Magyarországot és Romániát egymás mellé állították, de a fő problémát nem vették észre

További Gazdaság cikkek

Nehéz összehasonlítani az országokat, mert annyira mások, ezért inkább a közöttük húzódó különbségeket kell megérteni – mondta lapunknak Pásztor Szabolcs. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kutatási igazgatójával az országok közötti különbségekről és azok értelmezéséről beszélgettünk, különös tekintettel a gyakran egymás mellé állított Románia–Magyarország-párosra.

Az emberi természet része, hogy szeretünk méricskélni, egymáshoz hasonlítani dolgokat, legyenek azok állatok, autók vagy éppen országok. Mindig izgalmas kérdés, hogy ki a jobb, mi a nagyobb, és hol állunk mi a rangsorokban. Pedig korábban Theodore Roosevelt amerikai elnök már figyelmeztetett:

Az összehasonlítás az öröm tolvaja.

A magyaroktól pedig elég sűrűn veszik el az örömöt, hiszen szinte hetente jelenik meg cikk arról, hogy éppen melyik ország előzött le minket, és már Romániában, sőt Bulgáriában is jobban élnek nálunk. Kiemelik még azt is, hogy mi lettünk a legszegényebbek az Európai Unióban.

Ugyanakkor az összehasonlítás szinte mindig egy kiragadott mutató alapján történik, ilyen például a fogyasztás vagy az egy főre jutó GDP. Persze ezek fontos indikátorok, de a mutatók önmagukban nem alkalmasak a jóllét vagy épp a szegénység komplex mérésére.

Ha hitelből megyek nyaralni, akkor nő a fogyasztásom, de az anyagi helyzetem hosszabb távon romlik.

Ha a fizetésemet mindig elköltöm, és nem takarítok meg belőle, akkor is többet fogyasztok, de a jövőbeli jóllétem csorbát szenved.

A GDP pedig akkor is nő, ha egy ország börtönöket épít a magas bűnözés miatt, vagy ha kivágja az erdőket, ezzel megfosztva magát és másokat a tisztább levegőtől. A gazdasági mutatók hiányosságait észlelve több szervezet is komplexebb indexekkel állt elő, azonban ezek sem tekinthetők teljes körűnek – világított rá Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kutatási igazgatója.

A mutatók ugyanis az egyes országok közötti történelmi, társadalmi és strukturális különbségeket nem veszik figyelembe, de ezek nehezen is mérhetők, pedig a népesség jóllétének megértéséhez elengedhetetlenek.

Más erősségekre építenek az országok

Az országok közötti összehasonlítást jócskán megnehezíti, hogy a gazdaságok más erősségekre építenek. „Vannak olyan országok, ahol nyersanyagokra épít a gazdaságpolitika, míg máshol az olcsó munkaerőre támaszkodnak, például Indiában” – magyarázta Pásztor. Az eltérő gazdasági struktúrák pedig meghatározzák az országok fejlődési lehetőségeit – húzta alá. Magyarország és Románia esetében is jól láthatóak ezek a különbségek.

Magyarország szárazfölddel határolt ország (landlocked), míg Romániának van tengerpartja, ami erősíti a gazdasági potenciálját

– hozta példának a szakértő. Más országok pedig technológiaintenvízek, vagy éppen a termőföld olyan termékeny, hogy egy évben többször is be tudnak takarítani bizonyos növényeket, ezzel pedig hatalmas lépéselőnyre tesznek szert, mert egyszerűen jó adottságokkal rendelkeznek. „Vannak olyan országok, amelyek ha megfeszülnek sem érik utol azokat, amelyek jobb adottságokkal rendelkeznek” – mutatott rá a kutatási igazgató.

Másban vagyunk jók, mint Románia

Pásztor rávilágított, hogy Romániában többek között a logisztika és az IT-szektor kiemelt jelentőségű, és például sok programozót képeznek ki évente, míg Magyarországon inkább az autóipar és a turizmus-vendéglátás kerül egyre inkább fókuszba.

Attól nem vagyunk lemaradva, hogy kevesebb a programozónk, pusztán másban vagyunk erősek

– fogalmazott a szakértő. Az autóipar hazai térnyerését nem kell magyarázni, a kormányzat sűrűn hangoztatja, hogy Németországon és Kínán kívül egyedül Magyarországon van gyára a három legnagyobb német autómárkának. Emellett pedig a világ tíz legnagyobb akkumulátorgyártója közül öt is megjelent nálunk, köztük a világpiac vezetője is.

