Hamburgerből a legdrágább a legjobb?

PAP 9034
2022.04.10. 17:36
Az Index kézműveshamburger-tesztjén arra kerestük a választ, hogy valójában mekkora kompromisszumot kell bevállalnia ebédidőben egy éhes budapestinek. Spoiler: dermedtre hűlt szendvicset végül nem kellett tesztelnünk.

Kevés emblematikusabb terméke van a globalizációnak a hamburgernél, ami hol az amerikai imperializmust, hol meg a szabadság ízét reprezentálta ideológiától, történelmi helyzettől függően világszerte, de Magyarországon is – amint azt például az első hazai McDonald’s megnyitása is megmutatta. A rendszerváltáskori büfés hamburgerek bumfordi bája sem feledhető, amit az idő nevű szépítőfilter olyannyira megtuningolt, hogy helyenként még ma is fellelhetők.

A magyarok mindenesetre megszerették a hamburgert és a sajtburgert, olyannyira, hogy az ételrendelő applikációk toplistáiban messze megelőzik a pizzát – a Wolt tavaly év végi közleménye szerint 2021-ben rajtuk keresztül összesen 395 614 sajtburgerre adtak le rendelést – és a legnagyobb amerikai gyorsétteremláncok is vállalták a házhozszállítási opciót.

Aztán az ezredforduló után jött a hazai gasztroforradalom, ami inkább azt hangsúlyozta, hogy ez az egyszerűségében mégis oly nehéz étel mennyivel több mint a gyorséttermek iparilag szabványosított terméke. Persze az egy ideig gombamód szaporodó kézműves burgerezők és az otthon elkészíthető receptözön mellett akadnak érdekes vadhajtásai is a hazai hamburgerreneszánsznak, elég csak a boltban kapható, a hús fűszerezésére szánt, vörös- és fokhagyma mellett petrezselymet is tartalmazó instant fűszerkeverékre gondolni, amitől egy ortodox, a húspogácsát legfeljebb sóval és borssal ízesítve fogyasztó burgerhívő valószínűleg sírva fakadna. 

Mire számtalan jó étterem megjelenése, valamint egy évtizednyi kemény munka után a fogyasztók is elfogadták alapvetésként, hogy mennyire változatos és kellő gondosság mellett milyen jó is lehet ez az étel, jött a Covid, és a talpon maradás érdekében a vendéglátás egésze átállt a kényszerű házhoz szállításra. Ami, lássuk be, egyáltalán nem a legideálisabb formájában és ízvilágában a vendég elé kerülő hamburgert jelenti.

Épp ezért nem is kedvelik túlzottan a kézműves éttermek, mivel azonban a járványhullámok lecsengése óta is igény van rá, ezért folytatják a kiszállítást. 

Az igényesebb helyek pedig gondot fordítottak, fordítanak arra, hogy kifejezetten házhoz szállítást jobban „tűrő” szendvicseket készítsenek – ami sokszor azzal kezdődik, hogy jobban átsütött hússal készítik ezeket. A legtöbb burgerezőben ugyanis megadható, hogy mennyire átsütött húspogácsával szeretnénk az ételt, van, ahol két-három, de van, ahol ötféle lehetőség közül választhat az ínyenc vendég, kérheti azt rare, medium rare, medium, medium well vagy well done módon is. Ez lényegében a külső burkot megpirítva szinte a nyerstől a teljesen átsütöttig terjed. Ízlése válogatja, kinek melyik jön be, de aki nem szereti a steaket véresen, annak aligha a rare módon készült hamburger a legjobb választás. 

Viszont aki rendszeresen rendel, az elfogadja a kompromisszumokat – mint a kiszállítási időtől függően meleg-langyos étel, a sütés után egy perccel a vendég elé kerülő burgerhez képest másabb ízek, illetve a szósz vagy a zöldségek mennyiségétől függően átázott buci. Az Index kézműveshamburger-tesztjén arra kerestük a választ, hogy valójában mekkora kompromisszumot kell bevállalnia ebédidőben egy éhes budapestinek. 

A teszt

A szokásos laikus kóstolós vakteszthez egy tavalyi listát vettünk alapul, ami a 10 legjobb budapesti kézműves hamburgerezőt sorolta fel, de annyiban szűkítettük, hogy csak a szerkesztőségbe legfeljebb 30-40 perces kiszállítási időt vállaló helyek kerültek be. Végül a Bamba Marha, a Black Cab, az Epic Burger, a TGI Fridays, a Tuning és a Zing került be az emblematikusabb helyek közül. 

