Senki sem védi a kartel ügy koronatanúját

„Jogilag és erkölcsileg helyeselhető és nagyrabecsülhető tett” – ezekkel a szavakkal méltatta az igazságügyi tárca azt, hogy M. T. a Gazdasági Versenyhivatalhoz fordult azzal a bejelentéssel, hogy a malomiparban évek óta kartelleznek. Más segítséget azonban az elmúlt egy évben nem kapott – nemcsak a minisztériumtól, egyetlen állami intézménytől, hatóságtól sem.

M. fél évig vezető beosztásban dolgozott az ágazat egyik meghatározó cégénél, a Cerbonánál, ahonnan épp azért kellett távoznia, mert nem akart részt venni a felvásárlási és értékesítési árakról, a hazai lisztpiac területi felosztásáról, valamint a külföldi piaci szereplők közös erővel történő távoltartásáról szóló versenytorzító tevékenységben. A bejelentése óta eltelt több mint egy év alatt azonban azt tapasztalta, hogy a minisztériumtól kapott dicsérő szavak éppúgy üres lózungok, mint a korrupcióellenes kormányzati tevékenységről és a gazdasági jogsértéseket bejelentő állampolgárok védelméről szólnak.

Csak mossuk kezeinket

„Ez az egész ország a dolgok elmismásolásáról szól, ebben az országban mindenki mossa a kezeit, mindenki csak a túlélésre, a problémák elkenésére játszik, és valójában senkinek nem fontos az, hogy bármin is változtasson, bármiben is érdemi eredményeket érjen el” – fakad ki M. T., miközben hivatalos levelek sorozatát mutatja.

A címzettek sokan vannak, köztük Sólyom László köztársasági elnök, Draskovics Tibor igazságügyi miniszter, Kondorosi Ferenc, a kancelláriaminisztérium rendügyi kormánybiztosa – ma már a PSZÁF munkatársa –, valamint a GVH. A levelek abban megegyeznek, hogy mindegyik azt a kálváriát mutatja be, amit egy törvénytisztelő és törvényeket betartatni akaró embernek kell végigjárnia. És abban is, hogy bár választ kapott rájuk, mindegyik érdemi észrevétel nélkül maradt.

Tekintélyes jutalom, a kartellező cégekre kiszabott bírság egy százaléka, de legfeljebb ötvenmillió forint is járhat annak, aki „célra vezető, bizonyító erejű írásos információkat nyújt a versenyhatóságnak a jogsértésről” – írta év elején a Világgazdaság. A lap a kormányzati antikorrupciós csomag tervezetét ismertetve arról írt, hogy a kormányzat díjazni akarja azt, aki hozzájárul az egyébként nehezen leleplezhető titkos összefonódások megbuktatásához. Az ösztönzést szolgáló eszközök listáján szerepelt a százezer fontos honoráriumot tartalmazó brit megoldás mintájára kitalált informátori díj mellett az is, hogy a bejelentő az eljárás alatt védett tanú lehet, hogy az ügy lefolytatása közben a lehető legkevesebb érdeksérelem érje.

Mi kellene?

Vallomástétel biztonságos körülmények között, a kartellezőkkel való szembesítés nélkül, valamint teljes identitáscsere, válaszolja nagyon röviden M. T., hogy az ő olvasatában mit jelentene egy tanúvédelmi program. Vagyis új név, új születési és egyéb személyes adatok, új életrajz, új bizonyítványok, új lakcím – ahogyan ezt a hollywoodi maffiafilmekben láthatjuk.

Mindez egy állami intézménynek nem is lenne túl költséges kaland, pláne egy-egy hasznos információval felszínre kerülő gazdasági kár értékéhez viszonyítva. „Végső elkeseredésemben megkérdeztem az illetékes minisztériumot, azt mondták, hogy állampolgári kezdeményezésre 150-170 ezer forint egy ilyen procedúra. Akár ki is tudnám fizetni, de ez már mindennek a teteje lenne” – kesereg M., aki nem képzelte volna, hogy „helyeselhető és nagyrabecsülhető” tettének milyen következményei lesznek.

