Mire fizet az állam 35 milliárdot?

Nem hatástanulmány, nem megvalósíthatósági tanulmány, hanem egy vállalkozó üzleti tervéről kiállított, annak ellenére sem túl hízelgő bizonyítvány, hogy éppen az üzleti terv készítőjének megrendelésére, az általa adott adatokra építve készült. Így összegezhető a sávolyi MotoGP pályáról készített, az állami támogatásokról szóló előzetes döntések alapjául is szolgáló KPMG-s anyagról az Index által megkérdezett szakértők véleménye.

Némileg leegyszerűsítve a dolgot a következő példával lehet megvilágítani, miről is van szó: ha egy magánszemély lakáshitelt kér egy banktól, számolnia kell azzal, hogy a kiszemelt ingatlant a bank egy általa felkért és fizetett szakértővel felméretteti. Az értékbecslés költségét, a szakértői díjat aztán persze kiszámlázzák az ügyfélnek, de a szakértő a banknak dolgozik. A KPMG-tanulmányt viszont, bár többek között az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank használja, hogy eldöntse, folyósít-e hitelt a beruházáshoz, nem a bank, hanem a hitelt igénylő Sávoly Motorcentrum Fejlesztő Kft. rendelte meg és fizette ki, még ha erre a bank kérésére is volt szükség.

A különbség szakértők szerint igen jelentős, a piaci hiteleknél általában fordított, a fent említett lakossági hiteles példához hasonló a gyakorlat: ha egy beruházó hitelt akar, a bank, hogy megnézze, mennyire kockázatos a projekt, érdemes-e finanszíroznia, maga végez vizsgálatot, akár külső, független szakértő bevonásával, aminek aztán költségét ráveri a hitelkérőre.

Stimmel-e az excel?

Nem részletkérdésről van szó: mivel az SMF volt a fizető megrendelő, a tanácsadó cégek gyakorlata szerint ilyenkor nyilvánvalóan vele egyeztettek az egyes bizonytalan kérdésekről, de, ahogy azt az anyag elején a korlátozó feltételek között is leírja a tanácsadó cég, az adatok zöme is az SMF-től származik. A KPMG pedig, bár igyekezett a kapott számokat nemzetközi összehasonlításba helyezni, a kapott adatok valódiságát nem vizsgálta, azokért felelősséget nem vállal.

Egyszerűsítve: a KPMG arra kapott megbízást az SMF Kft.-től, hogy független szakértőként mondjon véleményt az SMF üzleti tervéről, ugyanazon számok alapján, amelyekből maga az üzleti terv készült. Kis túlzással: ellenőrizze le, hogy jól számolt-e az excel, stimmelnek-e a táblázatban foglalt számok.

Egy kereskedelmi bank elhajtaná őket

A bizonyítványt azonban az Index által megkérdezett szakértők így is gyengére értékelték. Egy kereskedelmi banknál ez alapján biztosan nem kapnának, egyébként sokkal drágábban sem hitelt, fogalmazott egyik forrásunk. Azt lapunknak nem hivatalosan az MFB-nél is megerősítették: pusztán az üzleti terv illetve annak elemzése alapján alighanem az állam bankja is elhajtaná a kérelmezőt, ők viszont egyfelől "más szempontokat is figyelembe kell vegyenek", másrészt állami garanciát kötöttek ki a folyósításra. Azaz, ha be is dől esetleg a hitel, a bank moshatja kezeit, nekik ott az állami garancia. Az már más kérdés, persze, hogy az állam bankjának hitele a bank mérlege szempontjából azért van biztonságban, mert az állam egy másik zsebéből hajlandó kezességet adni rá, és kipótolni a bukást, ha úgy alakul.

Sok eufemizmus = nagy kockázat

Az igazi kérdés persze az, mennyire kell attól tartani, hogy úgy alakul. Egzakt válasz ilyen esetekben nincsen, esélylatolgatás van, ez történik egy hitelfolyósítás előtt is. Ugyanakkor a KPMG azzal együtt, hogy az SMF "oldalán áll", és vállaltan nem tekintette feladatának, hogy teljesen objektíven minden körülményt pontosan mérlegeljen, egyáltalán nem mondható bizakodónak a projekt életképességét illetően. Ezt másképpen szólva, "tanácsadó nyelven" úgy mondják, kihívást jelent a terv teljesítése. Ahogy egy forrásunk fogalmazott: minél több az eufemizmus egy ilyen típusú szakvéleményben, annál több a kockázat. Márpedig simán az a megfogalmazás, hogy az üzleti terv adott pontja tartható, feltűnően ritkán szerepel a 'kihívást jelent' és a 'nem tartjuk valószínűnek' fordulatokhoz képest.

