Többet keresünk, mint négy éve?

14 hozzászólás
A magyar bérek vásálóereje magasabb, mint négy éve, de nem nőtt gyorsabban a Fidesz-kormány idején, mint a szocialista kormányok alatt. Hosszú távon a magyar bérek nőttek a lengyelhez képest, de mind a román, mind a szlovák bérekhez képest jelentősen csökkentek.

Rosszabbul vagy jobban élünk, mint négy, nyolc vagy tizenkét éve? A magyar gazdasági teljesítményt áttekintő sorozatunk második részében a béreket vesszük szemügyre. Bár a gazdaság összteljesítménye szempontjából a múlt héten értékelt GDP a legfontosabb mutató, az átlagos magyar család anyagi jólétét mégis jelentős részben a bérek határozzák meg.

bérek1
Fotó: KSH

Első ábránk a magyar átlagbéreket mutatja az utóbbi három politikai ciklus alatt. A zöld vonal méri a bruttó, a kék pedig a nettó átlagbéreket; mindkettőt 2013-as árakon, azaz az infláció hatásaitól megtisztítva mutatjuk. A függőleges vonalak a választási éveket jelölik. Az ábra legfontosabb üzenete, hogy 2002 óta a bruttó és nettó bérek is emelkedtek. Míg 2002-ben a bruttó havi átlagbér (mai árakon számolva) 206 ezer forint volt, 2013-ra 231 ezer forintra nőtt. Összességében a magyar bruttó bérek tizenegy év alatt 12 százalékkal nőttek, vagyis átlagosan nagyjából egy százalékkal évente.

Hogyan oszlik meg ez a növekedés a szocialista és a Fidesz-kormányok között? Az ábrán azt látjuk, hogy 2006-ig a bruttó és nettó bérek is jelentősen emelkedtek, majd 2006 és 2010 között jócskán visszaestek, és 2010 óta enyhén emelkednek. 2002 és 2010 között – azaz a két szocialista ciklus alatt együttesen – a bruttó bérek körülbelül 9,5 százalékkal nőttek, 2010 és 2013 között pedig nagyjából 2 százalékkal. A szocialista kormányzás alatt tehát átlagosan körülbelül évi egy százalékkal nőttek a bruttó bérek, a Fidesz kormány alatt pedig egy picivel lassabban; a különbség a növekedési ütemek között statisztikailag kicsi.

A nettó bérek pályája hasonló. 2002-ben a nettó átlagbér (mai árakon) 131 ezer forint volt, ez 2006-ra 155 ezerre nőtt, 2010-re visszaesett 148 ezerre, és 2013-ban 151 ezer forint volt. Nettó bérekkel számolva is jobban élünk tehát, mint a Fidesz-kormány kezdetén, de rosszabbul, mint az azt megelőző kormányváltáskor. (Mivel a nettó bér általában függ az adózó gyerekeinek számától és éves összjövedelmétől, a nettó bérstatisztikák mérési problémákkal terheltek.)

A bérek alakulása természetesen összefüggésben van a nemzetközi gazdasági helyzettel is: például a 2008 utáni visszaesés részben valószínűleg a világgazdasági válsággal magyarázható. A hosszú távú trendekről árnyaltabb képet kapunk, ha nem elkülönülten vizsgáljuk Magyarországot, hanem összehasonlítjuk más országok béradataival. Az országok számos jellemzőben különböznek, ezért ez az összehasonlítás sem feltétlenül ad pontos képet, de azért valamelyest kiszűri a külső tényezőket, és jobban mutatja Magyarország relatív teljesítményét.

bérek2.png
Fotó: KSH / Eurostat

A második ábrán a magyar bruttó átlagbér vásárlóerejét tüntettük fel néhány régiós országhoz viszonyítva. Mivel a nettó béradatok ezekre az országokra nehezen elérhetőek, ebben az összehasonlításban csak bruttó bérekkel dolgozunk.

A barna vonal a romániai bruttó bért mutatja a magyar bruttó bér arányában. Ez az arány 100 százalék, ha a román és magyar bérek megegyeznek, és minél magasabb az arány, annál magasabbak a román relatív bérek.

A román–magyar bérarány drámai változáson ment keresztül az elmúlt 12 évben. Míg 2003-ban az átlagos romániai dolgozó bére (vásárlóerőben mérve) nagyjából a fele volt Magyarországon élő kollégája bérének, 2009-re ez az arány 74 százalékra nőtt! Persze a hazai dolgozó még mindig jobban keres, de ettől még nagyon komoly teljesítmény, hogy Románia 2003 és 2009 között ledolgozta bérhátránya felét. Azóta a relatív bérek a két ország között nem változtak.

A román összehasonlítást az is magyarázhatja, hogy a romániai bérek annyira alacsonyak voltak az ezredfordulón, hogy könnyű volt javítani rajtuk. Hasonlítsuk ezért össze a magyar béreket egy másik szomszédos országgal, amelyik kevésbé volt tőlünk lemaradva!

Az ábrán levő zöld vonal a szlovák átlagbéreket mutatja a magyar bérek arányában. Azt látjuk, hogy bár 2003-ban a szlovák bérek 25 százalékkal értek kevesebbet, a különbség egyre csökken, és az időszak végére eléri a 10 százalékot. Másképpen fogalmazva, a magyar bérek vásárlóereje a szlovák bérszínvonalhoz képest 15 százalékponttal csökkent.

A másik két visegrádi országgal való összehasonlítás valamivel rózsásabb képet fest. A kék vonal szerint 2002 óta a magyar bérek jócskán megnőttek a lengyel átlagbérhez viszonyítva. A relatív bérnövekedés nem folyamatos: 2002–2009 között a magyar bérek nőttek a lengyelhez képest, 2010-ben azonban drasztikusan leértékelődtek, és azóta stagnálnak. Csehországhoz viszonyítva a bérszínvonal nem változott jelentősen, ezért nem tüntettük fel az ábrán.

Összességében a statisztikák azt mutatják, hogy az elmúlt 12 évben az átlagos magyar dolgozó vásárlóereje két közép-kelet európai országhoz képest jócskán romlott, egyhez képest stagnált, és egyhez képest nőtt, de ez a növekedés is megtorpant a válság kirobbanásakor. A legtermészetesebb értelmezés, hogy hosszú távon konvergenciát látunk a régiós országok bérszintjei között. Kicsit többet keresünk, mint négy vagy tizenkét éve, de azt nem lehet mondani, hogy Magyarország sikersztori lenne a a régió felzárkózási versenyében.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!