Hatósági abszurdok

Mert miközben neki kész véleménye van arról, hogyan kellene működnie egy tanúvédelmi programnak, a magyar hatóságoknak láthatóan nincsen. Megdöbbentő, de igaz: a tizenegy malomipari cég ellen indított eljárásban a GVH eredetileg nyilvános tárgyalást tartott volna, vagyis M. T.-nek az eljárás alá vont cégek vezetőivel lényegében egy asztalhoz ülve, de legalábbis egy szobában kellett volna elsorolnia a „vádpontokat”. Ráadásul, ami ennél is megdöbbentőbb: a versenyhivatal az ügynek erre a tárgyalására „a nevemre szóló meghívóját nem az otthoni, hanem a munkahelyi címemre küldte” – holott a munkahelyének elvileg nem lett volna szabad megtudnia, ki tette meg a lavinát kiváltó feljelentést.

„Egy éve más sem teszek, mint rettegek az életveszélyes fenyegetések miatt” – panaszolja M. nemcsak nekünk, hanem a Draskovicsnak írt levelében is. Amire három héttel később azt a választ kapta, hogy ha fenyegetik, akkor „javasoljuk Önnek büntetőfeljelentés megtételét, ugyanis a Büntető Törvénykönyvről 1978. évi törvény büntetni rendeli a zaklatás magatartását”.

Feljelentést még nem tett – bár korábban ezt javasolták neki Kondorosi Ferenc akkor még létező kormánybiztosi irodáján is –, de óvintézkedéseket már igen: gyermekét az iskolából csak ő vagy a gyerek édesapja hozhatja el, a kaputelefont kiköttette, a vonalas telefon előfizetését lemondta, „hogy legalább éjfélkor ne ébresszenek azzal, hogy a gyerekemmel együtt fogok megdögleni”.

A láthatatlan kezek országa

Nemcsak a biztonságérzete romlott, hanem az életkörülményei is. „Nincs munkám, és a szakmában többé nem is dolgozhatom, álláspályázataimnál folyton utolér egy láthatatlan kéz, egy éve munka nélkül vagyok, és közben a számláimat be kell fizetnem. Gyermekét egyedül nevelő, kétdiplomás, három nyelvet beszélő anyaként-nőként váljak hajléktalanná csak azért, mert nem tudtam partner lenni egy országos méretű disznóságban?” – sorolja, láthatóan szintén nem először. A versenyhivatalnak is megírta: „Jelenleg bármilyen állást pályázok meg, előbb-utóbb kiderül, hogy kapcsolatom van a GVH-val; elhiheti, nem én propagálom, és ez azonnal negatív irányba viszi a pályázatomat.”

Megélhetési problémáira az igazságügyi tárcának ismét van frappáns ötlete: ha a versenyszférában nem lát lehetőséget az elhelyezkedésre, akkor próbáljon meg valamiyen állami szervnél munkát vállalni. A lehetőségek között előzékenyen felsorolják az agrártárca honlapját is, ahol „a háttérintézmények álláslehetőségei is naprakészen fel vannak tüntetve”.

Nem kapott biztatást a köztársasági elnök hivatalától sem, a Sólyom Lászlónak írt levelére azt válaszolták: „Az elnök úrnak sem az alkotmány, sem a törvények nem adnak lehetőséget arra, hogy a levelében foglalt konkrét üggyel kapcsolatosan bármilyen intézkedést tegyen vagy kezdeményezzen.”

Mi lesz a jutalma?

Az M. szerint valóban érdemi megoldásokról, a személyiségcseréről és a számára anyagi biztonságot jelentő ötvenmilliós díjról – a kartell nagyságát és az ez alapján várható bírságokat tekintve ugyanis minden bizonnyal a maximális összegre lenne jogosult – tehát senki sem beszél. Érdemben nincs is miről beszélni: az antikorrupciós csomagot még a nem sokkal később távozó Gyurcsány találta ki, és akarta megvalósítani. A tavaszi kormányválság és a Bajnai-kormány megalakulása után a téma lekerült napirendről.