A turizmusra is gyúr a kormány

Budapest egy világváros, és a történelme során ebben a szellemiségben építették, így monumentális érzést kelt a Hősök tere, az Országház, de a budai vár is. Nem véletlen, hogy tavaly nőtt a hazánkba érkező külföldi turisták száma, és egyes területeken megdőltek a 2019-es rekordév számai.

A turizmusban nagy előrelépés volt a reptér megvásárlása. Magyarország ezzel még erőteljesebben bekapcsolódhat a nemzetközi turizmusba, és több embert tud Budapestre csábítani

– véli Pásztor, aki szerint a belvárost a repülőtérrel összekötő gyorsvasút mindennek még lökést is adhat. A Magyarországon épülő sportlétesítmények pedig megalapozzák a sporthoz kapcsolódó turizmust, főleg ha világeseményeket rendezünk bennük. Jó ötletnek tartja azt is, hogy Budapestet influenszerekkel népszerűsítik, mert a mai világban, főleg a fiatal utazók körében ezzel sokkal több fizetőképes fogyasztót lehet elérni, mint a tévében sugárzott reklámokkal, ráadásul az üzenet többekhez célzottan eljuthat – fajlagosan alacsonyabb költségek mentén.

Ugyanakkor az ország meg is szenvedi, hogy túlságosan Budapest-központú. Míg a fővárosban erős kerekítéssel 2 millióan élnek, addig a második legnagyobb városban, Debrecenben pedig több mint 200 ezren, tehát van egy tízszeres szorzó.

Mivel Budapesten és környékén koncentrálódik a magas képzettségű munkaerő nagyobb része, vidékre kevesebb munkahely jut, és a bérverseny is gyengébb

– magyarázta Pásztor, rámutatva, hogy ezzel szemben Romániában kisebb a főváros előnye lakosságszámban a többi nagyvároshoz képest, ez pedig gazdaságilag is kedvező.

A boldogság és a jóllét érzete szubjektív

A társadalmi tényezők is jelentős eltéréseket mutathatnak a különböző országokban. Vannak olyan országok, ahol több forrást fordítanak az egészségügyre vagy az oktatásra, máshol pedig a piac kap nagyobb szerepet ezen kérdésekben.

Az Amerikai Egyesült Államok a legszélsőségesebb eset ilyen szempontból, sok embernek nincs egészségügyi biztosítása. Ha valaki beteg – szól az amerikai érvelés –, akkor keresse meg a gyógyításravalót

– mutatott rá Pásztor. Hozzáfűzte, hogy a hagyományokban és az életfelfogásban is nagy különbségek lehetnek a különböző társadalmakban, amelyek a jóllét érzékelését befolyásolják.

Aki hosszabb ideig volt már például latin-amerikai országokban, megtapasztalhatta azt a mañana-szemlélet, amely a „ráérünk arra még”, hazai megfelelője. A Németalföldön ezzel szemben az egész társadalom feladatközpontú, és „az idő pénz” szemlélet uralkodik. A feladatközpontú szemlélet ugyan pörgetheti a GDP-t, de nem jelenthető ki biztosan, hogy nagyobb boldogságot okoz. Tehát a társadalmi jegyek, a történelmi, kulturális háttér is jelentősen bonyolítja, ha a boldogság bajnokát akarjuk kihirdetni az országok között.

Gyakran előfordul, hogy alacsony jövedelemszint mellett az egyén mégis elégedett az életével, míg más magas jövedelemszint mellett sem érzi magát boldognak

– szemléltette Pásztor. Ez egybecseng azzal, amit Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter az Index kérdésére május elején mondott: bár a gazdaság az első negyedévben növekedett, az inflációt letörték, és a bérek emelkednek, az emberek a mindennapi életükben ezt az erősebb konjunktúrát, azaz a gazdaság újraindulását gyengébben érzékelik.

Egyrészt „a tavalyi év nagy megrázkódtatást okozott a magyar gazdaságnak”, másrészt kihatással van ránk a német gazdaság gyengélkedése. „Az sem segít, hogy az üzemanyagárakban megfigyelhető jelentős áremelkedés félelmet generálhat az emberekben, és úgy érezhetik, mégiscsak visszatérhetnek a magas árak” – világított rá a miniszter.