Mit nyerhet az állam?

Mielőtt az üzleti terv konkrét kockázatait sorra vennénk, fontos tisztázni: elviekben elképzelhető egy olyan projekt, melynek közvetlen nyereségtermelő képessége, működőképessége ugyan kockázatos, de összességében az állam számára egyéb módon fontos és bevételt termel, például a turizmusból származó bevételeken keresztül, munkahelyek teremtésével stb.. De az állam, a magyar kormány mindeddig egyetlen szót sem kommunikált arról, hogy melyik szervezete, hogyan és mit vizsgált azzal kapcsolatban, mit hozna a büdzsének, illetve milyen esetleg nem forintosítható előnyökkel járna  MotoGP futam.

Mivel a kormány egy eredetileg a Pénzügyminisztérium és a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium (NFGM) közös előterjesztésében készült, ám a pénzügyminiszter által végül alá nem írt és nem támogatott javaslat alapján foglalkozott az üggyel, az NFGM-hez fordultunk. Tőlük írásban azt a választ kaptuk, hogy a mintegy 52 milliárdos teljes beruházás 800 munkahelyet teremthet. A tárca nyilván a pálya köré tervezett egyéb beruházásokra gondol, egyelőre azonban a 15 milliárdos állami hitelből 30 százalékos önrész mellett, azaz összesen bő 20 miliárd forintból tervezett pálya 12 fő állandó alkalmazását tervezi az üzleti terve szerint (a versenynapokra nyilván kell ideiglenesen foglalkoztatni biztonsági és egyéb személyzetet). Kérdésünkre, hogy milyen kalkulációból jön ez a 800 fős létszám, nem tudtak válaszolni.

Az írásban kapott válaszban szerepel viszont: "óvatos becslések alapján, már a pálya átadását követő első években is mintegy 200 ezer látogatóval lehet számolni egyedül a Moto GP rendezvényen." Nos, ahhoz képest, hogy a pálya befogadókapacitása nem éri el a százezer főt az első évben, ez a becslés óvatosnak cseppet sem mondható, még akkor sem, ha esetleg versenyhétvégére értették (telt ház minden motorsport rendezvényen szinte kizárólag csak a futamra érhető el, ezt mutatja Hungaroring elmúlt 30 éve is). Ugyanakkor a nézők érkezése jelentette turisztikai előnyök kérdésében az Önkormányzati Minisztériumhoz irányítottak (a hitelező MFB működését egyébként az NFGM felügyeli), azzal a kérdésünkkel pedig, hogy milyen forintosítható adóbevételekre számíthat az állam, a Pénzügyminisztériumhoz. Ahhoz a Pénzügyminisztériumhoz, melynek szakértői már korábban megállapították: a projekt finanszírozása az állam számára nem gazdaságos, sőt, kockázatos, sőt, jogszerűtlen.

Marad a KPMG-anyag

Fentiek fényében aligha tűnik túlzásnak arra gondolni, hogy az állam egyetlen, értékelhető vizsgálati anyaga az összesen 20 milliárd forinttal és 15 milliárdos hitellel támogatni tervezett projektről a KPMG-s bizonyítvány.

Az ebben értékelt üzleti terv alapvetően két lábon áll: az egyik, hogy Magyarország MotoGP futamot rendezhet Sávolyon 2034-ig, a másik, hogy ennek jogdíja nem terheli a pályát, azt, évente mintegy egymilliárd forintot az állami fizeti. Ehhez képest a MotoGP futamra csak a következő öt évre van szerződés, úgy, hogy tavaly már lecsúsztunk a pálya tervezett átadásáról és a futamról, ami nem erősíti a bizalmat. Az építkezés állása alapján pedig tavaly szeptemberben a KPMG azt írta, kihívást jelent a műszaki kivitelezési terv tartása, azaz a pálya 2010 szeptemberére való befejezése. (A beruházó és a beruházást támogató politikusok, például Suchman Tamás nem véletlenül nyilatkoztak az utóbbi hónapokban többször, így többször megalapozatlanul arról, hogy a hitel aláírása napokon belül esedékes lehet: lassan ott tartunk, hogy további néhány nap csúszással már fizikai képtelenség lenne, ha nem az már most is, szeptemberig befejezni a pályát. Az MFB szerint a hitelkérő SMF mindeddig nem teljesítette az aláíráshoz szükséges feltételeket, e feltételek részleteiről azonban nem nyilatkoztak.)

