Gyurcsányi trükkre készül az MNB-ben Orbán?

Nincsenek meg az alapok a kormánnyal való együttműködésre a jegybankban, de a kétharmados erő birtokában ezt hamar megoldja a Fidesz - ezt mondta szerdán Orbán Viktor a nemzeti konzultáción az MNB-ről. Ezzel újra megnyitotta a választások estéjén indított, de aztán átmenetileg csendesedni látszó, az MNB, illetve leginkább annak elnöke, Simor András elleni frontot.

A választásokat megelőzően is tudni lehetett, hogy a leendő kormánypártnak nem a szíve csücske a jegybank vezetője. Az egyik, széles körben elterjedt forgatókönyv szerint az MNB és a PSZÁF összevonása, a szervezeti átalakítás nyújtott volna lehetőséget az eltávolítására, és egy bizalmibb ember helyzetbe hozására.

Ez az út azonban jogilag nem járható: összevonni ugyan lehet, de az új, megerősített szervezetet Simornak kellene vezetnie, az uniós szabályok ugyanis egyértelműsítik, hogy a jegybankelnöknek ki kell töltenie a mandátumát, ez alól csak pár, konkrétan meghatározott eset lehet kivétel.

Az összevonásról - bár erre utaló jelzést tett korábban a Fidesz - Orbán a választások után az TV2-nek adott nyilatkozatában azt mondta, nem készülnek ilyen lépésre, illetve hozzátette azt is, egyértelműen utalva Simorra: "egy ember miatt" miért tennék ezt? A hullámok elülése azonban átmenetinek bizonyult.

A Fidesz előtt pedig nincsen sok lehetőség, Simor egyértelművé tette, amit az ők ismerők korábban is jeleztek: ki akarja és ki is fogja tölteni mandátumát, lemondásba hajszolni nem lehet.

A gyurcsányi trükk

Az egyetlen, jogilag járható útnak Simor megrendszabályozására, egy "barátságosabb" MNB kialakítására így a monetáris tanács átszabása tűnik. Ennek ráadásul, ahogy a kormány-MNB háborúnak is, gyakorlata van Magyarországon. 2004-ben a megelező két évet már a kormánypártokkal éles vitákban töltő Járai Zsigmond vezette jegybankot a Gyurcsány-kormány az MNB-törvény módosításával igyekezett megtörni. A cél a monetáris tanács átalakítása volt, és ez részlegesen sikerült is. Az eredeti törvényjavaslatban a kormány megszüntette volna az akkori alelnökök monetáris tanácsi tagságát is, ezt azonban az Európai Központi Bank nem engedte. Az EKB akkor állásfoglalásában is leszögezte: alapszabály, hogy a jegybankok függetlenségének egyik alapja az irányító személyek függetlensége, amit az biztosít, hogy minden esetben ki kell tölteniük eredeti mandátumukat - a tanács tagjai is a jegybankelnökéhez hasonló védelmet élveznek.

Az EKB hivatalos véleményének ismeretében 2004-ben visszavettek a törvényjavaslatból: az elfogadott módosítás végül csak a monetáris tanács bővítéséhez vezetett, és mind a négy új tagot a miniszterelnök javasolhatta. (Csak ezt követőn állhatott fel az a ma irányadó rendszer, hogy egy új tagot a miniszterelnök, egyet pedig, az ő egyetértési jogával megtámogatva a jegybankelnök javasolhat.) Az EKB-nak ez a megoldás sem tetszett: leszögezték, hogy a korábbi intézkedések, az eredeti törvény előírásai a monetáris tanács szűkítésére irányultak, az új szabályozás tehát szembe ment a korábbi intézményi keretekkel, melyek stabilitása pedig szintén a jegybanki függetlenség és a monetáris politika egyik pillérét jelenti. De elismerték: jogi értelemben nem kifogásolható a lépés, annak a törvény indoklásában írt okait (a tanács hatékonyabb működése), a szándék tisztaságát pedig nem kérdőjelezhetik meg. Azt azonban jelezték, feleslegesnek tartják a módosítást.

A 2004-es módosítás ráadásul rögzítette azt is, hogy a bővítés egyszeri aktus, a tanács tagjainak létszámát - a korábbi tagok időközben lejáró mandátumát követő időszakra - fixálta, így alakult ki a most hét fős testület, melynek az elnök és a két alelnök mellett négy, 2004-ben választott külső tagja van.

Sok idő, sok egyeztetés

Azaz egy esetleges bővítés ismét szembe menne az intézményi keretek stabilitására vonatkozó elvárással, de közvetlenül - szemben például az elnök menesztésével - nem vétózhatná meg az egyébként az MNB-törvény minden módosításának véleményezésére jogosult EKB.
A monetáris tanács a jegybank legfőbb döntéshozó testülete, dönt egyebek között az aktuális kamatszintről. A Fidesz az elmúlt években egyebek között a kamat kapcsán támadta az MNB-t, a most megfogalmazott kritikák is részben ezzel kapcsolatosak. Orbán Viktor és Matolcsy György politikai nyilatkozataiból az olvasható ki, hogy szerintük a jegybank nemcsak a kamatpolitikájával mélyítette a válság hatásait Magyarországon, hanem egyéb monetáris eszközök alkalmazásával is hibázott: nem ösztönözte például kellő mértékben a kereskedelmi bankok hitelezését azok kéthetes, az MNB-be vitt betéteinek állományának csökkentésével.