A kiszállítási időkerettel alapvetően az egyenlő esélyeket akartuk biztosítani ahhoz, hogy lehetőség szerint egyik burger se hűljön dermedtre, mire a kollégák elé ér. Ezt sikerült abszolválni, igaz, az ebédidős csúcsforgalom miatt a tervezetthez képest eleve később tudtunk egyáltalán rendelést leadni, mert a választott applikáció órákra lezárta a kiszállítást hozzánk a kiválasztott helyekről. Szóval az első kompromisszum, amit a hamburgerkiszállításnál vállalunk, hogy nagyon nem rajtunk múlik, mikor eszünk. Vagy más ételt, vendéglátóhelyet kell választanunk…

Mindenesetre az élet nevű véletlennek köszönhetően annyiban legalább jól jártak a tesztelő kollégák, hogy nem egyszerre ért a szerkesztőségbe az összes rendelés. Így amint megjöttek az első burgerek, neki is láthattunk a tesztnek, és mire az utolsóhoz értünk, még az is meleg volt, és nem kellett ahhoz a végképp méltatlan összehasonlítást eredményező megoldáshoz folyamodni, hogy a mikróban felmelegítjük az ételt. 

Mivel saját ételsoraikra és kreativitásukra büszke helyekről van szó, ezért az összevethetőség érdekében a rendelésnél arra törekedtünk, hogy az appon keresztül elérhető legalapabb, marhahússal készült hamburgert rendeljük, mindegyiknél a mediumra átsütött verziót kérve. Az már a kínálat sokszínűségén múlt, hogy van, ahol a legegyszerűbb burgerhez bacon, sajt és a savanyú uborka mellett bőséges zöldségfeltét jár. 

Az értékelésnél a hamburger küllemét, a feltét mennyiségét, a hús nagyságát, a buci minőségét, az illatot, az állagot, az ízt és az összbenyomást pontozhatták a tesztelők, szempontonként 1–5-ig. Az eddigi vaktesztekhez képest újdonság volt, hogy volt egy kolléga, akinek annyira bejött az egyik hamburger, hogy a maximális 40 pontot adta rá. És akadt, aki csillagos ötösöket osztogatott.

Persze az egyéni ízlésnek itt volt szerepe, de a végeredményt tekintve kétségtelen, hogy ez a teszt kevésbé hozott olyan egyénileg szélsőséges eredményeket, mint a korábbiak, ahol volt rá példa, hogy míg az egyik termék valaki szerint a legjobb volt a mezőnyből, addig egy másik tesztelő azt mondta, hogy még sose evett olyan borzasztót. Ez annak fényében kifejezetten érdekes, hogy a kézműves hamburgerek korántsem szabványtermékek – bár volt egy tesztelőnk, aki saját bevallása szerint Whopper-rajongó, miközben kézműves burgereket is viszonylag gyakran fogyaszt –, mint a kakaós csiga vagy a virsli, ahol jogszabály is rögzíti a minőség minimumfeltételeit. A legmegosztóbb egyébként a hús kinézete volt a tesztelők között, de ez alapvetően onnan jött, hogy ki mennyire szereti véresen. Spoiler: nem nagyon. A végeredmény meghatározásához a kapott összpontszámokat átlagoltuk. 

Az eredmény

    1. Tuning Burger, Classic Burger, 38,83 pont, 2900 Ft + 1049 Ft szállítás

„Egy picit jobban át lehetett volna sütni, kevésbé véresen tökéletes lenne.” Ez volt a legélesebb kritika, amit a győztes burger kapott. Más szerint lehetett volna kicsit masszívabb a fekete szezámmaggal megszórt buci. A tesztelők a szendvics és azon belül a hús nagyságával és a zöldségmennyiséggel is elégedettek voltak, ahogyan a szósszal, az ízek összhangjával és azzal is, hogy milyen állapotban érkezett meg a burger. Kifejezetten dicsérték az ízek összhatását, azt, hogy kellemesen szaftos a hús. 

    2. Black cab, Cabbie Burger, 33,5 pont, 1890 Ft + 1149 Ft szállítás

Volt, aki szerint gyorséttermi kinézetű burgert teszteltünk, azt viszont többen is értékelték, hogy amellett, hogy megfelelő a hús/feltét arány, meglehetősen jó, a húspogácsa éppen kellemesen fűszerezett volt. Mindenki dicsérte az ízek összhatását is, a bacon pedig külön jó pontot ért valamennyi tesztelőnél.

Az első helyet azon bukta el, hogy mindhárom tesztelőnk szerint kicsi és vékony volt a szendvics, de akadt olyan, aki ránézésre kevesellte a zöldséget is benne. Maga a szendvics a marhahúspogácsa mellett angol cheddar sajtot, pirított bacont, majonézt, aprított jégsalátát, paradicsomkarikát, fehérhagymát, csemegeuborkát, jalapeño paprikát, ketchupot, mustárt és bbq-szószt tartalmazott. A jalapeño paprika többek szerint is nagyon sokat dobott az összhatáson. Azt is értékelték a kollégák, hogy a szósz mennyisége ellenére sem ázott el a zsemle. 

3. Bamba Marha Burger Bár, sajtos marhaburger, 32,33 pont, 1990 Ft + 849 Ft szállítás

Volt, aki megkóstolta, és kapásból vakon eltalálta, honnan jött a marhahúspogácsa mellett cheddar sajtot, római salátát, paradicsomot, lila hagymát és házi hamburgerszószt tartalmazó szendvics. Meg is jegyezte, hogy jól néz ki, minimum ilyennek kellene lennie egy kézműves burgernek. Megbízhatóan hozta a négyes átlagot, ez volt az a burger, ami a legtöbbször kapott 4 pontot a legtöbb értékelési szempontnál. Bár volt, aki elmélázott azon, hogy a buci túl nagy-e, vagy a hús kicsi, mert az arányok nem stimmeltek, egy tesztelő kifejezetten kicsinek tartotta a húspogácsát. Finom, puha, jól passzoló ízeket emeltek ki az értékelésnél a tesztelők, illetve azt, hogy az illata mennyire kellemes. Akadt, aki viszont a zöldségmennyiséget kevesellte.