A futamrendezésre hosszú távon jelenleg egy szándéknyilatkozat jelent "garanciát": ha a magyar futam az első öt évben sikeres lesz, a MotoGP szervezőjének szándékában áll később is rendezni itt versenyt. Az SMF és a jogtulajdonos Dorma érve erre a KPMG-anyag szerint az, hogy sok helyen van hosszú ideje futam, nem szokás azt elvenni. Igaz, erre is van példa, az utóbbi időben a kínai és a török pálya kikerült a versenynaptárból.

93 500 néző, de meddig?

Sávolyon kezdetben egyszerre 93 500 nézőt tudnának fogadni, később igény szerint fejlesztenék a kapacitást (induló adatok: 60 ezer ülőhely, 30 ezer álló vendég, 3500 fős VIP-szektor). A KPMG szerint a tervezett jegyárak versenyképesek európai összehasonlításban, ez tehát az üzleti terv mellett szól, illetve elfogadni látszik a tanácsadó cég az első évre tervezett teltházat is.

Ez utóbbival kapcsolatban már némileg árnyalja a képet, hogy 2008-as nemzetközi látogatottsági adatokat hoznak fel példának, pedig ha máshonnan nem, hát a Hungaroring példájából tudhatjuk, hogy a válság a motorsport rendezvények látogatottsági adatait is megnyirbálta. Az átlagos nézőszám egyébként a változó befogadóképességű pályákon 140 ezer fő volt két évvel ezelőtt. Maga a KPMG azonban arra hívja fel a figyelmet: a nyitás évében a magas érdeklődés miatt elérhető nézőszám jellemzően nem tartható a következő években, illetve az esős versenynap is erősen befolyásolhatja a nézőszámot.

A MotoGP azért fontos, mert minden évben ez hozná a legnagyobb bevételt a pályának, amit azonban az üzleti terv szerint egyébként is hasznosítani kell. Az éves, 3,5 milliárd forint közeli bevételből valamivel több mint 2 milliárd forintot a MotoGP termelne ki. Azaz a vállalkozás sikerének az évente egyszer rendezett futam az alapköve. Ezért (illetve az egyéb bevételek egyébként több ponton való kockázatosnak minősítése miatt) indokolt, hogy a KPMG külön úgynevezett érzékenységvizsgálatot (stressztesztet) készített arra vonatkozóan, hogy a MotoGP futam látogatottságának változása hogyan érinti a vállalkozás hiteltörlesztési képességét.

Stresszteszt: bukik Sávoly, de bukik a KPMG is

A hiteltörlesztési képességet a bankok az ADSCR mutatóval (Annual Debt Service Coverage Ratio – éves adósságszolgálati fedezeti mutató) vizsgálják. Ez azt mutatja, hogy hogy a rendelkezésre álló szabad pénzmennyiség hogyan viszonyul az aktuális időszak tőke- és kamatfizetési kötelezettségeihez, egyszerűsítve a bevételek és a kiadások szaldójaként mennyi pénz marad a hiteltörlesztéshez képest. Az ADSCR minimálisan elvárt értéke a banki gyakorlat szerint 1,2–1,3 között van tulajdonosi pénzkivétel után is, olvasható egy a Bankszövetség honlapjáról elérhető, pár hónapja publikált szakmai tanulmányban. Ennek egyébként éppen megfelel az SMF üzleti terve, ha ugyanis minden megfelelően alakul, 1,25-ös értéket kapunk.

A KPMG azt nézte meg, mi történik a mutatóval, ha változik a MotoGP tervezett látogatószáma és így, (vagy akár az árak csökkenésével) a jegyárbevétel. Az eredmény több mint riasztó: már egy 5 százalékos csökkenés esetén is 1,17-es értékre, az elvárt szint alá csökken a mutató, 10 százalékos kiesésnél pedig 1,09 százalékra. Ez utóbbi érték az általános banki gyakorlat szerint már beavatkozási szintet jelent, letilthatnak egyes kifizetéseket. Az 1-es alatti érték értelemszerűen azt jelenti, hogy a bevételek már nem nyújtanak fedezetet a hitel megfelelő törlesztésére.

Ez feltehetően a tervezett nézőszám 15 százalékos kiesénél, másképpen fogalmazva 85 százalékos telítettségnél, azaz 93 ezer helyett 79 ezer nézőnél már bekövetkezik. Pont ez ugyan nem szerepel számszerűsítve az érzékenységi vizsgálat eredményében, de az igen, hogy 20 százalékos kiesénél már 0,92 százalékra csökken a mutató. Hab a tortán, hogy nyilván erősen megkérdőjelezhető, hogy miért csak 20 százalékos határig végezték el a tesztet, ha egyszer az első évi fokozott érdeklődés után a KPMG szerint is bizonytalanabb a teltház elérése, nem is beszélve arról, hogy az időjárás mindig jelentős befolyásoló tényező marad egy szeptemberi rendezvénynél.

