Az ellátásbiztonságot veszélyezteti a vízművek mélyülő válsága

Becsléseink szerint több mint húsz társaságnál nagyon komoly problémák vannak a gazdálkodás egyensúlyával – mondta az Indexnek Kurdi Viktor, a Magyar Víziközmű Szövetség (MaVíz) elnöke. Iparági becslések szerint jelenleg nagyjából 3-5 olyan vállalat van, ami egy éven belül beavatkozást igényel, de a cégek jelentős részénél bekövetkezhet ez másfél-két év múlva, ha nem változik a szabályozói, működési környezet.

A cégek egy részének problémája részben még 2011-re nyúlik vissza, amikor a mintegy 400 szolgáltató számára integrációs kötelezettséget írt elő az új víziközmű-törvény, 150 ezer fogyasztói egyenértékben megszabva az optimális méretet. A kisebb cégek egy része eleve a gazdaságos üzemeltetés szempontjából kedvezőtlenebb adottságú területeken működött, ami a kényszertársulások után sem változott érdemben. Főleg észak- és kelet-magyarországi cégekről van szó, de a probléma az ország minden részén nehézségeket okoz.

Majd jött a díjmegállapítás elvonása a településektől, aztán a díjbefagyasztás, majd a rezsicsökkentés 2013-ban és a közműadó bevezetése. Az érdekképviselet összesítése szerint a víziközmű-ágazat számára

• évi 20-25 milliárd forintos bevételkiesést okoz a rezsicsökkentés,
• amit megfejel a közműadóból eredő, 15 milliárd forintos fizetési kötelezettség az állam felé;
• ezenfelül jelentkezik a működési költségekben – mint az energia, az alapanyagok, a munkabérek – az elmúlt évek alatt megtapasztalt drágulás, amelynek kompenzálására a szövetség becslése szerint évi 30-40 milliárd forint kellene az ellátásbiztonság érdekében.

– hívta fel a figyelmet Kurdi Viktor. A víziközmű-társaságok ugyanis, miközben minden lakossági ügyfélnek rezsicsökkentett áron adják a vizet, az egyik legjelentősebb költségelemüket, az áramot közbeszerzéssel szerzik be a szabadpiacról, méghozzá úgy, hogy a két-három hónap alatt átfutó közbeszerzési eljárások eredményhirdetésének napján érvényes áramtőzsdei árakon szerződnek a kiválasztott ajánlattevővel.

Ez az idén nagyon is visszacsap, és hosszabb távon állandósulhat a helyzet. A német széntüzelésű és atomerőművek kivezetése, valamint a héten kétharmaddal megszavazott osztrák terv, miszerint 2030-ra 80 százalékban alternatív energiaforrásokra állnak át, jelentősen befolyásolja majd nemcsak a régió, de az összekapcsolt hálózatok miatt a kontinens árampiacát is. Az átállás ideje alatt mindenképpen. Márpedig ha hosszabb távon marad ez a villamosenergiaár-szint, akkor az előbb-utóbb a gazdaság minden területén és később a fogyasztói árindex, azaz az infláció alakulásában is érezteti majd a hatását. A villamos energia egyébként nélkülözhetetlen a szivattyúk és egyéb, víz- és szennyvíztisztításhoz szükséges berendezések működtetéséhez. A MaVíz elnöke elmondta, hogy

További problémát jelent az is, hogy míg 2010 előtt a nemzetgazdasági átlag felett kerestek az ágazat dolgozói, ez már régen nincs így, és egyre nagyobb fejtörést okoz a víziközmű-társaságoknak a szakképzett munkaerő elvándorlása, pályaelhagyása és kiöregedése is, mivel nemcsak az utánpótlás jelentkezésével, de a képzésével is gondok vannak.

Az önkormányzati tulajdonú vízműveknél pedig így nemcsak az életciklusuk végére érő, több ezer kilométernyi, 40-50 éves vagy még idősebb azbesztcement vezetékek rekonstrukciójára nincs pénz, de már a szükséges ütemezett karbantartási terveken is spórolnak a cégek sok helyen – ami persze évek múlva a magasabb javítási költségekben azért jelentkezik majd –, így béremelésekre végképp nehéz forrásokat találni.

Az pedig megjósolhatatlan, hogy milyen hatása lenne a szektor működésére a 200 ezer forintra emelt minimálbérnek, de az biztos, hogy a speciális élelmiszer-biztonsági előírásoknak is megfelelő ivóvízellátás fenntartásához nélkülözhetetlenek a szakemberek – tette hozzá Kurdi Viktor. Ez a probléma várhatóan az ősszel éri majd el közvetlenül a tulajdonosokat, amikor a következő évi üzleti tervek összeállítása megkezdődik.

Jöjjön az állam?

Az elnök szerint a rezsicsökkentés nyolcadik évére, azaz 2021-re, amilyen takarékossági, illetve bizonyos, a szolgáltatás napi minőségét még nem veszélyeztető, tudatosan vállalt karbantartás-halasztó és egyéb intézkedésekkel amit meg lehetett tenni, azt a cégek saját hatáskörben már végigvitték. Mivel azonban  2013 óta fenntarthatatlan pályán van a szolgáltatás – azaz a díjbevétel befagyasztásával egyre kevésbé fedezi a költségeket –, a 35, többségében önkormányzati tulajdonú cég nagy részének elfogytak a tartalékai. Az pedig teljesen bizonytalan, hogy a tulajdonos önkormányzatok mennyire tudják kisegíteni a cégeiket vagy kilobbizni, hogy az állam járuljon hozzá a költségekhez.

