A munkamegosztás a gyerekvállalás legjobb ösztönzője

GettyImages-668676867
6 hozzászólás

Mi befolyásolja egy társadalom termékenységi rátáját? Talán triviálisan hangzik, de az esetek döntő többségében a gyermekszületés első lépése, hogy egy partneri viszonyban lévő férfi-női pár nagyjából egyetértsen ebben a kérdésben. Az ENSZ és az Európai Unió által felügyelt Generations & Gender program keretein belül olyan felméréssorozat készült számos európai országban, amely lehetővé tette a kutatók számára , hogy jobban megértsék a párkapcsolaton belüli alkufolyamatok hatását a gyermekvállalási kedvre.

Bár a 11 európai országra kiterjedő kutatás Magyarországot nem foglalja magában, számos olyan eredmény adódik, amely igényt tarthat a magyar közpolitika figyelmére is. Először is, tényleg elég gyakori, hogy a gyerekvállalással kapcsolatos tervek eltérnek a párkapcsolatokban: a felmérésben szereplő párok 27,5%-ára volt igaz, hogy legalább az egyik tag szeretett volna rövid időn belül (még egy) gyereket, míg az ebben egyetértő párok aránya csak 16,8% volt.

Másodszor, nem túl meglepő módon, az egyet nem értés valóban gátja a gyerekvállalásnak. Ha az első gyerekről van szó, akkor az egyik partner ellenkezése ugyanolyan valószínűtlenné teszi, hogy három éven belül gyerekük lesz, mintha mindkét partner ellenezné azt. Az elsőt követő gyerekek esetén viszont egy fontos férfi-női aszimmetria figyelhető meg.

Amennyiben a férfi szeretne gyereket, a nő pedig nem, akkor a három éven belüli szülés valószínűsége statisztikailag nem nagyobb, mint az olyan pároknál, amelyek egyik tagja sem szeretne gyereket. Ha viszont a nő szeretne gyereket, a férfi pedig nem, a szülés valószínűsége akár 13 százalékponttal is megnőhet az előző viszonyítási alaphoz képest. Kissé leegyszerűsítve a dolgot: több gyermek vállalása sokkal inkább a nő, mintsem a férfi döntése.

A blogról

A Defacto blog szerzői közgazdászok, szerkesztői Kondor Péter, Lieli Róbert, Lindner Attila, Szeidl Ádám és Zawadowski Ádám, a London School of Economics, a University College London, és a Közép-európai Egyetem kutatói.

Defacto

A harmadik tapasztalati tényt az 1. ábra mutatja be. Az ábrán minden pont egy, a mintában szereplő európai országot jelöl, amelynek hárombetűs angol rövidítését is feltüntettük. A zárójelben szereplő szám az ország termékenységi rátája. Az ábra vízszintes tengelyén az látható, hogy a gyerekes párok között a férfiak átlagosan mekkora részt vállalnak a gyermekgondozással kapcsolatos házimunkából. A függőleges tengely a férfi-női gyerekvállalási hajlandóság eltérését méri, nevezetesen annak a két valószínűségnek a különbségét, hogy egy páron belül a nő ellenzi a következő gyereket, és annak, hogy a férfi. A pozitív számok tehát azt jelzik, hogy inkább a nők, a negatívak pedig azt, hogy inkább a férfiak ódzkodnak még egy gyerek vállalásától.

Az ábrán látható negatív összefüggés azt mutatja, hogy minél nagyobb szerepet játszanak a férfiak a gyermekgondozásban, a nők annál kevésbé ellenzik még egy gyermek vállalását a férfiakhoz képest. Például Oroszország (RUS), ahol a férfiak a gyerekekkel kapcsolatos teendők mindössze 25%-át végzik, jócskán a pozitív tartományban található. Ez azt jelenti, hogy itt inkább a nők hajlamosak ellenezni a gyerekvállalást, és mint láttuk, ez a korlát különösen releváns a tényleges születésszám szempontjából. Ezzel egybecseng, hogy Oroszország termékenységi rátája valóban nagyon alacsony (1,36).

A spektrum másik végén található Norvégia (NOR), ahol a férfiak a gyerekkel kapcsolatos házimunka sokkal nagyobb hányadát (kb. 42%) vállalják. A Norvégiát reprezentáló pont a nulla szint környékén helyezkedik el, ami azt jelenti, hogy itt a férfiak és a nők nagyjából egyenlő valószínűséggel akarják a következő gyereket. Norvégia termékenységi rátája 1,87, ami jóval magasabb, mint a mintában szereplő többi országé, Franciaországot kivéve. Ezek az eredmények más kutatásokkal is összhangban vannak: a férfiak otthoni szerepvállalása és a termékenységi ráta közti pozitív kapcsolatot már egy korábbi Defacto bejegyzés is bemutatta.

A szerzők egy elméleti modellt is kidolgoznak, amely figyelembe veszi, hogy a gyermekvállalási döntés egy kapcsolaton belüli “alku” eredménye, és alkalmas a különböző demográfiai politikák várható hatásainak értékelésére. A modell következtetései szerint azok az intézkedések a leghatékonyabbak, amelyek kifejezetten az anya gyerekvállalással kapcsolatos terheit csökkentik, és lehetővé teszik, hogy minél inkább megőrizze a munkaerőpiaci pozícióját. (Az otthoni munkamegosztás mellett az intézményes gyermekfelügyelet fejlesztése vagy támogatása például ilyen politika.) A Defacto által már szintén ismertetett tények pedig azt mutatják, hogy valóban azok az európai országok a termékenyebbek, ahol magasabb a nők munkaerőpiaci részvétele.

A Defacto szerint a fejlett, alacsony születésszámú társadalmakban (így Magyarországon is) a nők gazdasági-társadalmi esélyegyenlősége és gyermekvállalási hajlandósága nem egymást kizáró, hanem inkább erősítő tényezők.

Ha szeretne a Defacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!

Borítókép: Debrocke/ClassicStock / Getty Images Hungary