  

4. TGI Fridays, Bacon Cheese burger, 26,33 pont, 3590 Ft + 990 Ft szállítás

„Ezt ne árulják kézművesnek, mert olyan volt, mintha az Aldiból jött volna, esküszöm, a mekis finomabb!” – hangzott a sommás ítélet kóstolás után. Ugyanakkor ahhoz képest, hogy a kollégák a teszt végén szóban ezt értékelték a legrosszabbnak, főleg az íztelen hús miatt, mégsem ez a szendvics végzett az utolsó helyen. Pedig ígéretesen indult, mert a kinézetével, méretével még túlnyomórészt elégedettek voltak.

Persze azért akadt, akinek már a buci látványa sem tetszett. Másnak az nem jött be, hogy kissé ázott volt a zsömle, de az is pontvesztést ért nála, hogy savanykás volt az illata a túl sok csalamádé miatt. Volt, akinél viszont épp hogy az mentette meg valamennyire a szendvicset, hogy finomnak találta a zöldséget benne. A húspogácsa mérete és a bacon szintén mentő körülmény volt, a sajtról nem nyilatkoztak tesztelőink. 

5. Epic Burger, Bacon Cheese burger, 25,5 pont, 2490 Ft + 1149 Ft szállítás

„Íztelen, szagtalan, borzalmas” – legalábbis a legélesebben fogalmazó kolléga szerint. Közepes, de nem annyira rossz, hangzott a megengedőbb vélemény. De már a kezdet sem volt szerencsés annak ellenére, hogy abszolút melegen érkezett meg, köszönhetően a lepedőnyi alufóliának, amibe csomagolták, szóval a hőfokra nem lehetett panasz. Viszont a pluszburkolatot megszenvedte a külcsín, ezért kevésbé volt guszta kicsomagolás után, de ezt persze a vaktesztelő kollégák nem tudhatták, csak a megnyomorgatott szendvicset látták a tányéron. Volt, aki felrótta, hogy véres és kicsit rágós a hús, illetve hogy lisztízű a buci. Utóbbit volt, aki egyszerűen csak masszívnak írta le. Akadt, aki szerint csak a hagyma adott ízt az egész burgernek, holott elvileg cheddarszószt és sajtot, valamint bacont is tartalmazott. Elhangzott a vízízű jellemzés is.

6.  Zing Burger & Co, Take it easy angus burger, 21 pont, 1940 Ft + 849 Ft szállítás

„Nem a leggusztább” – ez egybehangzó értékítélet volt. Noha ez érkezett meg leghamarabb, nem viselte túl jól a szállítást, már kicsomagolás után ázott hatást keltett, aztán megkóstolva is maradt ez a benyomás a zsömléről. De akadt, aki úgy jellemezte, hogy pont így néz ki, amit otthon készít 20 forintos tescós zsömlében. Mindenesetre két pontnál senkitől sem kapott jobbat a kinézetére és a buci minőségére sem. Igaz, ízre sem nagyon jött be a kollégáknak a buci. Maga a szendvics egyébként a marhahúspogácsa mellett cheddar sajtot, paradicsomot, saját burgerszószt és salátát tartalmazott. Volt, aki a fagyasztotthúspogácsa-fílinget is kifogásolta, más műízűnek titulálta nemcsak a húst, de a bucit is. „Mintha a Mekiből ennéd, de nem lenne jó.” A legelégedettebbek a hús nagyságával és az illatával voltak a tesztelőink, viszont az, hogy sajt is volt benne, volt, akinek fel sem tűnt.

Az eredménybe ugyan nem számított be, de egy házhoz rendelésnél fontos a csomagolás is. Az ízléses, saját logós papír alap. De ezen túl van, aki jókora alufóliával és egy kartondobozzal igyekezett megvédeni a szendvicset a szállítás viszontagságaitól. Szalvétát csak egy helyen csomagoltak a hamburgerhez, ami szintén kissé meglepő volt, tekintve, hogy némelyik burgert mennyi szósszal készítik el. 

A végső tanulság, hogy kézműves burgert tényleg jobban megéri étteremben, frissen, de ha már házhoz szállítattja az ember,

akkor csak onnan rendeljen, amit már próbált frissen is, mert így nem csalódás, csak elfogadható kompromisszum, ha ázottabb, nyomottabb, langyosabb vagy kisebb, amit kap.

Mert egyrészt a kézműves jelző hallatán valamiért az átlagos gyorsétterminél nagyobb burgerre asszociál az ember, tudat alatt nagyobb adagot vár. Másrészt az ételrendelő appok fotóihoz képest azért tényleg tud meglepetést okozni a valóság. 

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)