Döntött a kormány: minden átalakul abban, ami nélkül egy hetet sem bírnánk

„Az energiaügyi miniszter rendeletére szükség volt, mert már a tavaly is 150 milliárd forint költségvetési pénz kellett ahhoz, hogy az országban a vízszolgáltatás és a csatornaszolgáltatás is folytonos és biztonságos legyen” – mondta az Indexnek Kurdi Viktor, a MaVíz elnöke azzal kapcsolatban, hogy a kormány az idei évtől teljesen átformálta a víziközmű-szolgáltatási rendszert. Az új jogszabályokat a kormány még tavaly december derekán tette közzé, idén pedig az Állami Számvevőszék (ÁSZ) is nyilvánosságra hozta tavalyi vizsgálatának eredményeit.

Ez a történet is az orosz–ukrán háború következtében kialakult energiaválságra nyúlik vissza. Az valóban leszögezhető, hogy az energiaválság óriási terhet rakott a vízművekre. A víziközmű-szolgáltatásban szinte minden gép és eszköz elektromos árammal működik. Azonban érdemes nagyobb léptékben vizsgálni a víziközműszektort. Az inflációs nyomáson túl az elhúzódó energiakrízis is közrejátszott abban, hogy a strukturális átalakítások elkezdődjenek. A rendelet megjelenése előtt a szakemberek úgy számoltak, az iparág működőképességének megőrzése érdekében

Az energiaügyi miniszter rendeletének értelmében az idei évtől jelentősen megváltozott a nem lakossági fogyasztók által fizetendő vízdíj és szennyvízcsatorna-szolgáltatási díj, valamint egységesedtek az alapdíjak is. „Az egy politikai döntés, hogy a víziközmű-szolgáltatás indokolt költségeinek bevétellel nem fedezett részét a kormány nem a lakossággal kívánja megfizettetni, hanem mindenki mással, aki nem a lakossági kategóriába tartozik” – összegezte Kurdi Viktor.

Nézzük a részleteket

A 2024-es év azért is jelentős mérföldkő a víziközmű-szolgáltatásban, mert az árak 2012 óta nem változtak. A második Orbán-kormány idején történt utoljára, hogy a nem lakossági szektorban 2,5 százalékos díjkorrekciót hajtottak végre. A díjak nagyon sokszínűek voltak, mivel a díjmegállapítást az adott települési önkormányzatok végezték. Így akár 3200 különböző elv alapján lehetett meghatározni, hogy az adott településen mennyi legyen a víz- és csatornaszolgáltatás ára – akár a lakossági, akár a nem lakossági kategóriában.

Mivel a kormány a rezsicsökkentéssel a díjakat befagyasztotta – a lakosság esetében pedig 2013-ban még csökkentette is 10 százalékkal –, 2023 év végére több mint 800-féle nem lakossági vízdíj volt az országban érvényben. Kurdi Viktor szerint ezért is logikus lépés volt a nem lakossági díjak egységesítése, mert nehezen indokolható, miért van ilyen sokféle és ilyen jelentős mértékben eltérő díj érvényben országszerte ugyanolyan szolgáltatásért.

A díjemelés többletbevételt eredményez ugyan, ami bőven rá is fért a szektorra (erre még visszatérünk). A rendelet részleteiből is kitűnik a jelentős áremelés, de a teljes képhez hozzátartozik, hogy a kormány további módosításokat is eszközölt. Ugyanis a jogszabály tartalmazza, hogy a megnövelt díjbevétel sem lesz elegendő arra, hogy az indokolt költségeket országos szinten fedezze. „Ezért létrejött egy kiegyenlítési és ellentételezési alap. A rendelet meghatározza, melyik az a nyolc cég az országban, aki az indokolt költségeit meghaladó többletárbevételt – ami az áremelés következtében realizálódik – befizeti ebbe az alapba” – így Kurdi Viktor.

A rendeletnek van egy harmadik része, amely cégenként azt is meghatározza, hogy egy elkülönítetten kezelt csomagban mennyi pénzt kell a rendszerek megújítására és felújítására költenie a víziközmű-szolgáltatóknak.

Tehát a kormány létrehozott egy ösztönzőrendszert, így a szektort üzemeltető cégek nem a pontszerű hibajavításokban érdekeltek: „nem abban motiváltak, hogy csőtörésről csőtörésre rohanjanak a szakemberek. Hanem ha egy adott utcában probléma van a vízhálózattal, akkor ott a teljes vezetéket cseréljék ki, és erre a munkára megfelelő mértékű forrás képződjön. Így a víziközmű-szolgáltatónak nem kell a tulajdonoshoz vagy bárhova máshova menni forrásért” – összegezte Kurdi Viktor.

Strukturális átalakítás kellett

Bár az uniós forrásoknak köszönhetően korábban ebbe a szektorba is kerültek fejlesztési pénzek, de az alacsony díjak miatt évekig elmaradtak a felújítások és a pótlások (ennek pedig nem a háború és a brüsszeli szankció volt az oka). A vízműveknek a jogszabály szerint elő kell készíteni minden évben egy gördülő fejlesztési terv nevű dokumentumot. Ennek az a célja, hogy prezentálja a következő 15 év felújítási és pótlási igényeit. A szakma szerint

Mindezt részben a már említett ÁSZ-vizsgálat is alátámasztja. A teljesítmény-ellenőrzés keretében vizsgálta a vízműveket érintő kérdéseket a 2017–2022. évekre vonatkozóan, de ellenőrizte a hazai ivóvíz-gazdálkodás fenntarthatóságát, a vízgazdálkodást meghatározó stratégiák megfelelőségét is.

