Megérkezett a valóság: a kormány ezermilliárdot tévedett, és ez még csak a kezdet

„A csütörtökön megjelent hiányszám az előzmények ismeretében nem okozott nagy meglepetést. A havi adatokból tudvalevő volt, hogy a hiány az előzetes deficitcélnál magasabb lesz, a kitűzött hiánycélt nem sikerül tartani” – így összegezte az Indexnek Regős Gábor, a Makronóm Intézet vezető elemzője a pénzügyminiszter csütörtöki bejelentését, miszerint 2023-ban 4593 milliárd forint volt a költségvetési hiány.

Pedig a kormányzat pénzforgalmi hiánycélja eredetileg 3400 milliárd forint volt. Ezt ősszel 4449 milliárd forintra módosították, de ezt sem sikerült teljesíteni.

A kormányzat megtehette volna, hogy ragaszkodik az eredeti hiányhoz, és 1200 milliárd forintot lefarag a deficitből. Ennek azonban ára lett volna: a kiadásokat még radikálisabban visszafogja, vagy az adókat tovább emeli, de ezek még nagyobb gazdasági visszaesést eredményeztek volna

– mondta Regős Gábor. Varga Mihály a 2023-as év értékelésekor úgy fogalmazott, hogy a tavalyi év egy köztes és már jobb időszak volt, mint a 2022-es. Ugyanakkor a Makronóm Intézet elemzője szerint ezt költségvetési szempontból egyáltalán nem lehet kijelenteni.

Az elmaradó áfabevételek (amelyet csak részben okoz az alacsonyabb fogyasztás), az uniós források visszatartása, a megemelkedett kamat- és rezsikiadások egyaránt hozzájárultak a magas hiányhoz. A 2022-es 6,2 százalékos deficitet (melyet akkor a GDP 1,2 százalékának megfelelő egyedi gázvásárlás magyarázott) alig sikerült lefaragni, sőt gyakorlatilag a magas hiány a 2020-as koronavírus-járvány óta velünk van.

És ezeket az állításokat szinte az egész gazdasági szektor osztja. A Portfolio még arra is felhívta a figyelmet, hogy a tavalyi év utolsó napjaiban (!) az egész éves hiányra a kormány 4540,3 milliárd forinttal kalkulált, ám közben 4593 milliárd forint lett a mínusz, ami azt jelenti: a kormány az utolsó prognózisában sem tudta eltalálni, hogy mennyi lesz a tavalyi hiány.

Magyarázat mindig van

A kormány a költségvetési problémákat először a koronavírus-járvánnyal magyarázta, majd az energiaválsággal. Utóbbi miatt a kiadások jelentősen megnövekedtek, miközben a lakosság vásárlóereje csökkent, ami a bevételi oldalt károsítja.

„A deficit úgy magas, hogy közben számtalan terület hiánnyal küzd – az önkormányzatok, az oktatás, a közlekedés. A 2024-es év várakozásaink szerint a 2023-asnál jobb lesz, ugyanakkor továbbra is kérdés, hogy végül a deficit hogyan alakul” – húzta alá Regős Gábor. Varga Mihály korábban az Indexen megjelent interjújában így értékelte a 2023-as költségvetési évet:

voltak rendkívüli kiadásaink, a fogyasztás alacsonyabb szintje miatt a várttól elmaradtak az adóbevételek. Ebben az évben azért emeltük meg a hiánycélt 3,9-ről 5,2 százalékra, mert úgy látjuk, ezek a bevételek már nem folynak be, amit a lakosság nem fogyasztott el szeptemberig, azt decemberben nem tudja egyszerre elfogyasztani. Az inflációs szint ugyanakkor emelte a kiadásainkat.

A kormány hagyományosan jóval előbb megtervezi a következő évi költségvetést. A koronavírus-járványt megelőzően ez a rendszer működött, a költségvetésben érdemi módosulás már nem következett be – természetesen kisebb változtatások mindig vannak, de azok szükségesek, a nem várt kiadásokra reagálni kell. Regős Gábor azt is kiemelte ezzel kapcsolatban, hogy

a koronavírus-járvány óta azonban a gazdasági helyzet annyira gyorsan változik, hogy a tervezés gyakorlatilag lehetetlen – nemcsak nyáron, nemcsak ősszel, de még az adott év tavaszán is.

