Már 2015-ben lehet eurónk

A közép-kelet- európai országok esetében a legfőbb ösztönző az euró iránti vágy mögött az árfolyam-ingadozás kockázatának, és a hitelfelvétel költségeinek a csökkentése. Sőt, a 2009-es és 2010-es évek piaci felfordulásai tovább növelték az euróklubhoz történő csatlakozási kedvet. Legfőképpen az olyan országokban, mint Magyarország, ahol nagyok az árfolyam-ingadozások, és magas a külföldi devizában való eladósodottság. De még a görög államadósság-krízis sem tántorítja el a közép-kelet európai országokat az euró-bevezetéstől, pedig a görög krízisnek az egyik komoly hatása az euróövezet jelenlegi és jövőbeli tagországaira, hogy sokkal szigorúban figyelik majd az uniós hatóságok, hogy a tagországok hosszú távon is képesek-e megfelelni a belépéshez támasztott kritériumoknak, írja legfrissebb elemzésében a londoni Citigroup elemzőház.

Vágyunk rá nagyon

Nem véletlenül Magyarországon a legmagasabb az euró bevezetésének a támogatottsága. A magas kamatok magasra tornázták a magán és az állami szektor devizahiteleit, ami teljesen kiszolgáltatta az országot az árfolyam-ingadozásoknak. Bár a devizahitel-felvétel nagyjából a nulla szintre esett vissza, maga a hitelfelvétel igencsak lassan indul be, leginkább a háztartásoknál. Éppen ezért kulcsfontosságú szerepe lesz a következő kormányzási ciklusban az euróbeveztésre való felkészülésnek.

A növekedés beindítása a versenyképesség fokozásával, és a költségvetési egyensúly fenntartása maradnak továbbra is a magyar gazdaság neuralgikus pontjai, amelyek elmaradása megakadályozhatja az államadósság csökkenő pályára állítását. Ha az új kormány nem javítja az ország versenyképességét költségvetési intézkedésekkel, és nem csökkenti a költségvetési kiadásokat, akkor a növekedés biztosan alulmúlja a várakozásokat. A háztartások eladósodottsága, az alacsony foglalkoztatás, a magas adóterhek, a magas forinthitel-kamatok megfojtják az ország reálkonvergenciáját, főleg, ha az ország legnagyobb exportpiaca, Németország, is tovább küszködik.

Veszélyes a balkáni fegyelem

A költségvetési egyensúly javulása valószínűleg megtorpan 2010-2011-ben, ami hátráltatni fogja az euró bevezetését, mivel az új kormány adócsökkentésbe, és egyéb, az ország versenyképességét javító intézkedésekbe kezd mielőtt helyretenné a forint árfolyamát, és eltöltene két évet az ERM-2 rendszerben. Az ERM-2 rendszerbe csak akkor léphetünk be, ha a maastrcihti kritériumok teljesítése elérhető közelségbe kerül. A Citi elemzői szerint technikailag 2013-ban lesz legkorábban lehetséges, hogy belépjünk az euró előszobájába, mivel a GDP-arányos államadósság ismét hanyatló pályára fog állni 2012-2013-ban. Így eurónk legkorábban 2015-ben, vagy ha nagyon nem sikerül beindítani a gazdasági növekedést, akkor akár még később lehet csak.

A közép-kelet európai államok közül Magyarországnál a legnagyobb a GDP-arányos államadósság (78,3 százalék volt 2009 végén), így biztosan ez lesz a legnagyobb akadály az eurózóna-csatlakozásunk előtt. Az évtized vége előtt biztos nem fogjuk tudni 60 százalékra csökkenteni, de 2013-tól legalább csökkenő pályára állhat, ha fenntartjuk a költségvetési szigort, valamint beállunk egy 6-7 százalékos éves GDP-növekedésre. Az alacsony nominális GDP-növekedés és a vártnál magasabb költségvetési hiány jelentik tehát a legnagyobb kockázatot a 2015-ös euróövezeti csatlakozásunk számára.