M.-nek a GVH-ban már korábban azt mondták, hogy a „kartelldíjat” még nem foglalták törvénybe, és azt várhatóan egyébként sem lehet majd visszamenőleg alkalmazni, így jogszabályban rögzített jutalomra nem számíthat. „Annyit mondtak még, hogy a versenyhivatal természetesen megpróbál kártalanítani, és elismeri majd a fáradozásaimat, de én ezzel óvatos vagyok, mert az elismerés lehet egy GVH Hőse emléklap is.” Sok jóra annak alapján sem számíthat, amiről a Népszabadság a napokban adott hírt, miszerint mégsem áll fel a februárban Gyurcsány által megálmodott közérdekvédelmi hivatal, és egyelőre az egész antikorrupciós intézkedéscsomag elfogadására várni kell.

Komoly ígéretek vannak

A védett tanú jogintézményét a magyar jogrendszer most is ismeri, de az csak a büntetőeljárásokban jelenik meg. Nagyon fontos azonban a gazdasági ügyekben is, hogy legyen, aki vállalja a tanúskodást, ezért ezeknek az embereknek a védelmét is meg kell teremteni, mondta Földes Ádám, a Transparency International Magyarország munkatársa.

Ennek jelenleg csaknem összefüggő, ráadásul teljesen hatástalan szabályozása van, de a szakértő szerint nem kell amiatt aggódni, hogy elhalasztották az év elején még Gyurcsány Ferenc által bejelentett korrupcióellenes csomag elfogadását, és annak részeként a Közérdekvédelmi Hivatal felállítását. „Nem hiszem, hogy, a kormányzatban háttérbe került a korrupcióellenes küzdelem, nem teheti meg a kormány, hogy semmit se tegyen a korrupció ellen, mert komoly ígéretek voltak rá” – mondta a szakértő, aki őszre várja ezt a törvényt.

A legfontosabbnak azt tartja, ami ebben az ügyben nem történt meg: azt, hogy a bejelentő, a tanú védelmet kapjon. Legyen ügyvédje, kapjon könnyített feltételeket az esetleges munkaügyi, polgári peres eljárásokban. Nem is az a baj, hogy nem lesz hivatal, hanem az, hogy azok a szervek, a rendőrség, ügyészség, amelyek most eljárhatnának ilyen ügyekben, és meg is védhetnék a bejelentőt, azok sem tesznek semmit. Arról, hogy a Gyurcsány által tervezett csomag része lett volna egy akár ötvenmilliós összeget is elérő díj, azt mondta Földes Ádám, hogy aki egy ilyen történetbe belemegy, az sokkal többet kockáztat, a díj ilyenkor már egy sokadlagos kérdés.

Többirányú lépéssorozat, intenzív munka

„A kormány elkötelezett a korrupció elleni hatékony fellépés mellett. Annak érdekében, hogy valóban átfogó megoldások szülessenek, összetett, többirányú lépéssorozat és jogi megoldások szükségesek, melyeken továbbra is intenzív munka folyik” – ezt a nem túl sokat mondó választ kaptuk az igazságügyi és rendészeti minisztériumtól, amikor megkerestük őket M. T. problémáival. A tárca azt ígérte, hogy a szükséges jogszabályok a parlament őszi ülésszakának nyitányára az országgyűlés elé kerülhetnek.

A kormány által kijelölt feladat a bejelentők által vállalt személyes kockázattal arányos védelem biztosítása, kaptunk egy szintén semmitmondó választ arra a kérdésre, hogy mire számíthat az, aki korrupciót vagy egyéb gazdasági jogsértés jelent be. A minisztérium elismeri, hogy a bejelentő védelmének intézményét a nemzetközi szervezetek régóta számon kérik Magyarországon. „Ezt a hiányosságot pótolja a közérdekvédelmi bejelentésekre vonatkozó új szabályozás, amely a védelemben részesítés eszköztárát a kormány által kijelölt szerv kezébe helyezi.”

Az IRM válaszából az derül ki, hogy a mostani tervezet szerint a foglalkoztatási és megbízási jogviszonyokban érvényesülhet a védelem. Ezt azzal indokolják, hogy „ezekben a jogviszonyokban a legjellemzőbb a munkáltatói megfélemlítés, amely visszatartja a tisztességtelen eljárás és az azzal juttatott előny feltárásától az ilyen információk birtokában lévő alkalmazottakat”.