Jó példa erre pontosan a 2023-as költségvetés, amelyet 2022 nyarán elfogadtak, majd 2023 januárjában módosítottak, és a végeredmény ettől teljesen eltérő lett. Most egy novemberi elfogadás sem jelentene semmire garanciát, de valamennyire mégis kell tervezni. Számos szakértő szerint a tervezést talán érdemesebb lenne a következő 1-2 évben későbbre tolni, majd egy nyugalmasabb gazdasági helyzetben visszatérni újra a költségvetés nyári elfogadásához.

Ugyanakkor a pénzügyminiszter szerint sokkal pontosabban tervezzük meg tavasszal a következő évre vonatkozó büdzsét, „mint ahogy az a 2000-es években a baloldali kormányok idején történt. A piac mindig jól fogadja, ha júniusban lezárjuk a költségvetési vitát, és elfogadjuk a hozzá kapcsolódó adótörvényeket. Más kérdés, hogy amennyiben eltérnek a számok az eredetileg tervezettől, van-e elég mozgástere a költségvetésnek, hogy rugalmasan tudjon alkalmazkodni a megváltozott környezethez. A válasz erre: igen”.

A tavalyi év tanulsága költségvetési szempontból egyértelmű: a költségvetés nincs „kőbe vésve”. Sorra születnek az olyan cikkek, amelyek szerint a fegyelmezett költségvetési politika, illetve az arra való törekvés meggyengült.

Más szemléletek szerint érdemes alapvető reformokban gondolkodni. Nagy Márton a Demokratának úgy fogalmazott: ahogy Kína és az Egyesült Államok teszi, úgy az Európai Uniónak is érdemes lenne a költségvetési hiány növekedése árán is támogatásokkal javítani saját versenyképességét. „Ha mások versenyeznek, és hét-nyolc százalékos költségvetési hiánnyal és száz százalék körüli államadóssággal futnak, akkor mi is lehetünk megengedőbbek magunkkal szemben” – majd január elsejétől már a nemzetgazdasági miniszter azt is hozzátette: ez nem jelenti azt, hogy bele kellene menni az úgynevezett költségvetési alkoholizmusba. 

2024-ben le kell vonni a következtetéseket

Így el is érkezünk ahhoz a kérdéshez, hogy mit is várhatunk 2024-től. A Költségvetési Tanács (KT) szerint annak érdekében, hogy tartósan 4 százalék felett alakuljon a GDP bővülése, az egyensúlyok helyreállítása mellett átfogó versenyképességi reformokra is szükség van.

Szerintük a 4 százalékos, 2024. évi növekedés csak nagyon kedvező feltételek esetén elérhető: „annak érdekében, hogy tartósan 4 százalék felett alakuljon a GDP bővülése, az egyensúlyok helyreállítása mellett átfogó versenyképességi reformokra is szükség van, amelyek megkönnyítik a termelékenységen alapuló intenzív gazdasági modellre való átállást” – írták.

Mindenesetre Regős Gábor szerint leszögezhető, a tavalyi évben a várttól elmaradt bevételek miatt az idei évre alacsonyabb bázist jelentenek, ez azt jelenti,

(Erre a Költségvetési Tanács is kitért, sőt már január első hetében számos elemző azt mondja, hogy a kormány biztosan változtat a 2024-es költségvetésen is.) A Makronóm Intézet elemzője szerint a nagy kérdés itt pontosan a hiány és a túlzottdeficit-eljárás kapcsolata lesz.

Hiszen idén kiderül, hogy mennyire ragaszkodik az Európai Unió a 3 százalékos hiány betartásához, vagy továbbra is felfüggesztésre kerül ez a szabály, esetleg valamilyen másfajta szabály jön helyette. Ennek függvénye lehet, hogy módosul-e a hiánycél, és ha igen, hogyan.

A költségvetési fegyelmet nem szabad háttérbe szorítani, a hiányt el kell kezdeni csökkenteni. A kérdés inkább az, hogy milyen ütemben. Ha a tavalyi 5,9 százalékra várt deficitet egy lépésben szeretnénk 2,9 százalékra mérsékelni, az fájdalmas lehet, növekedési áldozattal járhat. Kérdés, hogy mennyire kell tartanunk a túlzottdeficit-eljárás alá való visszakerüléstől

– összegezte az Indexnek Regős Gábor. Az idei év legnagyobb feladata az lesz, hogy egyensúlyozni kell a növekedés és a költségvetési egyensúly között. Ez a különbség pedig a gazdaságpolitikai döntéshozókat és szakértőket is megoszthatja.

(Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök felszólal az Ukrajna európai uniós csatlakozási tárgyalásainak megkezdéséről szóló kormánypárti országgyűlési határozati javaslat általános vitájában az Országgyűlés plenáris ülésén 2023. december 13-án. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)