Senki nem vár ránk tárt karokkal

A görög események hatására azonban valószínűleg nem várják annyira tárt karokkal az euróövezethez csatlakozni vágyókat. Egyrészt az övezet belső problémái csökkentik a felvételi kedvet. Másrészt az államadósság-krízis az euróövezet periferiális országait érintette, amelyek a reálkonvergenciát tekintve le vannak maradva a központi euróövezeti országoktól. Így az Európai Központi Bank és az Európai Bizottság lehet, hogy nagyobb hangsúlyt szeretne fektetni a reálkonvergenicára, még akkor is, ha nem ez volt a fő probléma a dél-európai országok esetében, hanem csak az egyik tényező, ami sérülékennyé tette őket, miközben a felzárkózási programot fokozták az alacsony kamatok.

A City szerint a maastrichti követelmények mindezek ellenére nem fognak változni, maximum az uniós hatóságok nagyobb hangsúlyt fektetnek majd a reálkonvergenciára és a követelmények hosszú távú teljesítésének fenntarthatóságára, ami azt jelenti, hogy a költségvetési kiigazításokat jobban ellenőrzik a megbízhatóság érdekében. Ez néhány ország esetében lehet, hogy egyszerűen csak hosszabb euróhoz vezető utat jelent, de a City szerint ez mind a bevezetés előtt álló országoknak, mind az eurózónának az előnyére válik.

Azonban az EB és az EBC hiába koncentrálna a reál konvergenciára, a maastrichti kritériumok alapból nominális természetűek. A probléma feloldása, hogy a kritériumoknak történő megfelelés valóban azért a reálkonvergenciát fejezi ki bizonyos mértékig, éppen ezért kell a kritériumoknak történő megfelelés hosszú távú fenntarthatóságára koncentrálni. Ez néhány ország esetében jelentős gazdaságpolitikai változásokat eredményezhet.

Nagy kihívás az infláció

Magyarországnak és Romániának például nehéz lehet az inflációcsökkentés, mivel a piac még mindig az árak növekedését várja, ami drágíthatja a dezinflációs folyamatot. Csehországban az inflációs elvárások azonban biztonságos szinten ingadoznak. Vagyis nem az infláció lesz a legnagyobb akadály az euróbevezetés előtt a kelet-és közép európai országokban  a City szerint, de mindeneképpen bonyolítani fogja a helyzetet, ha a tagoknak és a belépni vágyóknak hosszú távon is szigorúan tartania kell magukat a maasctrichti inflációs előíráshoz.

Az uniós országok egy főre eső GDP-je pozitívan korrelál az árszínvonallal. Vagyis a felzárkózás az egyes országok árkülönbségeinek megszűnését jelentheti. Bár ez megtörténhet valutafelértékelés által is, a kötött árfolyammal rendelkező országoknál ez az árkiegyenlítődés inflációval jár. A GDP- különbség minden egyszázalékpontos csökkenése az árkülönbség nagyjából 0,8-0,9 százalékos csökkenését eredményezné. Vagyis a csatlakozni vágyó országok esetében ez nagyon szigorú monetáris politikát jelentene, és azt, hogy az inflációt nagyon alacsony szinten tartsák.

De még nagyobb az államadósság

Elérni a 60 százalékos GDP-arányos államadósság szintet 2060-ra az eladósodott európai országoknak nagy kihívás lesz, és ilyen szempontból kedvezőbb helyzetben vannak a közép-kelet-európai országok, de azért nem lesz könnyű a fiskális kiigazítás sem Csehországban, sem Romániában. Magyarországnak és Bulgáriának talán valamivel nagyobb tere van a fiskális manőverezésre az alacsony államháztartási hiány miatt. Azonban Magyarország megállapodott az IMF-el a szigorú pénzügypolitika fenntartásáról, aminek hosszú távú megvalósulása már kétséges, akár csak az ország növekedési lehetőségei. Ezért úgy tűnik, hogy a fiskális kiigazítás lehet a legnagyobb kihívás, amivel a csatlakozni vágyó országoknak szembe kell nézni.