Romániában magasabb az egyenlőtlenség, és többen vándorolnak külföldre

Bár a szakértő nem hisz abban, hogy tökéletesen össze lehet hasonlítani országokat, mégis arra kértük, hogy reagáljon az állításra, mely szerint Magyarország szegényebb, mint Románia. Pásztor szerint ha a jövedelmi egyenlőtlenségeket nézzük, akkor az árnyalja Magyarország és Románia összehasonlítását. A 2022-es Gini-mutató szerint Romániában 33,9 százalékos, míg Magyarországon 29,2 százalékos volt az egyenlőtlenség mértéke.

Ez azt jelenti, hogy Romániában közel 16 százalékkal magasabb a vagyoni koncentráció, mint Magyarországon

– magyarázta a közgazdász, aki szerint ez jelentős különbség. Mindez azt jelenti, hogy nagyobb az állampolgárok közötti vagyoni és jövedelmi szakadék Romániában, mint Magyarországon. Kiemelte az utóbbi időszakban bekövetkezett változásokat, amelyeket érdemes figyelembe venni, ha pontosabb képet akarunk kapni az országokról.

A román népesség jóval nagyobb százaléka vállal munkát külföldön, és utal haza pénzt, mint a magyarok

– húzta alá, megjegyezve, hogy ez az utóbbi években vált látványossá. Ha egy gazdaságban magas a hazautalások értéke, akkor ezzel együtt magas a külföldön munkát vállalók száma is. A hazautalások a közép-kelet-európai országok nagy részében jelentős összegeket tesznek ki.

Romániában, valamint Lengyelországban a legmagasabb a hazautalások értéke abszolút értéket tekintve, Magyarországon ezekhez képest nem kiugró.

Korábban Szigethy-Ambrus Nikoletta, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzője világított rá, hogy Romániában évek óta rendkívül magas az ilyen jellegű tranzakciók összege, 2022-ben 8 660 millió dollár értékben zajlottak ilyen típusú pénzforgalmak az országban – Magyarországon ugyanebben az évben 3 589 millió dollár volt a hazautalások összege.

Pásztor szerint a fő kérdés nem is az, hogy hányan dolgoznak külföldön, hanem hogy később hányan jönnek haza, és itt van egy nagy probléma.

Jelenleg azt láthatjuk, hogy sok esetben a nagyszülő neveli az otthon maradt gyerekeket, a szülők pedig hazautalják a pénzt külföldről. Romániában pedig – a többi európai uniós országhoz hasonlóan – idősödik a társadalom, így a nagyszülőkre sem lehet sokáig támaszkodni. Így viszont egész családok vándorolhatnak külföldre gyerekestül, ha pedig már ott vannak, és berendezkedtek, akkor nehéz a visszatérés.

A közgazdász szerint mivel az egyes országok nem függetleníthetik magukat a globális hatásoktól, így ezt is érdemes megvizsgálni. „Magyarország gyorsan adaptálódott a rendszerváltás után, míg Romániában ez a folyamat lassabb volt” – emelte ki Pásztor, hozzátéve, hogy ez részben a kormányzás hatékonyságának és a magas román korrupciónak volt betudható. Mivel a globalizáció tempója a két országban különböző volt, így a hatásainak megtapasztalásában is máshol járnak most, így ez is megnehezíti a két ország összehasonlítását:

Összességében nehéz dolga van annak, aki Magyarországot Romániával hasonlítja össze, mert ordító különbségek vannak a két ország között

– véli a szakértő. Az országok összehasonlítása tehát meglehetősen összetett feladat, sok száz szempontot kell mérlegelni. Már vannak előrelépések a komplex mutatók kidolgozásában, ilyen például az Oeconomus Oeco-indexe, a Makronóm Intézet Harmonikus Növekedési Indexe, és a Corvinus Jövőképesség-indexe, amelyek több tucat tényezőt vizsgálnak egyszerre.

Pásztor szerint azonban tökéletes összehasonlítás nincs, kicsit olyan „almát körtével” próbálkozások ezek. Sokszor nehéz összehasonlítani az országokat, mert annyira mások, inkább – ahogy a neves közgazdász, John Stuart Mill vallotta – a közöttük húzódó különbségeket kell megérteni. A szakértő szerint sokkal kevesebb frusztrációt szülne, ha minden ország a múltbéli teljesítményéhez hasonlítaná a jelenlegit, és levonná a következtetést, hogy előre haladt vagy hátra.

(Borítókép: Pásztor Szabolcs. Fotó: Papajcsik Péter / Index )