Van még kockázat

Mindezen túl az egyéb bevételek esetében is kockázatokat lát a KPMG, noha ezeket nem számszerűsíti. A nevesített bevételi források között vannak olyanok, amelyekből a vizsgálat szerint megalapozott lehet a bevételi várakozás (ezt "a feltételezés elérhetőnek minősíthető" kitétel jelzi az anyagban), de több olyan akad, melyeknél kockázatokra utalnak, a már említett, kihívást jelent a teljesítés fordulattal. Sőt, egyes tételek esetében már a "nem tartjuk valószínűnek, hogy a menedzsment realizálni tudja a megcélzott bevételt" fordulat szerepel. Az eufemizmus fordítása: az adott pont nem reális az üzleti tervben.

Ferrari Challenge és Superbike is kéne

Az egyik legfontosabb másodlagos bevételi forrást az egyéb versenyek jelentik. Az SMF azzal számol, hogy 2011-től évente egy úgynevezett I. kategóriás, 2010-ben egy, 2011-től pedig évente három II. kategóriás versenyt tudnak a pályára hozni. (A kategória ez esetben a megcélozható nézőszám alapján értendő, I. kategóriás például egy Superbike futam vagy a Ferrari Challenge versenysorozat egy futama, II. kategóriás például a DTM vagy GT Cup.) A KPMG szerint az alapján, hogy a pályának egyelőre semmilyen megállapodása nincs további versenyekre, illetve hogy a MotoGP futamot megelőző és követő 30 napban nem lehet más versenyt rendezni a pályán, kockázatos ilyen tervet szőni.

Ugyancsak kihívást jelent, azaz kockázatos a pályabérletből kalkulált bevételek teljesülése. Azt máris megállapíthatjuk, hogy ha el is készül az idén a pálya, az üzleti tervnek ez az eleme (nyilván kapcsolódik ehhez az egyébként reálisnak ítélt, vendéglátásból származó bevétel is például) borul: a még tavaly szeptemberben készült vizsgálat ugyanis a pálya idén nyári átadásával számolva is megállapította, hogy annak bérbeadása csak a szeptember 19-re tervezett MotoGP futam után képzelhető el. Csakhogy az idei, a 2010-es évre az üzleti tervben a pályabérletből 90 napos bevétellel kalkuláltak. Ez azt jelentené, hogy az év utolsó három hónapjában lényegében minden napra kibérelik a pályát. Ennek esélyét jelzi, hogy a KPMG maga is megjegyzi: november és március között az időjárás miatt feltehetően korlátozott lesz bármilyen igény, így lehet, hogy akkor jobban megéri a pályát zárva tartani.

De merésznek tűnik az első teljes évre előirányzott terv is: miközben ha teljesülnek a versenyek és egyéb programok, akkor mintegy 310-320 nap marad egy évben, amikor ki lehet adni a pályát. Ehhez képest a 250 napos előirányzat nagyjából 80 százalékos kihasználtságot feltételez - ebben persze megint benne van a november és március közötti holt szezon is. A KPMG nem tér külön ki rá, de ha most mi csak a december-január 62 napját még levonjuk a reálisan bérbeadásra alkalmas időpontokból, már azt kapjuk, hogy üzleti tervhez az év minden felmaradó napján, így például novemberben és februárban is száz százalékos kihasználtságot kéne elérni. A KPMG úgy véli, ez "kihívást jelent". Enyhítő körülmény viszont, hogy a kalkulált pályabérleti díj elmarad a konkurenciától, így annak emelésével összességében tartható a bevételi irányzat. (A tervezett ár napi 3950 euró, ami a kapcsolódó és lényegében kötelező biztonsági szolgáltatásokkal 5000 euróra nő, ez mai árfolyamon 1,35 millió forint.)

Valószínűtlen tételek

Az árelőny azonban alighanem éppen a pálya elhelyezkedéséből fakad: ahogy a KPMG megállapítja, a pálya távol esik a környező fővárosoktól. Márpedig például a vállalati rendezvényeknél ez döntő szempont. Az SMF szerint 2011-től már 12 ilyennel lehet számolni, miközben a Hungaroringen is csak maximum 4-5 nagyobb ilyen rendezvény van évente. Ez az egyik olyan, egyébként bő 70 millió forintra kalkulált bevételi pont, aminél már egyenesen a "nem tartjuk valószínűnek" fordulat szerepel.

