgatósággal (OKFŐ) zajló tárgyalásokon, de nem tűnt úgy, hogy azok az érvek, javaslatok, amelyeket az egészségügyi érdekvédelmi szervezetek megfogalmaztak, kevés kivételtől eltekintve, átmentek volna. Alapvető probléma, hogy a szolgálati jogviszonyról hozott 2020. évi C. törvény nem változott meg.

Az OKFŐ utasításai próbálták valahogy helyrebillenteni a helyzetet, ugyanakkor a kórházi főigazgatóságnak még azután is jelentek meg a szerződések részleteit módosító határozatai, miután sok orvos és szakdolgozó már aláírta a szerződését. Eredetileg 30 nap lett volna a munkaszerződés megismerésére és aláírására, azonban a legtöbb esetben néhány nap, vagy annyi sem állt rendelkezésre.

Volt olyan este, amikor a Semmelweis Egyetem vezetésével beszéltük át a szerződések ügyét, s mire végeztünk, kijött egy újabb OKFŐ-határozat. Miközben a hivatalos kommunikáció pozitív üzeneteket próbált megfogalmazni az alapvető változásokról, a dolgozók egy része semmi jót nem sejtett e mögött

– így az elnök. 

Az elnök meglátása szerint általános vélekedés, hogy ez a helyzet méltánytalan az egészségügy munkavállalóival szemben, hiszen a jogviszonyváltással járó új munkaszerződés aláírása hosszú távon határozza meg a dolgozók és családjaik egzisztenciáját.

Vállalják-e önként? 

Az új jogviszonyban három kiemelten fontos dolog volt aggályos szakszervezeti szempontból:

• a kollektív szerződés tilalma;
• az, hogy a bérjellegű juttatások között a mozgó bér különböző elemeit, elsősorban az ügyeleti díjat hogyan sikerül átemelni az új megállapodásba,
• és az, hogy sikerül-e rendezni az önként vállalt többletmunka kérdését.

A kollektív szerződésekről mindent elmond, hogy ott ment a leginkább zökkenőmentesen az új szerződések aláírása, ahol ez a rendszer korábban is működött, és annak tartalma át tudott kerülni az új megállapodásba. A négy orvosképző egyetem klinikai központjaiban ez jórészt megvalósult. Szegeden van ugyan egy pár hónapos türelmi időszak, de ez Berki Zoltán szerint talán nem fog gondot okozni.

Az ügyeleti díjak esetében már problémát okozott, hogy A munka törvénykönyvében megfogalmazott ügyelet a munkahelyen való készenlétet jelent, kevesebb munkavégzéssel. Ugyanakkor az egészségügyi ügyelet jellemzője, hogy a kevesebb munkavállalóra akár a hétköznapinál is nagyobb terhelés jut.

„Probléma, hogy az egészségügyi szolgáltatók ott is ügyeletet szerveznek, ahol a munkaidő 50 százalékát meghaladó mértékű munkavégzés van, miközben ha ez rendszeresen előfordul, akkor műszakot kellene szervezni.

Ám a kórházak ezt nem tudják megtenni, mert ehhez több orvosra lenne szükség, de nincs több. Az új törvény pedig a jelentős többletteherrel járó ügyeletet a normál bér 70 százalékával tervezte díjazni, ami nem elfogadható sem az egészségügyben, sem máshol. Ezt még az emelt alapbér sem tudja kompenzálni

– ecseteli az OSZSZ vezetője.

Emlékeztetett rá, mekkora volt a felháborodás az egészségügyön kívül eső szakmákban, amikor az elrendelhető és az önként vállalt túlmunka mértékét megemelték 2019-ben. Eközben az egészségügyben ennél sokkal megterhelőbb hétköznapi túlórarendszerben dolgoznak a munkavállalók, s az önként vállalt túlmunka erre rakódik rá. Bizonyos osztályokon a normális működés feltétele, hogy az „alap” túlórán felül önként vállaljanak plusz túlmunkát is a dolgozók. Ez évek óta súlyos problémát okoz a rendszerben, az új jogállásban pedig már most nagyon sokan akadnak, akik nem írták alá, hogy ezt vállalnák, sokan kivetették a megállapodásukból az erről szóló mondatot.

Évekkel ezelőtt már az orvosi kamara is javasolta az orvosoknak, hogy próbáljanak meg nem önként vállalni túlmunkát, s ezzel nyilvánvalóvá válna az aktuális kormányzat számára, hogy milyen munkaerőhiányos az ellátórendszer. Eddig azonban tömegesen még nem vették rá erre magukat az orvosok.

Az egészségügy vándorai

Berki Zoltán a szakdolgozókról is beszélt, az ő helyzetüket alapjaiban nem változtatja meg az új jogállás. Az OSZSZ azt javasolta az egészségügyi államtitkárságnak, hogy ahogyan a közművelődési dolgozóknál, a jogviszonyváltás miatt ők is kapják meg a bértömegre vonatkoztatott 30 százalékos béremelést, ám a javaslat nem ment át. Viszont azt ígérik, hogy kevesebbet senki sem kereshet közülük, mint eddig, ehhez képest számos szakdolgozó hagyta most el a pályát, s belőlük arányosan még kevesebb van, mint orvosból.

Azok között, akik nem írták most alá a szolgálati jogviszonyt, a szakember szerint valamivel magasabb a szakdolgozók aránya.

„Ők sok esetben csoportosan távoznak, együtt neki mernek vágni a bizonytalannak is.

Számos kórházban remek szakdolgozói közösségek alakulnak ki, nem csupán összetartóak, de magas tudással és komoly empátiával rendelkeznek, csak sajnos kifáradnak, kiégnek idővel.

Az látszik, hogy egyes intézményekben nem veszi megfelelően figyelembe a helyi vezetés a problémáikat. Meggyőződésem, hogy ha az adott intézmény vezetése meghallgatná őket, együttműködő lenne velük, akkor nem lenne folyamatos az elvándorlásuk.”

Berki Zoltán felhívta a figyelmet, hogy sok orvos most határozott idejű szerződésben vállalhat mellékállást, ahogy a személyes közreműködő alkalmazása is határozott idővel lehetséges. Szép lassan eljöhet az idő, amikor az orvosnak is választania kell majd az állami szolgálat és a magánpraxis között. Most még megvan az ígéret rá, hogy mindenki vállalhat engedéllyel mellékállást. „Meglátjuk. Ígéret van, garancia nincs.”

Az elnök abban biztos, hogy az új jogviszony nem húzta ki a rendszer méregfogát, s ez bizonytalanná teszi a jövőt. Ehhez szürreális módon még a hálapénz kivezetése is hozzájárulhat.

Elő fognak még jönni a problémák a jövőben, a rendszer legnagyobb kerékkötője ugyanis az, hogy nem motivál a felülről zárt bértábla. Sem a jó teljesítményre, sem a jó minőségre. Ugyanakkor az orvos-beteg kapcsolat intim és bizalmon alapul, így a betegnek továbbra is megvan az igénye, hogy egy személyes szolgáltatást kapjon. Részben ez öltött testet a hálapénzben, mely motiváló erővel bírt. Az ugyan jó hír, hogy a hálapénz rendszerét kivezetik, de kérdés, hogy a mostani változások milyen hatással lesznek az orvos-beteg kapcsolatra. A betegeket eddig senki sem kérdezte meg arról, ez jó lesz-e így nekik.

(Borítókép:Ápoló az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet tüdőbelgyógyászati osztályán 2021. február 18-án. Fotó: Balogh Zoltán / MTI)