Abban sem vagyok biztos, hogy egy azonnali 10 százalékos díjemelés, azaz lényegében a rezsicsökkentés kivezetése megoldaná-e a legégetőbb nehézségeket

– mondta Kurdi Viktor. Persze erre iparági vélemények szerint a választások előtt aligha van esély, mint ahogy a közműadó vízi közművekre vonatkozó passzusaitól sem feltétlen táncolna vissza az állam, noha szinte minden érintett szereplő szorgalmazza.

Szakmai berkekben egyébként úgy sejtik, hogy eleve azért kerültek a közműadó hatálya alá, mert a jogalkotásnál egyszerűen nem gondolták végig a szakma sajátosságait az alapvetően a villamosenergia- és gázvezetékeket célzó adó kialakításakor. Mindenesetre így sikerült előállítani azt a helyzetet, hogy a közel 2 millió embert ellátó fővárosi vízvezeték-hálózat után kevesebb adót kellett fizetni, mint az alföldi városokat kiszolgáló kisebb vízműcégeknek. Egyebek közt ez indokolta, hogy tavaly év végén átalakították a közműadó számítását is, mivel bekerült egy olyan elem is, amely a felhasználók számával is súlyoz. A változás több vidéki cégnek jelentett könnyebbséget, azonban a fővárosban nőtt a fizetendő adó összege. A problémák többségét azonban ez nem orvosolta.

Iparági források szerint épp a nagyon nagy bajban lévő önkormányzati cégek miatt hozták meg az ellátási kötelezettségért cserébe az ingyenes víziközművagyon-átadásról szóló jogszabályt, mivel így lehetőségük lesz „puhára esni”, és természetesen a munkaerő megtartása is kiemelt cél ágazati szinten is, mivel a cégek nem tudnak a piaci bérszintekkel versenyezni.  

A Nemzeti Vízművek Zrt. létrehozását azonban alapvetően az állami tulajdonban lévő regionális cégek hatékonyságjavítása indokolta, az önkormányzati víziközmű-társaságok átvétele csak később került a képbe. Értesüléseink szerint még jelenleg is zajlik az állami tulajdonú víziközmű-vagyon átvétele az MNV Zrt.-től.

Az persze kérdéses, hogy még ha a törvény előírása szerint jelzik is a bajba került cégek a tulajdonos önkormányzatoknak, majd azok a nemzeti vagyonért felelős tárca nélküli miniszter hivatalának, hogy átadnák az ellátási kötelezettséget, mikorra érne oda a valós pénzügyi segítség. Azt azonban a víziközmű-szolgáltatásokról szóló törvény garantálja, hogy ivóvízellátás nélkül nem maradhat egy település sem, és a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal ilyen esetben közérdekű üzemeltetőként azonnal be tud avatkozni. Az energiahivatal döntését követően pedig előbb-utóbb forrás is érkezik.

Az önkormányzatok azonban érthetően nem szívesen adnák át a víziközmű-vagyonukat, amelyre az elmúlt évtizedekben azért költöttek is, sokszor önerőből, sokszor pedig uniós források bevonásával – legyen szó szennyvízhálózat kiépítéséről vagy ivóvízminőség-javító programokról. Egyelőre arról is kevés konkrét információ áll rendelkezésre, hogy még ha meg is teszik ezt, pontosan hogy zajlik majd le a folyamat, mire számíthatnak. Az Index értesülései szerint ezt elsősorban az ellátott terület nagysága, földrajzi elhelyezkedése, domborzata, a vízbázisok minősége és adott esetben a regionális vízműcégek közelsége befolyásolhatja. De minden esetben alapos átvilágításra számíthat az adott társaság.

Miután az érintett önkormányzat vagy önkormányzatok lemondanak az ellátási kötelezettségről az állam javára, és átadják a vízműrészvényeket, és az állam többségi tulajdona megvalósul, elképzelhető, hogy megmarad önálló jogi személynek a társaság, de előfordulhat az is, hogy ha a hatékonysági szempontok azt kívánják meg, akkor összeolvasztják a legközelebbi, állami tulajdonú vízműcéggel. Előfordulhat az is, hogy az állam csak az ellátási kötelezettséget veszi át, de az önkormányzati tulajdonú céget nem, annak a sorsáról pedig a helyhatóságok dönthetnek.

A konszolidációhoz esetleg szükséges összeg nagyságát is erősen befolyásolhatja, hogy

• milyen területen (például vas-, mangán- vagy arzénmentesítést igényel-e a vízellátás, mielőtt a víz a hálózatba kerül),
• milyen adottságok (mennyire drága kitermelni a vizet, vagy egy Natura 2000-es besorolás miatt mennyire erős tisztítást igényel a szennyvíz, mielőtt visszakerül a természetbe)
• és milyen költségszint mellett szolgáltat az adott cég.

A vagyonátadásról szóló egyeztetések alatt pedig arra is ki kell térni, hogy a bajban lévő, adott esetben az előírtnál kisebb saját és jegyzett tőkével működő cég társasági vagyonértékét, az egyébként nem forgalomképes vezetékhálózat értékét, valamint az egyéb vagyonelemeket (mint például irodaház vagy járművek) mekkora összegre értékelik, és esetleg az utóbbiakért mekkora kompenzációra tartanak igényt a tulajdonosok. Na és épp ezért lehetetlen előre megmondani, hogy valójában mennyibe kerül majd ez a megoldás az államnak. És persze az is kérdéses, hogy egy választási évben mennyit hajlandó áldozni az állam egy ilyen közérdekű és több millió embert érintő problémának a rendezésére.

(Borítókép: Munkások dolgoznak a Dózsa György út XIII. kerületi, Váci és Angyalföldi út közötti szakaszán történt csőtörésnél. Fotó: Mohai Balázs / MTI)