Mikor érjük végre utol Németországot?

Milyen volt a magyar gazdaság teljesítménye Németországhoz, illetve a visegrádi országokhoz képest az elmúlt négy politikai ciklusban?

Ez a kérdés a legtöbb magyar jóléte szempontjából elsődleges fontosságú, és ennek megfelelően rengeteg politikai vita tárgya. Mielőtt megválaszoljuk, fontos elmondani, hogy egy ország teljesítménye sok tényezőtől függ, és erre egy kormánynak még középtávon is csak részben van hatása. Ezért fő célunk nem a baloldali és jobboldali kormányok összehasonlítása, hanem Magyarország hosszabb távú növekedésének bemutatása.

Első ábránkon az egy főre jutó GDP alakulását mutatjuk, a németországi GDP/fő arányában, 2002 és 2017 között. A piros vonal Magyarországot, a kék vonal a másik három visegrádi ország (Csehország, Lengyelország és Szlovákia) átlagát mutatja. Az országok közötti összehasonlíthatóság érdekében a GDP-t annak vásárlóerejével mérjük. (Ábráink adatai elérhetők itt.)

A növekvő piros vonal mutatja, hogy ebben az időszakban Németországhoz vett lemaradásunk csökkent. 2002-ben a magyar GDP/fő a németnek csak 49 százaléka volt, de 2017-re annak 57 százalékra nőtt. Sajnos ez a konvergencia elég lassú: ezzel a tempóval számolva 86 év alatt érnénk utol Németországot. Ez a lassúság egyaránt jellemezte a baloldali és a jobboldali időszakot, ami például onnan látható, hogy ha csak a 2010-től kezdődő felzárkózási ütemet hosszabbítjuk meg, akkor hasonlóan sokáig, 115 évig tartana behozni a lemaradást.

A kék és piros vonal összevetése azt mutatja, hogy ez idő alatt visegrádi társaink megelőztek minket. Míg az időszak elején egy szinten voltunk, 2010-ben lemaradásunk már a német GDP/fő 7 százalékával volt egyenlő, ami 2017-re tovább nőtt, a német GDP/fő 9 százalékára. Az is kiszámolható, hogy visegrádi társainknak – ha megőrzik ezt a tempót – csak 32 évig fog tartani, amíg utolérik Németországot.

A GDP/fő hasznos mutató, de azt nem árulja el, hogy a megtermelt jövedelemből mennyi jut el egy tipikus magyar háztartáshoz. Következő ábránkon azt mutatjuk meg, hogyan alakult a medián nettó jövedelem, ami a „tipikus” – a háztartások felénél több, másik felénél kevesebb jövedelmet kapó – háztartás jólétét méri. Ez a mutató az összes pénzbeli jövedelmet tartalmazza, beleértve a béreket, segélyeket és nyugdíjakat is. Ezt is vásárlóerőben mérjük, és a németországi arányában ábrázoljuk 2005 és 2016 között (a többi évre nincs adat).

Az ábra elszomorító. A magyarországi medián jövedelem – bár abszolút értékben nőtt – a németországihoz viszonyítva lényegében stagnált: annak 40 százaléka volt 2006-ban ugyanúgy, mint 2016-ban. Emellett az ütem mellett a tipikus magyar háztartás jövedelme soha nem fogja utolérni a németét. Ezzel szemben visegrádi társaink háztartásai lényegesen jobban jártak: az ő nettó jövedelmük tíz év alatt a németországi 40 százalékáról annak 53 százalékára nőtt.

A Defacto szerint az alacsony növekedés Magyarország első számú gazdasági problémája. Visegrádi társaink lényegesen sikeresebb tapasztalata azt sugallja, hogy vannak olyan megvalósítható gazdaságpolitikai döntések, amelyekkel a miénknél sokkal nagyobb növekedés lenne elérhető. A Defacto szerint potenciálisan ilyen politika lehet az oktatás fejlesztése, a szabályozói környezet kiszámíthatóvá tétele és a korrupció csökkentése. A választási kampányban érdemes lenne ezekről a kérdésekről is beszélni.

Borítókép: vevő a debreceni Piaccsarnokban. Fotó: Oláh Tibor / MTI.

Ha szeretne a Defacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!