Pénzért cserébe elhallgatták a híreket?

DKOKO20110127001

Vajon lehet adatokkal dokumentálni, hogy a hatalom tényleg veszélyezteti-e a magyar sajtószabadságot, és ha igen, mióta és milyen csatornákon keresztül?

Kérdéseink megválaszolását Orbán Viktor és Simicska Lajos összeveszése teszi lehetővé. 

A blogról

A Defacto blog szerzői közgazdászok, szerkesztői Kézdi Gábor, Kondor Péter, Koren Miklós, Zawadowski Ádám, és Szeidl Ádám, a Közép-európai Egyetem kutatói.

Defacto

Első ábránk azt mutatja, hogy Simicska Lajos lapjai, a Magyar Nemzet és a Metropol, együttesen az állami cégek újsághirdetéseinek mekkora hányadát kapták. Összehasonlításképp azt is megmutatjuk, hogy a magáncégek milyen arányban hirdettek ebben a két lapban, illetve példányszámuk arányát is. (A Kantar Media adatait használjuk, részletek itt ).

A 2010 utáni felfutás azt a korábbi bejegyzésünkből is ismert tényt mutatja, hogy a választási győzelmet követően az állami cégek a piacilag indokoltnál sokkal nagyobb arányban kezdtek hirdetni ezekben a lapokban. Ami talán kevésbé ismert, hogy a 2015-ös összeveszés után milyen drasztikus mértékben csökkentették hirdetéseiket a Simicska-lapokban ezek a hirdetők. Az is látszik, hogy a csökkenés hónapokkal a nyilvános konfliktus előtt kezdődött.

Második ábránk a korrupciós botrányokról szóló cikkek arányát mutatja három napilap online változatában: Magyar Nemzet, Népszabadság és Magyar Hírlap. Hogy ezeket kiszámoljuk, először azonosítottunk egy sor botrányt, ami közvagyonnal való visszaélést sejtet (például: Rogán Antal pontatlan vagyonnyilatkozata). Ezeket együttesen korrupciós botrányoknak nevezzük.

Mindegyik ilyen esethez kulcsszavakat rendeltünk (Rogán, vagyonnyilatkozat, lakás), majd megszámoltuk, hány cikkben szerepelnek ezek a kulcsszavak. Ezután szúrópróbaszerűen ellenőriztük, hogy a kulcsszavak által megtalált cikkek tényleg az adott botrányról szólnak-e. Lehetséges, hogy egyes botrányokat kihagytunk, de mivel az ábra a napilapok között hasonlítja össze a botrányról szóló cikkek arányát, ez nem befolyásolja a következtetéseinket.

Mindhárom vonal ugrál, mivel a korrupciós botrányok száma hónapról hónapra sokat változik. Viszont látszik, hogy míg az összeveszés előtt alacsony volt a Magyar Nemzetben a botrányokról szóló cikkek aránya, az összeveszés után ez jelentősen megemelkedett: a Magyar Hírlap körüli szintről a Népszabadság körüli szintre.

Tehát amíg a piaci részesedésénél jóval több állami hirdetést kapott, addig keveset írt a Magyar Nemzet a kormány korrupciós ügyeiről; viszont miután a hirdetési pénzek elapadtak, elkezdett beszámolni ezekről a botrányokról is.

A legkézenfekvőbb magyarázat, hogy 2015 előtt az állami hirdetési pénzekért cserébe a Magyar Nemzet elhallgatta a kormányzati korrupciót. Röviden áttekintünk három másik lehetséges magyarázatot.

  1. Az összeveszés előtt az állam nem szívességekért, hanem a konzervatív értékrendet támogatandó hirdetett többet a Magyar Nemzetben. Ez nem magyarázza, hogy miért hirdetett sokat az állam a Simicskához kötődő, de értékrendet nem közvetítő plakátokon is. Ráadásul a hirdetési pénzek elapadása már a tartalom megváltozását megelőző hónapokban megkezdődött.
  2. A Magyar Nemzet az összeveszés előtt kiegyensúlyozottan tájékoztatott; azóta viszont felfújja a korrupciós botrányokat. Ez nem magyarázza, hogy miért kapott az újság piaci szerepénél sokkal több állami hirdetést pont abban az időszakban, amikor elvileg kiegyensúlyozott volt.
  3. A korrupció elhallgatása és a hirdetések közös oka nem csere, hanem Orbán Viktor és Simicska Lajos barátsága volt. Ez a magyarázat szintén a sajtó foglyul ejtését jelenti, csak egy kicsit más mechanizmuson keresztül.

A Defacto szerint az állami hirdetések politikai alapú elosztása évek óta veszélyezteti a magyar sajtószabadságot.

Ha szeretne a Defacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!



  • Hírek
  • Hírek