Itt fehéren-feketén leírják: bár a háztartások közel felének a biztonságos és megfizethető víziközmű-szolgáltatásokhoz való hozzáférése javult,

Magyarán ömlött a víz – részben a kormány által kitalált rezsicsökkentés miatt – mert azt hittük, „ingyen” van, jóval a valós értéke alatt fizetett mindenki. Az ÁSZ megállapította: az ellenőrzött időszak alatt a biztonságos ivóvízhez jutás feltételei országosan romlottak. Az Észak-magyarországi és a Nyugat-dunántúli régiókban csak 2021-re következett be minőségromlás. A problémás, kifogásolt ivóvízzel-ellátott települések száma ezen időszak alatt mintegy harmadával, 943-ról, 1271-re (34,8 százalékkal) emelkedett. Majd a jelentésben szó szerint így fogalmaznak:

Az ellenőrzött időszak végéig nem készült olyan stratégia, mely az elöregedő vezetékhálózatra tekintettel a víziközműrendszerek rekonstrukciójára és beruházásaira, az ivóvízellátás fenntartható működtetésére és fejlesztésére vonatkozóan fogalmazott meg átfogó célokat és programokat, számolva a 2021–2027. finanszírozási ciklusban beszűkülő uniós források kiváltásának lehetőségeivel. Mindez kockázatot jelentett a szolgáltatási bevételekre, a működés kiszámíthatóságára. Fentiekre tekintettel indokolt egy szakértői elemzés elkészítése arra vonatkozóan, hogy a víziközműrendszerekben a felújítások forrásigénye miképp viszonyul rövid, közép- és hosszú távon a víziközmű-rendszerelemek esetében az újra-előállítási költség alapján számított forrásigényekhez, továbbá az milyen stratégiai beavatkozást tesz szükségessé.

Erre tekintettel megkérdeztük a minisztériumot, hogyan állnak a szakértői elemzéssel, amit az ÁSZ javasolt.

Amikor a politika fontosabb

Térjünk vissza a 3000 milliárd forintos felújítási igényre, ami ha 15 év alatt teljesül, akkor évi 200 milliárd forint szükséges arra, hogy a hátrányt ledolgozzuk – összehasonlításként: a 2023-as költségvetésben nagyjából a tüzelő- és üzemanyag, valamint energiaellátási feladatok összegével egyezik meg az éves forrásigény.

Kurdi Viktor szerint a mostani strukturális változtatás logikus lépés afelé, hogy elkezdjék elkülöníteni a felújítási forrásokat az ágazatban: „a vízműcégek ne kivéreztetve legyenek, hanem a felmerülő objektív műszaki problémákra tudjanak megfelelő felújítási és pótlási válaszokat adni, mellyel az infrastruktúra jól karbantartott állapotban tartása biztosított lehet”.

Ahogyan azt korábban a minisztérium is hangsúlyozta: az indokolt költségeknek meg kell térülniük. Azonban az már politikai kérdés, hogy a víziközmű-szolgáltatás indokolt költségeit milyen fogyasztói csoportokra és milyen arányban terheli a döntéshozó, vagy adott esetben a költségvetés mennyivel pótolja ki.

Kurdi Viktor kiemelte, az indokolt költség megtérülését nagyon nehéz kiszámolni. A lakossági vízigényeket 100 liter/fő/nap mértékben szokták tervezni. Ez a mai lakossági víz átlagárát tekintve 30 forint/fő körüli összeg naponta. Ebben benne van az ivóvíz, főzés, tisztálkodás, háztartás-üzemeltetés céljára igénybe vett átlagos mértékű vízigény is.

Ha eljátszunk a gondolattal, és 10 millió lakosra vetítünk naponta 10 forint többletköltséget, akkor abból évente már 35 milliárd forint olyan forrás keletkezik, amely a hálózatok megújítására fordítható. A napi 10 forint/fő költségnövekmény 1 hónapra vetítve mai áron fél gombóc fagylalt árának felelhet meg. A számítás leegyszerűsített, ugyanakkor fontos, mert nem arról van szó, hogy bármilyen változás esetén egyből elszállnának a vízdíjak.

„Megérett a helyzet a változásra. Szükség volt arra, hogy az ágazat indokolt költségei, ha már a költségvetés ezt nem tudja viselni, valamilyen formában rendelkezésre álljanak. Politikai döntés született azzal, hogy a kormányzat úgy döntött, a nem lakossági szektortól várja el azt a többletbefizetést, amely a rendszer egyensúlyát biztosítja” – összegezte Kurdi Viktor, aki szerint most lehetőség van arra, hogy az egyensúlyi állapot megvalósuljon, bár még csak két hónap telt el az évből. Azt is látni kell, az új struktúra részben lehetőséget biztosít arra, hogy a felújítási munkák megkezdődjenek, vagyis a szektor a gödör aljáról elinduljon fölfelé.