Ugyanígy nem pusztán kihívás, hanem valószínűtlen a koncertekből tervezett bevételek elérése, ami évente bő 50 millió forintot jelentene. Az SMF szerint ugyanis 2011-ben és 2012-ben egy, 2013-tól évi két koncertnek adnak helyet, majd 25 millió forintos bérleti díjért. Csakhogy a KPMG szerint a Papp László Sportaréna már 6, a Puskás Stadion 10 millió forintért vihető. Kockázatos még mindezen túl a reklám és szponzorációs bevételek teljesülése, a speciális eseményekhez, például egy új autó bemutatásához kapcsolódóan várt bevétel, illetve az off-road pálya bérletéből kalkulált bevétel is - utóbbi bérleti díja ugyanis másfélszer drágább lenne, mint a közeli somogybabodié. A néhány tízmilliós tételek súlyát mutatja: az üzleti terv 2011-2012-ben annak teljesülése esetén 50 millió forint alatti adózott eredménnyel kalkulál.

Álomhitel jár a kockázatokra

A tervezett bevételek kockázatos volta értelemszerűen azt jelenti egy hitelező banknak, hogy veszélyben a hitele, amit egy darabig persze ellensúlyozhat a magasabb kockázat miatt kért magasabb kamat. Csakhogy az MFB-hitel nagyon is kedvező kamatozásúnak tekinthető. Az állam Bubor, azaz a bankközi referencia forintkamat +3,75 százalékponton nyújtaná a finaszírozást. " Ma egy hosszú évekre államilag garantált átvételi árral működő megújuló energia projektre se adnak BUBOR + 3%-nál jobb árat (az MFB sem). Pedig azoknál biztosabb befektetés gyakorlatilag nincs ma. Ezzel szemben Sávoly egy rendkívül kockázatos vállalkozás, ahol a nézőszám tervektől való 10 százalékos csökkenése simán bedönti a céget. A BUBOR + 3,75% teljesen indokolatlanul kedvező ár", fogalmazott egy banki forrásunk. És persze a 70 százalékos finanszírozási arány is meglepően jónak, sőt, szinte példátlannak mondható a mostani, válság utáni időszakban.

Mit kaphat az állam? További legalább 2 milliárd mínusz

És akkor mindezek fényében még egy kérdés marad: mit nyerhet az állam cserébe a rendkívül kedvező hitelért és a jogdíjakért kifizetendő 20 milliárd forintért cserébe? Ahogy már volt róla szó, nemzetgazdasági hatásokról nem készült felmérés, legalábbis az erre illetékes tárcák közül a gazdasági tárca nem tud ilyenről, a PM pedig gazdaságtalannak és jogszerűtlennek tartja az ügyletet. Az állam ugyanakkor 30 százalékos tulajdont szerez egy cége, a pénteken nem cáfolt hírek szerint éppen a Sávoly-ügy miatt vezető nélkül maradt Magyar Turizmus Zrt-n keresztül a pályát üzemeltető cégben.

A 30 százalékos tulajdon persze nem biztosít kontrollt a cég irányításában, de maradhatna a pálya által termelt nyereségből származó osztalék. A kereskedelmi banki gyakorlat a hitelezett projekteknél azonban csak 1,3-as ADSCR mutató felett engedi, hogy a hitelezett cég osztalékot fizessen - talán ennek ismeretében nem is számol azzal az üzleti terv, hogy a következő 20 évben osztalékkifizetésre kerülhetne sor.

A 30 százalékos tulajdonrész viszont a beruházás költségeibe való beszállási kötelezettséget is jelent, azaz a 15 milliárdos hitel mellé előírt 30 százalékos önrész majd harmadát, bő kilenc százalékot a Magyar Turizmus Zrt-nek, közvetve az államnak kell biztosítania. Ez további majdnem 2 milliárd forintos kiadást jelent.

Az államnak ugyanakkor további felfelé mutató kockázatokkal kell számolnia: egyfelől a már említett 30 százalékos tulajdonrész miatt ha tőkepótlásra szorul a cég, a hiteltörlesztés biztosításához a Magyar Turizmus Zrt-nek is a zsebébe kell nyúlnia. Másfelől ha már egyszer ketyeg egy 15 milliárdos hitel, illetve egy évi egymilliárdos, a MotoGP futamokért fizetendő licencdíj, alighanem könnyebben lesz kapható a mindenkori kormány valamiféle átütemezés vagy pótlólagos beruházás biztosítására.

A cikket itt lehet kommentálni