Miért cserélik le a vezetők negyedét?

Minden vállalat számára kulcskérdés, hogy a legfontosabb döntéshozói helyekre a lehető legalkalmasabb embereket találja meg. Nem véletlen, hogy a legmenőbb nagyvállalatok legfelsőbb szintű személyzeti döntéseit hónapokig (akár évekig) készítik elő, hogy a legkiválóbb menedzsereket fejvadászok tucatjai ostromolják, és mielőtt odaérnének, sokfordulós kiválasztási folyamaton esnek át.

Hogy hogyan is zajlik ez a felsővezetői kiválasztás mondjuk a Magyar Államvasutaknál vagy a Szerencsejáték Zrt.-nél, arról viszonylag keveset tudunk – reméljük, hogy hasonló körültekintéssel. Egy érdekes különbséget mindenesetre felfedezhetünk a magánszektor és az állami vállalatok felsővezetőinek kiválasztásában.

Az alábbi ábra a fontos emberek cserélődését mutatja a magánszektorban és az állami tulajdonú vállalatoknál. Fontos embernek azokat vesszük, akik cégjegyzésre jogosultak a vállalatnál, ők a döntési jogosítványokkal felruházott felsővezetők. Az állami tulajdonú vállalatok azok, amelyekben az állami (vagy önkormányzati) tulajdonrész meghaladja az 50 százalékot, az összes többi vállalatot a magánszektorba soroltuk. Az ábrázolt cserélődési mutató azt méri, hogy egy fontos pozícióra hány megszűnő és keletkező munkaviszony jut. Például, ha a felsővezetők fele cserélődik ki, akkor ez a szám 50 százalék, és minél magasabb az érték, annál nagyobb arányban változik meg az adott vállalatcsoport felsővezetése. A függőleges vonalak az amúgy eléggé szisztematikus mintázat felismerésében segítenek: a választások időpontját jelölik.

Az ábrán azt látjuk, hogy a tipikus magyar állami vállalat személyzeti döntései erősen igazodnak a politikai ciklusokhoz. Választási években a fontos emberek kiugróan nagy arányban cserélődnek az állami vállalatoknál, ezt a különösen erős HR-aktivitást látjuk az első és a második Orbán-kormány hivatalba lépésekor és a 2002-es kormányváltás évében is.

Ezzel szemben 2006-ban, az egyetlen olyan választási évben, amikor az addigi kormánypárt győzött a választásokon, nem látunk radikális átrendeződést a magyar állami vállalatok vezetésében.

A kontrollcsoportként használt magánszektorban a felsővezetői cserélődés időben jóval egyenletesebb, és látszólag független a politikai ciklusoktól. (2008 az egyetlen év, amikor a két vállalatcsoportban egyszerre történtek nagy személycserék. Ez vélhetően ahhoz a törvényváltozáshoz köthető, melynek értelmében a gazdasági társaságoknak 2008 júliusáig módosítaniuk kellett az új előírásoknak nem megfelelő társasági szerződésüket.)

Elképzelhető, hogy a kormányváltásokat követő átrendeződések a két politikai oldal eltérő szakmai koncepcióit tükrözik, bár nem világos, hogy miért kell az állami szektor nagy részét – a Magyar Postától a regionális vízművekig – ciklusonként máshogy menedzselni.

Kézenfekvőbb magyarázat, hogy az állami vállalatok vezetőinek kiválasztásában sokszor a szakmai szempontokon túl más megfontolások is szerepet játszanak.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!