Amiben a régiónknál és az EU-nál is jobbak vagyunk

A külső egyensúlyi pozíció – az úgynevezett folyó fizetési mérleg – látványos javulása gyakran hivatkozott gazdaságstatisztika a „Magyarország jobban teljesít” kampány témái között. Ez a mérőszám 2008 óta jelentős hiányból érdemi többletbe csapott át. A magyar gazdaság  teljesítményét értékelő sorozatunk  negyedik részében azt vizsgáljuk, hogy mi magyarázza a külső egyensúly javulását, és hogy jó-e ez nekünk.

A folyó fizetési mérleg hasonlít egy család pénzügyi egyenlegéhez: értéke az ország által megtermelt és elköltött jövedelem különbsége. Ha családunk jövedelme nagyobb, mint a kiadása, akkor a fennmaradó összegből visszafizethetjük lakáshitelünk egy részét. Hasonlóan, ha az ország folyó fizetési mérlege többletet mutat, abból törleszthetjük külföldi adósságunkat.

Az alábbi ábra tanúsága szerint a folyó fizetési mérleg hiánya 2002 és 2008 között a GDP 7 és 9 százaléka között ingadozott. Ez a hatalmas hiány 2009-ben hirtelen eltűnt, és 2010-re többletbe is fordult. Vagyis 2010 óta minden évben több jövedelem folyt be hozzánk, mint amennyit elköltöttünk, ezért a külfölddel szembeni adósságunk mérséklődött. Sem a visegrádi országok, sem az Európai Unió fizetési mérlege nem mutatott ilyen látványos javulást.

Mi magyarázza ezt a változást? Hogy ezt jobban megértsük, hasonlítsuk ismét egy háztartáshoz az országot, és tekintsük az egyenleg egyik meghatározóját, az elköltött jövedelmet. Mire ad ki pénzt egy család? Egyrészt költhet folyó kiadásokra, mint például élelmiszerre vagy rezsire. Másrészt beruházhat, például felújíthatja a beázott falat, vagy vásárolhat jobb számítógépet a feleség munkájához. Ebből következik, hogy két okból javulhat egy család fizetési mérlege: ha kevesebbet költ folyó kiadásokra (azaz többet takarít meg), vagy ha kevesebbet ruház be. Ez a logika a nemzetgazdaság egészére is érvényes: a folyó fizetési mérleg egyenlege megegyezik a belföldi megtakarítás és a belföldi beruházás különbségével. Hogy alakult a folyó fizetési mérlegnek ez a két meghatározója Magyarországon? Második ábránkon a magyar megtakarítást és beruházást mutatjuk a GDP arányában.

Fotó: KSH / MNB

2002 és 2008 között, amíg a folyó fizetési mérleg hiányt mutatott, a beruházásunk valóban jelentősen meghaladta a megtakarításunkat. 2008-ban a GDP 17 százalékát takarítottuk meg, de 24 százalékát költöttük beruházásra; a folyó fizetési mérleg hiánya a kettő különbsége, azaz a GDP 7 százaléka volt. Ezután két egyenlegjavító változás is történt. Egyrészt a megtakarításaink növekedésnek indultak, másrészt 2009-ben a beruházások hirtelen lecsökkentek. Ezáltal a fizetési mérlegünk egyensúlyba került, és utána többletbe fordult.

Mint egy család esetében is, a megtakarítások növekedése alapvetően jó hír. A beruházások csökkenése azonban nem feltétlenül az. A család, ha nem újítja fel az omladozó falat, rosszabb körülmények között fog élni; és ha nem veszi meg a munkához szükséges számítógépet, hosszú távon kevesebbet is kereshet.

Sajnos a fizetési mérleg javulása inkább a beruházásaink csökkenésével, mint a megtakarításunk növekedésével magyarázható. 2008 és 2012 között például a megtakarítási ráta a GDP kevesebb mint 3 százalékával nőtt, miközben a beruházási ráta a GDP 7 százalékával esett. Ez a nagy esés részben a pénzügyi válság következménye volt, hiszen válságos helyzetben a vállalatok nem szívesen köteleződtek el csak hosszú évek alatt megtérülő beruházásokra. Azonban az esés tartósnak bizonyult: a GDP beruházásokra fordított hányada még ma is 18 százalék körül ingadozik, ami nagyban elmarad a régiós átlagtól és a válság előtti szintektől is. Félő, hogy ez a család rosszabbul fog élni a jövőben.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!