Ha tehát marad is a jelenlegi formájában az önálló MNB, és 2013-ig annak elnöke Simor, a tanácson keresztül alapvető kérdésekben lehet befolyásolni a jegybank működését: kérdés persze, hány tagot is kéne a hatalomátvételhez delegálni. Szélsőséges esetben nyolc főt, ez a totális, egyértelműen politikai hatalomátvételnek tűnő lépés azonban alighanem kiverné a biztosítékot az EKB-nál. Kisebb bővítés viszont átcsúszhat, a kérdés az, mennyi értelme, haszna van ennek: a jelenlegi tagok mandátuma jövő tavasszal lejár, akkor 4 új tagot kell majd választani. Kevesebb mint egy évről van tehát szó, amiből lejön továbbá az az idő, ami egy esetleges törvényjavaslat megvitatásával, elfogadásával eltelik. Az EKB-val való egyeztetés szokásos ideje hat hét, de ennél hosszabb is lehet, különösen, ha finomítani kell a törvénytervezeten - 2004-ben 2,5 hónap alatt sikerült lezavarni a módosítást.

De mi baja igazából Orbánnak Simorral?

„Válságkezelésben nincs ember, aki ne követne el hibát, a Simor-vezette jegybank sem működött tökéletesen, de így utólag könnyű okoskodni, hogy látjuk, mit szúrt el az MNB egy-két éve” -  fogalmaz egyik forrásunk, hozzátéve: akkor lenne jogos a most bírálóktól a kritika, ha ők a válság kipattanása előtt erőteljesen felhívták volna a figyelmet a később problémát okozó dolgokra.

Másik forrásunk arra világít rá, hogy a devizahitelezés elfutása már jóval Simor előtt, éppen az új kormány gazdaságpolitikai belső köreihez, erős embereihez sorolt Járai Zsigmond jegybankelnöksége alatt kezdődött. Az Index hét, gazdaságpolitikai ügyekben jártas, egytől egyig nevük elhallgatását kérő szakértőt kérdezett arról, mi lehet az oka annak, hogy a Fidesz támadja az MNB-t, de a kép nehezen tisztul: a legvalószínűbb, hogy több, párhuzamos indok együttes hatásáról van szó. Esetleges személyes okokról senki nem tud, és így mindenki kizárja ennek lehetőségét, de a fenti érvelés miatt a szakmai kifogásokat sem tartják valódinak, hitelesnek.

Ciprus rossz húzás volt

Az offshore-ügy már más – mondják páran forrásaink közül. Orbán megbocsáthatatlannak gondolhatja azt a morális vétséget, amely abból fakad, hogy „egy magas rangú állami tisztségviselő – mégha esetleg szabályosan is teszi, tette – nem idehaza adózik, ezzel rossz példát mutat tízmillió magyarnak”.

Egy nagyon távolba tekintő elmélet szerint „az offshore-kártya kijátszása Bajnai majdani, politikába való visszatérésének megakadályozása miatt lehet fontos Orbánnak.” Ezt felvető forrásunk magyarázatának lényege, hogy most úgy néz ki, a szocialisták négy év múlva nem tudnak kiállítani Orbánra veszélyes ellenfelet, kivéve, ha Bajnai Gordont visszahozzák, és mivel ahogyan Bajnai nevét, úgy Simor nevét is intenzíven összemosták az offshore-dolgokkal, Simor emiatti lemondása muníciót adna a Bajnai elleni jövőbeli ütközethez.

A jegybank be tud tenni a kormánynak

Az egész Simor-elleni hadjárat arra mehet ki, hogy valamilyen úton-módon a kormánnyal szorosabban együttműködő jegybank legyen. „A mindenkori jegybank sokkal több gondot tud okozni egy kormánynak, mint amit sokan gondolnak: a kamatemeléstől kezdve a forint kormány szándékaitól eltérő gyengítésén vagy erősítésén keresztül a kabinet által hangoztatott tervektől eltérő prognózisok készítése, nagy dobra verése miatt a kormány szavahihetőségének csorbításáig bezárólag tud rendesen gáncsolni az MNB, ha akar” – így egyik forrásunk.

„Orbán egyszerűen mindent irányítani akar, ilyen a habitusa, ezért egy másik erős személyiséget nem tűr meg maga mellett” – fogalmazza meg másik forrásunk. „Mindenesetre Simort nem lehet kézivezérelni, ő ahhoz túl önálló, és ez mindig is potenciális veszélyforrás lehet Orbán szemszögéből, ezért jobb eltávolítani” – véli egy harmadik forrás.

Két további elmélet erősen tartja magát. Akárhogy is nézzük, Simor Andrással szembeni ellenérzés a Fidesz-vezetés részéről részben abból táplálkozhat, hogy „nem a mi kutyánk kölyke”, ráadásul Orbán nagy ellenfele, Gyurcsány Ferenc nevezte ki – így lehet megragadni többek vélekedését.

Utóbbival van összefüggésben az lehetséges indok a Simor-elleni támadásban, hogy Gyurcsány Ferenc megfutamodott, elmenekült a harc elől, a parlamenti választásokon pedig nagyon nem volt kit elsöpörnie a népnek, kell hát keresni, kreálni egy személyt, akit ki lehet kiáltani bűnbaknak és le lehet győzni – hangzik ez az elmúlt évek politikájára oly jellemző harci gondolkodásmódot tükröző magyarázat.

„Ráadásul Orbán nyilatkozataiban egyfajta forradalmi hangulatot kíván szítani, forradalomról beszél [1] , egy forradalomhoz pedig az dukál, hogy valamit megdönt a nép, a jegybank elnöke épp alkalmas szimbólumnak, politikai haszon származhat Simor lemondatásából” - többek szerint ez lehet a legerősebb mozgatórugója a jegybank elleni hadjáratnak.