Soha nem volt még ilyen kicsi a kamat

Történelmi mélypontra, 5,75 százalékra küldte az alapkamatot az MNB monetáris tanácsa mai ülésén. A rendszerváltás óta eddig csak 6 százalékig tudott süllyedni az irányadó ráta, egyszer 2005 szeptembere és 2006 júniusa között volt ennyi a jegybanki alapkamat, és a legutóbbi, januári ülésén vágta 6 százalékra a rátát az MNB. Erre jött a mai negyed százalékpontos vágás.

A jegybank a 2008 őszén hazánkat is elérő válság forgatagában októberben 11,5 százalékig emelte a rátát, ám már a rá következő hónapban hozzálátott a lejjebb vitelhez. 2009 januárjában elakadt a kamatvágási sorozat, mert a piac túl gyorsnak, megalapozatlannak találta az enyhítést. 2009 júliusában aztán újraindult a kamatcsökkentési lépéssorozat, azóta minden hónapban – általában fél százalékpontot, de volt példa egy teljes százalékpontra és negyed százalékpontra is – faragott az MNB.

A folytatás kérdéses

A lépés nem okozott meglepetést, a piac is árazta az újabb monetáris enyhítést, és az elemzők nagy többsége is erre számított. A kamatvágásra lehetőséget teremthetett, hogy továbbra is stabilnak mutatkozik a forintárfolyam, az infláció pedig az elemzői várakozások szerint éves szinten a jegybanki célnak megfelelő 3 százalék közelében alakulhat.  Az enyhítés szükségességét pedig a továbbra is recesszióban levő gazdaság szolgáltathatta. Nem szabad azonban elfeledni, hogy a görög adósságprobléma, tetézve azzal, hogy Spanyolországot és Portugáliát is fenyegeti a magas államadósság, a piacon az utóbbi pár hétben felfordulást okozott, ez pedig óvatosabbá tehette a monetáris tanácsot a kamatdöntő ülésén. (A kamatvágás mögötti hivatalos indokokat a délután háromkor megjelenő jegybanki közleményből és az azzal egyidőben kezdődő sajtótájékoztatón ismerhetjük meg.)

A hogyantovábbot illetően már megoszlanak a piaci vélemények. Vannak olyan londoni elemzők, akik szerint itt van a kamatenyhítési ciklus alja. De vannak olyanok is, akik szerint még idén 5 százalékig süllyed a ráta. A többségi vélemény szerint pedig még egy, a maihoz hasonló, negyed százalékpontos vágás belefér, a legutolsó elemzői konszenzus szerint 5,5 százalékos kamatszinttel érhet véget az idei év.

Hogyan lehet, hogy épp most értük el a történelmi mélypontot?

Első blikkre furcsának tűnhet, hogy még csak most kapaszkodunk ki a válságból (idén csak jó esetben lesz stagnálás a magyar gazdasági teljesítményben), a kamatszintünk mégis soha nem látott mélységben van. Nem azért van történelmi mélyponton a magyar kamat, mert ilyen jó állapotban még nem volt a gazdaság, vagy megszűnt volna (ha enyhült is) sebezhetősége.

A magyarázat abban rejlik, hogy a világban is történelmi mélypontjukon tartják a jegybankok az irányadó rátát, az Egyesült Államokban nulla százalékos, az eurózónában 1 százalékos a kamat. (Az Egyesült Államokban a múlt héten jött az első kézzel fogható jel arról, hogy a Fed hozzáfogott a kamatemelési akciósorozathoz, igaz, az első lépés még nem az irányadó ráta emelése volt, hanem a diszkontráta feljebb vitele.) A mi 5,75 százalékos kamatunk ilyen környezetben még mindig vonzó lehet a befektetők számára, ők még ilyen hozamon hajlandók finanszírozni a magyar államot. Jól látszik, hogy a kamakülönbség így valójában még mindig óriási, sőt, például az USA-val összevetve valójában magasabb, mint néhány évvel ezelőtt, amikor a magyar gazdaság még, ha nem is jó ütemben, de növekedett.

Az alacsony kamatszint a gazdasági növekedés beindítása miatt pedig indokolt is, hiszen a vállalkozások így kisebb teher mellett juthatnak a fejlesztéseikhez, növekedésükhöz szükséges hitelhez.