Európa kiszolgáltatottsága nem csak Putyin műve

Több mint egy éve annak, hogy Oroszország felállította nehéztüzérségét, és megtámadta Ukrajnát, ezzel a feje tetejére állította Európát, amely épphogy csak elkezdett feltámadni a koronavírus-járvány hatásai után. A háború több területen is kihívást okozott, egyik legnagyobb vesztesének pedig az energiaszektor tekinthető.

Az energiaexportőrök diktálták az árakat

2021-et megelőzően a földgáz megawattóránként 20 euróba került. A kedvező ár miatt a befektetők nem kutattak hazai lelőhelyek után, és az ismertekről sem termeltek ki. Így a földgázkitermelés 2021-re alig haladta meg a húsz évvel korábbi mennyiség egyhatod részét, miközben Európa energiájának háromnegyede továbbra is fosszilis tüzelőanyagokból származik. 

Az európai országok jelentős része kiszolgáltatottá vált: az energiaválság alatt energiaexportőrök diktálták az árakat, miközben az európai tagállamok egymásra licitáltak. „2021 végére korábban elképzelhetetlen, megawattóránként 60 euró felett zárta az évet a földgáz ára, míg 2022. márciusra eljutottunk a 125, augusztus végére pedig a 338 euróig” – fogalmazott Litkei Máté az Indexnek, aki kiemelte:

a földgáz árváltozását leképezte a villamos energia ára, a jelenleg is érvényben lévő uniós rendelet értelmében az ár képzésében az időjárásfüggő megújuló energiatermelőket kiegyensúlyozó földgázüzemű erőművek költségtényezője a meghatározó.

Az energia árának piacra gyakorolt hatása kettős, közvetlenül és közvetve is felhajtja a fogyasztói árakat. A megnövekedett energiaár magasabb költséget eredményez, ami a termékek árába beépülve inflációfelhajtó hatású, és rontja a versenyképességet is. Az egyes energiaintenzív ágazatok esetében, mint amilyen a műtrágyagyártás, vegyipar, valamint az üveggyártás, a termelést ilyen árszint mellett már nem érte meg tartani.

Ezért átmenetileg felfüggesztették a termelést, vagy ahogy a BASF, a legnagyobb európai vegyipari konszern példája mutatja, a magas energiaköltségek elől menekülve a vállalat véglegesen leépíti európai üzemeit, és áthelyezi a működését az Egyesült Államokba. A gyárbezárások rövid távú hatását sokan pozitívan értékelték, hiszen Európa túlélte az energiaválság első évét, ezzel viszont más stratégiai területen lett kiszolgáltatott, az amerikai és ázsiai exportőröknek.

2022-ben a szigorú intézkedéseknek és az enyhe télnek köszönhetően több mint 20 százaléknyi földgázt sikerült megtakarítani, Európa-szerte rekordalacsony volt az üzemanyag-fogyasztás, eközben már 2022 első három negyedévében 2 százalékkal nőtt a szén-dioxid-kibocsátás. A szakpolitikai célkitűzésekben és a retorikában továbbra is hangsúlyos maradt a klímavédelem, de a válság hatására az országok sorra kezdték beüzemelni a szénerőműveiket

– mutatott rá Litkei Máté, aki hozzátette, a német kormány elsők között döntött úgy, továbbra is szénerőművek fogják adni az ország energiatermelésének gerincét annak érdekében, hogy csökkentsék az Oroszországtól való függőséget, még akkor is, ha korábban ígéretet tettek arra, hogy befejezik a működtetésüket.

Ugyanakkor a németekéhez hasonló döntés született többek között Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, Ausztriában, Dániában, Hollandiában, Görögországban, Romániában és Magyarországon is. A lakosságnál pedig az látható, hogy felértékelődtek az alternatív fűtési megoldások, a korszerűek mellett „sajnos” a szilárd tüzelés is, vagyis nőtt a szén és a tűzifa szerepe.

Az energiaipar trilemmája

Litkei Máté szerint prioritásnak kell lennie a megfizethető, biztonságos és környezetbarát energia biztosításának a lakosság és a vállalkozások számára egyaránt. Ezeknek kellene egyszerre megfelelnie az európai energiaiparnak, ezt nevezzük az energiaipar trilemmájának – erről exkluzív interjúban beszélt az Indexnek Lantos Csaba energiaügyi miniszter.

A Klímapolitikai Intézet igazgatója szerint eddig a mérnökök „nem találták meg az energetika Szent Grálját, vagyis nem sikerült egy időben teljesíteni minden szempontot”. A fosszilis források általában nem felelnek meg a környezeti elvárásoknak, a nukleáris beruházásoknak nagy a kezdeti befektetésigényük, és hosszú ideig tartó kivitelezésük miatt voltak népszerűtlenek, az időjárásfüggő megújulóenergia-termelő technológiák esetében pedig a folyamatos energiaellátás a probléma.

