Új adószabályokat kell tanulnia a külföldre tartó cégeknek

Év elején több fontos változás is történt a transzferárkérdések szabályozásában. (Ezekről nagy vonalakban korábban, itt és itt és itt és itt írtunk.) A lényeges újdonságok egyike a kapcsolt vállalkozás definíciójának változása, azon belül pedig az a passzus, amely a magyarországi anyavállalat és külföldi telephelye közötti viszonyt is a kapcsolt vállalkozások körébe emeli.

Az eddigi szabály szerint – a „hagyományos”, például anya-leány-testvérvállalat relációkon túl – kapcsolt vállalkozásnak minősült a külföldi vállalkozás és annak magyarországi telephelye (így a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe) is. Tavaly év végéig azonban szabályozási hiányosságból kifolyólag a belföldi vállalkozás és külföldi telephelyei nem minősültek kapcsolt vállalkozásnak.

Ez 2010. január 1-től változott, és a belföldi társaság és annak külföldi telephelye is kapcsolt vállalkozásnak minősül. Ennek szellemében a jogalkotó a 2010-es adócsomagokban egyértelműsítette továbbá, hogy a transzferár szabályokat megfelelően kell alkalmazni a központ és a telephely közötti “ügyletekre”, mind a külföldi társaság – magyar telephely, mind a magyar társaság – külföldi telephely viszonylatban – ismerteti Veszprémi István, a Deloitte Zrt. adópartnere.

A korábbi bizonytalanságot az jelenthette, hogy a telephely és a központ ugyanazon jogi személy részei, így közöttük szerződéses/megállapodásos jogviszony nem értelmezhető. Ugyanakkor a revizori gyakorlat már eddig is tükrözte az APEH azon értelmezését, miszerint a transzferárszabályokat a magyarországi telephely (például fióktelep) és kapcsolt vállalkozásai (azaz a központ, illetve a központ további kapcsolt vállalkozásai) közötti ügyletek esetén alkalmazni kell. Azaz, a magyar telephely/fióktelep valamennyi kapcsolt ügyletére transzferár-dokumentációt kellett már eddig is készíteni és amennyiben az alkalmazott árak nem piaciak, az adóalapot a piaci árnak megfelelően volt szükséges módosítani.

Az idén életbe lépett változások alapvetően a magyar központ és külföldi telephelyek viszonylatában keletkeztet többletterhet az adózóra nézve. Ez azonban számos gyakorlati kérdést vet fel. Ezek egy része már eddig is problémát okozott a magyar telephely-külföldi központ relációkban.

Kapcsolt ügyletek azonosítása

Míg különálló jogi személyek esetén a szerződés, illetve az ügylet fogalma egyértelmű, a telephely és a központ közötti tranzakciók azonosításakor számos kérdés merülhet fel. A telephely rendszerint a központ eszközeit használja, az alkalmazottak gyakran a központ alkalmazásában állnak. Sokszor fel sem merül, hogy az eszközök vagy erőforrások rendelkezésre bocsátásával a központ szolgáltatást nyújt a telephely részére, holott különálló jogi személyek esetén ez egyértelmű lenne.

A telephely által használt tárgyi eszközök allokálása kapcsán érdekes lehet az allokálás jogcímének meghatározása (pl. értékesítés, apport, bérlet). A jogcímtől függően ugyanis más-más lehet az alkalmazandó piaci ár. A központ által ellátott funkciók, amelyek a fióktelep érdekeit is szolgálják (pl. marketing, IT-támogatás, adminisztráció, vevőszerzés, stb.) kapcsán megfontolandó, hogy milyen szolgáltatásokat lehet „kiterhelni” és szükséges-e az allokált költségeken felül haszon felszámítása. A fióktelep részére juttatott források megosztása tőkére és az azon felül juttatott kötelezettségekre; a tőkén felül juttatott kötelezettség kamatának mértéke, annak társasági adó szempontból való elszámolhatósága, tekintettel az OECD ajánlásaira – magyarázza a szakértő.

A fenti példákból is érzékelhető, hogy a telephelyek/fióktelepek esetében is fontos kiemelt figyelmet szentelni a transzferárkérdéseknek, hiszen a központtal való szoros együttműködés következtében vélhetően számos kapcsolt ügylet azonosítható, így a transzferár kockázatok a telephelyeknél hatványozottan jelentkeznek.

Dokumentációs kötelezettség

A szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló pénzügyminisztériumi rendelet szerint amennyiben az adózó kapcsolt vállalkozásával a kapcsolt jogviszonyuk keletkezését megelőzően kötött szerződést, transzferár-dokumentációt akkor köteles készíteni, ha a szerződés bármely lényeges feltételét módosítják, vagy egyéb olyan változás következik be, amelyet független felek az ár meghatározásánál érvényesítenének.

Mivel a magyar központ és külföldi telephelye mindezidáig független feleknek minősültek és csak az év elejétől hatályos törvénymódosítások folyományaként válnak kapcsolttá, kérdéses lehet, hogy – tekintettel a PM-rendelet fenti előírására – a változó szabályok kapcsán szükséges-e újabb dokumentációkat is készíteni jövőre a telephely és a magyar központ között már életben lévő ügyletek tekintetében.

További problémákat vetnek fel azon ügyletek, melyeket a külföldi telephely más kapcsolt vállalkozásokkal folytat. Mivel jogilag ezen ügyleteket az adózó bonyolítja, a dokumentációs kötelezettség ezen ügyletek tekintetében is fennáll, mely összességében már igen jelentős dokumentációs terhet róhat a magyar központra. E megközelítés mentén mindezen ügyletek tekintetében már eddig is fennállt a dokumentációs kötelezettség.

Telephellyel kapcsolatos transzferár-korrekciók

A transzferárszabályokat megfelelően kell alkalmazni a “központ” és a telephely közötti “ügyletekre”, mind a külföldi társaság – magyar telephely, mind a magyar társaság – külföldi telephely viszonylatban. A telephely és központ közötti ügyleteket tehát úgy kell kezelni és társasági adószempontból figyelembe venni, mintha azokat két, egymástól független vállalkozás bonyolítaná. A telephely-központ közötti speciális relációból adódóan azonban a kettejük közötti ügyletek az adózás előtti eredményt sosem érintik, hiszen egy jogi személyen belüli ügyletekről van szó, azaz olyan mintha egy társaság két divíziója folytatna egymással ügyleteket. Ezért az adóalap és a telephelynek betudható jövedelem megállapítása során úgymond vélelmezett ügyletekre vonatkozó transzferár kiigazítások szükségesek – hívja fel a figyelmet a Deloitte adópartnere. A transzferár-kiigazítás e relációban emiatt még abban az esetben is felmerül, ha a felek az ügylet értékét egyébként piaci árszinten határozták meg.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!