Így trükköznek az ingatlanirodák
További Ingatlan cikkek
Nincsen könnyű helyzetben, aki albérletet keres – még a mérsékelt árak ellenére sem. Az érdeklődő bérlő vagy maga fut kiadó lakások után, vagy megbíz egy ingatlanirodát. Szerencsésnek mondhatja magát azonban, aki nem futott még felesleges köröket a közvetítőkkel, és kevés vesződséggel rövid időn belül megfelelő lakást talált.
A probléma többszintű: a gond egyfelől az, hogy a közvetítő ügynök a gyors haszonra törekedve sok lakás kiadásában érdekelt, akár alacsonyabb bérleti díjon is, a bérlő egy fair ár-érték arányban, míg a tulajdonos a lehető legmagasabb bérleti díjban. Még egy igen súlyos gond van: a közvetítők gyakran dilettánsok. (Az Otthontérképen minél pirosabb egy kerület, annál drágább a bérlés.)
Az idei albérletkeresési szezonban is (lásd kapcsolódó cikkünk) legtöbben budapesti albérletet szeretnének kifogni, de a vidéki egyetemi városokban is felélénkült a kereslet. Az érdeklődők alkupozíciója sokat erősödött: több lett a kiadó lakás, a bérleti díjakat pedig nemcsak a hazai, de a külföldi bérlők is lefelé szorítják.
A három-négy évvel ezelőttihez képest 5-15 százalékot estek az árak: Budapesten a legkeresettebb a havi 60 ezer forintos albérlet, de már havi 40 ezer forintért, vidéken pedig havi 20-30 ezer forintért is lehet lakást bérelni. A jobb állapotú lakásokért azért most is nagy a verseny, az sem ritka, hogy a bérlők egymásra licitálva feltornásszák a bérleti díjat, de ilyen lakás persze kevés van.
Milyen lakásokat keresnek a hallgatók?
Az egyetemisták leginkább a másfél, illetve kétszobás (egy-két fő számára használható) és a három külön bejáratú szobás, alacsony közös költségű lakásokat keresik. Többen akár öten-hatan is összeállnak 70-80 négyzetméteren, hogy fajlagosan minél jobban leszorítsák a költségeket. Ez a megoldás addig jó, amíg valaki egyedülálló, és gyereke sincs, ezt követően számos probléma adódhat a közös albérletből. A bérleti év elteltével ezért sokan új lakás után néznek, ezzel tovább erősítve az albérletpiac forgalmát.
A külföldi diákok főleg az új építésű ingatlanokat keresik a belvárosban és környékén, ezekre a lakásokra a bérbeadók akár egy hónap alatt találnak bérlőt. Egy belső kerületi, kétszobás, jól felszerelt lakás bérleti díja 400 eurótól kezdődik és szinte bármeddig emelkedhet. Néhány lakás közös költsége több mint 80 ezer forint, mert szauna, biliárdterem, konditerem, szobánként klímaberendezés és portaszolgálat is tartozik hozzá. A bérbeadók a hosszú távú ügyfeleket kedvelik, és legalább három havi kaucióhoz ragaszkodnak.
Az albérletpiac lakásainak nagyon nagy része azonban leromlott, rossz állagú, és ezért sokáig áll bérlő nélkül. A tulajdonosok nem szeretnek befektetni a felújításba, mivel lassan térül meg, inkább alacsonyabb áron próbálják meg kiadni az ingatlant. Az elhasznált lakásokat viszont még akkor sem könnyű kiadni, ha kifejezetten olcsón kínálják őket.
Torontói lakást hirdetnek Budapesten?
Általában azzal élnek vissza, hogy az ingatlanhirdetésben ígért tulajdonságok kevéssé vagy egyáltalán nem felelnek meg a valóságosan kínált lakás tulajdonságainak. Egy lakáskereső, aki több neves és kisebb irodával is kapcsolatba került, azt tapasztalta, hogy több, látszólag kifogástalan kiadó lakás már hónapokkal korábban elkelt, vagy rosszabb esetben nem is létezett.
Előfordult, hogy a Google-ben keresett rá a kiválasztott belvárosi lakás fotóira, és a kereső kidobott még néhány találatot a közvetítő iroda, az apród.hu mellett egy torontói helyszínre. Amennyiben kizárjuk, hogy két pontosan ugyanolyan lakás épült fel Torontóban és az ötödik kerületben, egyértelmű, hogy az iroda lopta a képeket. Ebben a konkrét esetben ugyan az apród.hu már leszedte a hirdetést, a screenshot még mindig elérhető az Urbanista blogon.
