- Gazdaság
- Defacto
- urambátyám
- kár
- meritokrácia
- gazdasági bevándorlás
- tehetség
- mutyi
- sereghajtó
- kondor péter
- ucla
- zing burger
- pellegrino
- defacto
Az urambátyámvilág ára
![g](https://kep.index.hu/1/0/2872/28722/287228/28722891_424127a100022fe093bf4c98aaa6f902_wm.jpg)
További Defacto cikkek
A blogról
„Magyarországon csak az jut előre, akinek vannak politikai kapcsolatai.” Egy tavaly megjelent kutatás szerint a magyarok túlnyomó többsége egyetért ezzel az állítással.
Nem meglepő, hogy visszavetheti az ország fejlődését, ha úgy érezzük, hogy a tudás és a szorgalom helyett a kapcsolatokat jutalmazza a rendszer. Miért dolgozzanak keményebben az alkalmazottak, ha úgysem őket léptetik elő? Miért képezzék magukat a fiatalok, ha ez nem segít abban, hogy a legjobb állasokat kapják meg? És ha valóban nem a legtehetségesebbek vezetik a hazai vállalatokat, mennyire várhatjuk, hogy a magyar gazdaság jól szerepel az egyre erősödő globális versenyben?
Zingales és Pellegrino, a Chicagói Egyetem és a UCLA kutatói arra voltak kíváncsiak új tanulmányukban, hogy mennyire meghatározó ez a hatás. Lemaradhat egy ország a többitől csak azért, mert kevésbé meritokratikus a berendezkedése? Vannak-e olyan időszakok a világgazdaságban, amikor az ilyen országok különösen nehéz helyzetbe kerülnek?
A blogról
A Defacto blog szerzői közgazdászok, szerkesztői Kondor Péter, Lieli Róbert, Lindner Attila, Szeidl Ádám és Zawadowski Ádám, a London School of Economics, a University College London, és a Közép-európai Egyetem kutatói.Defacto
A szerzőket Olaszország példája gondolkoztatta el. Az olasz gazdaság a második világháború után nagyon gyorsan növekedett. A 80-as évek végén az egy olaszra jutó GDP elérte a nyugatnémet mutatót. A 90-es években és különösen az ezredforduló körül azonban a fejlődés megtorpant, és Olaszország egyre inkább lemaradt Európa sikeresebb országaihoz képest.
Az első ábránkon ezt a termelékenység egy mérőszámával, az egy munkaóra alatt megtermelt GDP változásával illusztráljuk. 2017-re minden ledolgozott munkaóra több mint 60 dollárral növelte a GDP-t Németországban és kevesebb mint 48 dollárral Olaszországban. Ez a különbség mutatja, hogy Németországban a munkavégzés mennyivel hatékonyabb a fejlettebb technológiáknak és a jobb szervezésnek köszönhetően.
![defacto1](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/2868/28688/286887/28688769_856ce5174b6b19447508e4954403ef58_wm.jpg)
Az ábrán Németország és Olaszország mellett feltüntettük Magyarország, valamint Szlovákia, Lengyelország és Csehország átlagos termelékenységének változását is. Figyeljük meg, hogy ahogy Olaszország Németországhoz képest, ugyanúgy Magyarország is egyre jobban leszakadt a régióhoz képest az elmúlt 25 évben. Míg a 90-es évek közepén a szlovák és a lengyel gazdaság is fejletlenebb volt, mára Magyarország lett a régió sereghajtója.
Okozhatta-e Olaszország gazdasági lemaradását a meritokrácia hiánya? Ha igen, miért éppen a 90-es években kezdett érződni ez a hatás?
Zingales és Pellegrino rámutat arra, hogy ebben az időszakban a világgazdaság átalakulására nagy hatással volt az információ technológiai forradalom. Mi van, ha a meritokrácia különösen fontos a nagy átalakulások idején? Lehetséges, hogy ebben az átalakulásban teljesítettek jobban azok az országok, ahol a legtehetségesebbek és nem a legjobb kapcsolatokkal rendelkezők voltak vezető pozícióban?
Hogy ezt a hipotézist megvizsgálják, a kutatók először is egy nagymintás nemzetközi felmérés segítségével konstruáltak egy mutatót, amellyel össze tudták hasonlítani, hogy mennyire voltak fontosak a képességek az előrejutáshoz a 18 vizsgált országban az elmúlt húsz év alatt. Németország és Olaszország mellett Magyarország is a vizsgált országok között volt.
A 2. ábrán megmutatjuk, hogy alakult ez a mutató Németországban, Olaszországban, és a visegrádi országokban az elmúlt évtized alatt. Nem meglepő, hogy a mutató szerint az egész időszak alatt Németország a legmeritokratikusabb. Talán valamivel meglepőbb, hogy e szerint a mutató szerint Olaszország rosszabb, mint bármelyik visegrádi ország. Sajnos, az ábra azt is jól illusztrálja, hogy Magyarország a többi visegrádi ország alatt teljesít ebben a mutatóban, és egyre közelebb kerül az olasz szinthez. (Az átláthatóság kedvéért Szlovákia, Lengyelország és Csehország átlagát mutatjuk.)
![defacto2](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/2868/28688/286887/28688775_d2d5b1e6c6b642bf21bb1820954df9c0_wm.jpg)
Ezután a szerzők statisztikai módszerekkel összehasonlították, hogy a 18 gazdaság szektorának termelékenységnövekedésében mekkora szerepe volt az információtechnológiai forradalomnak 1995 és 2006 között.
Az eredmények azt mutatják, hogy a kevésbé meritokratikus országok fejlődésében a különbség azokban a szektorokban a legnagyobb, amelyekben az új technológiának a legnagyobb volt a szerepe. Úgy tűnik, hogy a technológiai forradalom gyümölcseinek learatásában különösen fontosnak bizonyult, hogy a vállalatok élén a rátermettségük alapján kiválasztott vezetők álljanak.
Egy társadalom, ahol a kapcsolatok többet érnek a tudásnál és a szorgalomnál, igazságtalan és demoralizáló. Ráadásul a legújabb kutatásokból kiderül, hogy ez nemcsak a közhangulatnak, hanem az ország alkalmazkodóképességének és így a gazdasági növekedésnek is rosszat tesz. A Defacto szerint a magyar politikai és gazdasági elitnek már csak ezért is arra kéne törekednie, hogy az urambátyámvilág helyét egy meritokratikusabb kultúra vegye át Magyarországon.
(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)
(Felhasznált kép: Fortepan)
Rovataink a Facebookon