Kell nekünk az az euró, mint koldusnak a falat kenyér

Az euróövezetbe belépni vágyó országok számára a legnagyobb ösztönzőerőt a piaci kamatok, és az árfolyamingadozás kockázatainak csökkentése jelenti. Ez utóbbi a legnagyobb és legnyilvánvalóbb ok, amiért a nem kötött árfolyammal rendelkező közép-kelet európai országok szeretnének belépni a valutaunióba. Az árfolyam-ingadozás megszüntetése kedvező lenne a főleg exportra és a főleg importra berendezkedett országok számára is, és csökkentené a hedge ügyletek költségét. Mindezen hatásoknak nyilván a legnagyobb árfolyamingadozású országok, vagyis Magyarország és Lengyelország örülnének a legjobban. Az új közös valuta továbbá csökkentené a külföldi devizában eladósodott háztartások fizetésképtelenné válásának kockázatát is.

A belépésnek azonban hátránya is lenne. Az újonnan csatlakozók feladnák a monetáris politikai eszközeik egy részét, a növekedés élénkítése céljából nem tudnának többet a valutaárfolyamukkal játszani. Az euró bevezetése leginkább tehát Magyarországnak lenne jó a lebegő és volatilis valutaárfolyama, és a magas külföldi hitelek aránya miatt. Ilyen szempontból Csehország esetében lenne a legkisebb hatása a csatlakozásnak, Lengyelország és Bulgária pedig e két végpont között van.

Az olyan kötött árfolyammal rendelkező országok esetében, mint Bulgária, kevésbé evidensek az euró bevezetésének pozitív hatásai. Az euró bevezetése kiküszöbölné egy lehetséges törés lehetőségét az árfolyamrezsimben, csökkentené az ország kockázati felárát és a kölcsönök költségeit (ez utóbbit, vagyis, hogy olcsóbban vehetnének fel hitelt, a lebegő árfolyamú országok is megéreznék). Mindezen lépések ösztönöznék a befektetések, és ezáltal az országok hosszú távú növekedését.

Pusztán az euróövezeti tagság nem boldogít

Az elemzőház Bulgária euró-bevezetési dátumával kapcsolatban valamivel optimistább, mint a pici konszenzus, így szerintük a bolgárok 2014-től már a közös valutával fizetnek. A többi közép-kelet-európai állam euró-bevezetési céldátumával kapcsolatban nagyjából megegyezik a City véleménye a pici konszenzussal, vagy némileg pesszimistább. A legpesszimistábban Lengyelországgal kapcsolatban. A lengyel kormány és a piac céldátuma Lengyelországra vonatkozóan 2015, de a City elemzői szerint a 2016-2017-es bevezetés reálisabb.

Ami azonban a legfontosabb hozadéka a görög krízisnek az elemzőház szerint, hogy pusztán az euróövezeti tagság nem elegendő a fenti áldásos hatásokhoz. A görög és a német államkötvények kamatkülönbsége is azt mutatja, hogy hiába lépnének be az eurózónába a már említett országok, nem élveznének alacsony kamatokat, ha nem tudnának fenntartani egy hiteles gazdaságpolitikát. Ebből pedig az következik, hogy az eurózóna-tagság talán mégsem olyan vonzó, mint a válság előtt. Illetve, visszavezet ahhoz az érvhez, hogy a maastrichti kritériumokat nem csak a csatlakozás pillanatában, hanem hosszú távon is teljesíteni kell, vagyis mindenképpen hosszú távon is alacsonyan kell tartani mind az államháztartási deficitet, mind az államadósságot. A követelmények teljesítésének hosszú távú fenntartása nélkül nem lehet profitálni az euróklub-tagságból.