„Mára az energiabiztonság irányába tolódtak el a hangsúlyok azzal a kiegészítéssel, hogy a hármas szempontrendszer kibővült egy negyedikkel: az energia ne Oroszországból származzon. Felmerül a kérdés: ha eddig nem sikerült egyensúlyt teremteni a három szempont között, akkor vajon sikerülhet-e négy szempontot egyszerre érvényesíteni?” – tette fel a költői kérdést Litkei Máté. 

Az említett tényezők miatt az Európába irányuló energiaszállítás nagymértékben átalakult. Az orosz vezetékes földgázszállítás tavaly megfeleződött, valamint az Északi Áramlaton történt szabotázs miatt várhatóan a mennyiség idén ismét feleződik. 2021-ben az Európai Unióban elfogyasztott energia ötöde Oroszországból származott, ezen belül az importált földgáz nagyjából 40 százaléka jött szintén az oroszoktól. 2022 őszére Norvégia lett a legnagyobb beszállító 31 százalékos részaránnyal, második helyre felzárkózott Amerika a 15 százalékot meghaladó cseppfolyósított földgázával (LNG), Oroszország pedig visszaszorult a harmadik helyre. 

Korábban az importált kőolaj negyede származott Oroszországból. A hatodik brüsszeli szankciós csomag végül elérte a kőolajszállításokat is – jelenleg a tizedik szankciócsomagot tárgyalják –, így 2022. december 5-től tengeren szállított kőolaj, valamint 2023. február 5-től finomított olajtermék nem érkezhet az európai piacra Oroszországból. A vezetéken szállított kőolaj (és Bulgária) mentesül a behozatali szankciók alól, így Lengyelország, Németország, Csehország, Szlovákia, Bulgária és Magyarország továbbra is orosz olajjal elégítheti ki üzemanyag-szükségletét.

A finomított kőolajtermékek ebben az esetben is exporttilalom alá esnek a hasznosított, orosz eredetű olaj arányában. Mára tény lett: Oroszország kiszorul a nyugati piacról, ezzel azonban Európa kiszolgáltatottsága nem szűnik meg, „csak épp már más szereplők azok, melyek visszaélhetnek a növekvő piaci és politikai befolyással” – húzta alá a Klímapolitikai Intézet igazgatója.

Az oroszok tényleg buktak?

Az orosz invázió kezdetét követően a március közepén megrendezett versailles-i ülésen az EU vezetői megállapodtak abban, „a lehető leghamarabb megszüntetik az orosz gáz-, olaj- és szénimporttól való függőséget”. Ugyanakkor az európai LNG-import a 2021. évi 80 milliárd köbméterről 2022-ben 133 milliárdra nőtt, az Európai Unió legnagyobb LNG-beszállítója az Egyesült Államok lett 52,9 milliárd köbméter leszállított termékkel, de a második helyre felkapaszkodott Oroszország 20,5 milliárd köbméterrel.

„Az energiaválságra válaszul felerősödtek a hangok, amelyek szerint nem elegendő a beszerzési források diverzifikációja, az Európai Unió nem függhet más országok jóindulatától, az energiát magunknak kell megtermelni. Hiába vagyunk többek közt az Egyesült Államok és Norvégia szövetségese, az energiát csak magas felárral szállítják le számunkra” – fogalmazott Litkei Máté. A Klímapolitikai Intézet igazgatója szerint természetesen a teljes autarkia nem érhető el rövid időn belül, de a tiszta energiával történő önellátás felé két út rajzolódik ki: a megújulóenergia-telepítés és a nukleáris kapacitások fejlesztése.

Európa azt is felismerte, az ellátás biztonságához nem elegendő a beszerzési forrás megbízhatósága, az ellátási láncot maguknak kell uralniuk, az uniónak kell gyártani az ehhez szükséges technológiákat is. Ez egyaránt igaz a megújuló energia termelésére és tárolására. Ezért jól látható az a trend, hogy „a kontinensen akkumulátorgyárakat, napelemgyárakat, nyersanyag-feldolgozó üzemeket, hidrogén-előállító üzemeket kell építeni, és az európai cégeknek ott kell lenniük az Európában nem fellelhető nyersanyagok kitermelésénél is”.

Litkei Máté kitért arra is, hogy a hetvenes évek olajválsága a történelem legnagyobb energiahatékonysági beruházási hullámát indította el.

2010 után az Orbán-kormány azonnal célul tűzte ki az elherdált energiaszektor visszavásárlását, megteremtve egy stabil állami tulajdoni alapon nyugvó közszolgáltatási rendszert. A másik energiaszektorhoz kötődik a megfizethető közszolgáltatás biztosítása a lakosság számára a rezsicsökkentés keretében. Ezek a sokat kritizált unortodox magyar minták váltak a válságkezelés fő eszközeivé Európa-szerte az energiaválság során.

Az energiaválság elmúltával elképzelhető, újfent a piaci liberalizálási törekvések törnek előre, azonban az sem kizárható, a mostani válság végérvényesen megváltoztatta az energiapolitikát – jelezte a szakértő.

(Borítókép: Vlagyimir Putyin. Fotó: Peter Muhly / WPA Pool / Getty Images)