Enyhébb esetben az ingatlanirodák csak újra fölteszik vagy le sem szedik azokat a jobb állapotú, figyelemfelkeltő lakásokat, amelyek kiadása már régen nem aktuális. Ez a fenti példánál viszont sokkal gyakoribb, ezért általában jóval több embernek okoz gondot.
„Sajnos éppen kiadtuk, de van három nagyon hasonló”
Ezt gyakran lehet hallani a közvetítőirodák munkatársaitól. Több érdeklődő ezt a kört rengetegszer lefutotta: jó adottságú lakást kínáltak elfogadható áron. Rögtön felhívták a megadott számot, ahol egy ingatlanközvetítő jelentkezett, és kiderült, hogy a lakást már hónapokkal azelőtt kiadták.
Az általunk hallott történetek alapján az sem ritka, hogy egy bérlőt egy új építésű lakás ígéretével keres meg a közvetítő, de mire odaér, nem a megbeszélt lakást mutatják meg, hanem egy másikat.
Egy kiábrándult lakáskereső mesélte az Indexnek a következő történetet. A Kodály köröndnél hirdettek frissen felújított lakást, megfeleltek a paraméterek, felhívták az ügynököt, a lakás még üres volt. A megadott cím rögtön két utcával beljebb volt, egy romos házban, kis túlzással lakhatatlan lakással, központi fűtéssel, kicsi fürdővel, teljesen más paraméterekkel. Aztán kiderült, a kinézett lakást már kivették.
A csalás ugyan nyilvánvaló, az ügynökök mégis mentegetőznek: nem vesszük le a lakásokat, mert olyan gyorsan cserélődnek a bérlők – csakhogy a szerződéseket minimum egy évre szokták kötni. „Nem számítógép előtt dolgozom, egész nap mászkálok, de a hétvégén le fogom szedni a hirdetést” – ilyen kicsinyességekkel nem érnek rá foglalkozni.
Ha pár dologra odafigyel a bérlő, kisebb az esélye, hogy átverik, illetve olyan terheket tesznek a nyakába, melyekről a szerződéskötéskor nem tudott. A lakbér csak egy tétel, érdeklődni kell a többi kiadásról, a közös költség összetételéről és méretéről, és tisztázni, mit jelent pontosan a „bútorozottan” kitétel, vagy a „hosszú táv” és a „jó közlekedés”. Azt sem árt megérdeklődni, hogy valóban a tulajdonos akarja-e kiadni a lakást. Előfordulhat, hogy egy ügynök a tulajdonos tudtán kívül jár el, aki „távollétében közvetítõre bízta lakása értékesítését”.
Gyerekesek hátrányban
A kisgyerek is nehezítő tényezőnek számít azok számára, akik albérlet után néznek. Sok főbérlő azt hiszi, hogy a gyerekes családokat nem lehet kilakoltatni, ha nem fizetnek lakbért, pedig ez nincs így: ugyanolyan jogaik és kötelezettségeik vannak, mint bármilyen más „klasszikus” albérlőnek. Ennek ellenére gyakori, hogy a tulajdonosok nincsenek tisztában ezzel, és inkább nem is szerződnek kisgyerekes érdeklődőkkel. Persze sokan csak szimplán a parkettát és úgy általában a lakást féltik.
Túl sok a gyenge közvetítő?
Az sem segíti a helyzetet, hogy a gyorsan és kényszeresen terjeszkedő ügynökségek több ingatlanost alkalmaznak, mint ahányan valójában értenek a szakmához.
A KSH, illetve a publikus céginformációs adatbázisok statisztikái alapján egyre több az ingatlanközvetítő. A szakma jócskán felhígult, a közvetítőknek gyakran alapvető jogi, műszaki és értékesítési tudásbeli hiányosságaik vannak – fogalmaznak a nagyobb hálózatok elemzői.
Ma már bárki akár egy ingyenes, pár hetes fejtágító után jogosítványt kaphat a közvetítésre. A végzett szerencsevadászok azután vesznek egy mobiltelefont, és a sufniban megnyitják irodájukat. Nagy részük ugyan már az első évben becsukja a boltot, ám addig tucatnyi ügyfelet tántorítanak el. Ez nem épp a szakma hitelét erősíti. A komoly cégeknek továbbra is elemi érdekük hosszú távon a piac bizalmának elnyerése.
Ezt az is elősegítené, ha a közvetítők nem cipelnék ingatlanról ingatlanra az érdeklődőt a városban, míg el nem fáradnak, és végül bérelnek valamit, hanem csak olyan ingatlanba invitálnák az ügyfeleket, amilyet azok körülírtak.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
