A PM-nek elege van a kényszerzubbonyból

Tavaly ősszel, nagyrészt az IMF nyomására fogadta el a parlament a hol közpénzügyi csomagnak, hol plafontörvénynek becézett törvénycsomagot, amely egyebek mellett rendelkezett a Költségvetési Tanács felállításáról és feladatairól, néhány ponton megváltoztatta a költségvetési elszámolási szabályokat, az államadósságra és az államháztartási kiadások növelésére vonatkozó korlátokat vezetett be. Ez a törvény hivatott kikényszeríteni a józan, felelős költségvetési politikát, megkötve a mindenkori kormány kezét. A jogszabályt a pénzügyi tárca dolgozta ki.

Most ugyanez a minisztérium két lényeges ponton is visszacsinálná az eddigi rendszert. Egészen pontosan két olyan passzust is kiiktatna a pénteken a parlament elé kerülő salátatörvény-javaslat, amelyeknek január 1-jén kellene hatályba lépniük, és amelyek a kabinet költekezési vágyának szabnának gátat – derül ki a lapunk birtokába került törvényjavaslatból.

Lehessen továbbra is szabadon költeni

A tavaly elfogadott közpénzügyi törvény értelmében a költségvetési törvényben meghatároznák, hogy adott évben mekkora lehet az a kiadás, amely felett a kormánynak közvetlen befolyása van (például a költségvetési intézmények dologi kiadása, bérkiadása, autópályaberuházások). Ezt az összeget a büdzsé tartalmazná, ennél többet nem költhetne a kabinet. Két kivétel lenne ez alól: ha a devizaadósság törlesztőrészletét a forintgyengülés megdobja, akkor megengedhető a magasabb kamatkiadás, valamint a „jogszabályon vagy szerződésen alapuló visszavonhatatlan kötelezettségvállalásokból eredő kiadások” esetében is túl lehetne lépni a költségvetési törvénybe foglalt előirányzatot. A kormány azonban mégsem kívánja gúzsba kötni magát, és a mostani salátatörvény-tervezetében lévő módosítással megszabadulna ettől a korlátozástól. Ennek eredményeként maradna az a mostani helyzet, hogy év közben egy rakás területre többet költene a kormány, mint amit a büdzsé elvileg engedélyezne neki.

A másik lazítási pont a pótköltségvetés lehet. Jelenleg olyan nagyvonalú a pótköltségvetésre vonatkozó szabály, hogy alig lehet elképzelni olyan helyzetet, amikor pótköltségvetést kellene készítenie a mindenkori kormánynak. Jól jelzi ezt, hogy hiába tolták fel idén már háromszor a költségvetési hiánycélt, hiába romlott eddig folyamatosan a makroprognózis, hiába lépett életbe év közben egy adócsomag, hiába hozott döntést a kabinet vagy a parlament arról, hogy idén pár száz milliárd forinttal visszanyesik a kiadásokat, a kormány még a közelében sincs annak, hogy pótköltségvetéssel kelljen bajlódnia. A fennálló szabály a költségvetési törvényben foglaltnál pár száz milliárd forinttal nagyobb hiányt is megenged anélkül, hogy az érvényes költségvetési törvényt módosítani kelljen, a pótköltségvetés készítésénél pedig kétszer ennyi tévedés is belefér.

A közpénzügyi csomag másik most kiiktatni tervezett pontja sokkal korábbi beavatkozást, sokkal korábbi teljes újratervezést írna elő. Már az is a pótköltségvetés kidolgozására szorítaná a kormányt – annak minden nyűgével, a tárcákkal való egyezkedéssel, a politikusok feléledő osztogató hajlamának letörésével együtt –, ha úgy látszik év közben, hogy az államháztartás kamatkiadások nélküli, úgynevezett elsődleges egyenleg 50-60 milliárd forinttal is rosszabbul alakulhat a jóváhagyotthoz képest a kormány hatáskörében belüli ok miatt. (Tehát a romlás nem azért következne be, mert mondjuk hirtelen többen mennek nyugdíjba, vagy több ember kerül utcára, esetleg egyik napról a másikra visszaesik a lakossági fogyasztás, elszaporodnak a veszteséges cégek.) A PM-nek azonban ehhez sem fűlik a foga, a tárca azt szeretné, ha minden maradna a régiben.

A rektori kar megússza a lefejezést

A salátatörvény-javaslatban ezeken felül is még bőven találunk érdekes részeket. Idén vezették be a Robin Hood-adóként elhíresült terhet, amelyet az energetikai cégekre vetnek ki, a befolyó 20-30 milliárd forintot pedig a távfűtéssel élők támogatására fordítja az állam. Jövőre ebből a pénzből már gázártámogatásra is jutna.

Sokéves huzavona után idén életbe lépett az állami intézmények helyzetét az alapoktól újrarendező, úgynevezett státusztörvény. A jogszabály megköveteli, hogy csak vezetési-szervezési vagy pénzügyi-gazdálkodási szakképesítéssel rendelkező személy lehessen vezető állami cégnél, intézménynél. Ez a felsőoktatásra is vonatkozik, vagyis csak akkor lehetne valaki egy egyetem rektora vagy egy főiskola főigazgatója, ha van ilyen vezetési-szervezési vagy pénzügyi-gazdálkodási szakképesítése. (Egy-egy csúcsegyetem tízmilliárd forintok felett is rendelkezhet évente.) Már a korábbi években lefolytatott egyeztetéseken is ment ezen az izmozás, nem véletlenül: a felsőoktatási intézményvezetők kilencven százalékának nincs ilyen papírja. A PM, tágabb értelemben a kabinet most beadta derekát, hajlandó eltekinteni ettől a feltételtől.

A kormány újraszabná a közszolgák béren kívüli juttatási rendszerét. Idén év végével a ruházati költségtérítés és a melegétkezési utalvány elveszti adómentességét, ez indokolja az újragondolást. Ezentúl a közalkalmazottak, köztisztviselők, bírák, ügyészek, igazságügyi alkalmazottak azok közül a cafeteria-elemek közül választhatnak, amelyek kedvezményes adókulccsal adóznak (utazási bérlet, hidegétkezési utalvány, internethasználat átvállalt díja, üdülési csekk, iskolakezdési támogatás). A cafeteria-csomag minimális összege az alanyi jogon járó juttatás jelenlegi összege lenne, a maximuma pedig ennek a 4,4-szerese lehet, és az intézményvezetőre lesz bízva, az intervallumon belül hova lövi be a juttatási keretösszeget.

Nem kíván még egyszer az Állami Számvevőszék munkatársainak juttatásairól tusakodni a kormány. A számvevők idén végül belementek abba, hogy az egyébként őket megillető kéthavi pluszjuttatásról a közszféra egészére kiterjedő takarékossághoz illeszkedve lemondjanak. Úgy előzné meg a jövő évi vitát a kormány, hogy törvényben rögzítené: jövőre a kéthavi pluszapanázsra nem lesznek jogosultak az ÁSZ dolgozói.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!