Oszkó: Függőségbe sodor a szabadságharcunk
"A jelenlegi mesterséges politikai hangulatkeltés tehát legfeljebb annyira nevezhető szabadságharcnak, amennyire egy kamasz vívja ki azzal a szabadságát, hogy családja és környezete minden intelme ellenére rászokik a dohányzásra. Hiszen tudjuk, hogy azzal nem szabadságra tesz szert, hanem függőséget szerez" – írja Oszkó Péter, a Bajnai-kormány volt pénzügyminisztere az Egy szabadságharc margójára címmel írt posztjában.
Oszkó szerint az a tevékenység, amit a kormány gazdasági szabadságharcként állít be, nem más, mint az, hogy "különböző praktikákkal próbálna lehetőséget teremteni nagyobb költségvetési hiányra". Holott, emlékeztet, "ez a kormány akarta nem is olyan régen még kiterjeszteni és meghosszabbítani azzal a Nemzetközi Valutaalappal az együttműködést, akit most a függetlenségünk legmegátalkodottabb ellenlábasának igyekszik beállítani".
Ellentmondást lát Oszkó abban, amiről a vita folyik Magyarország és a nemzetközi szervezetek között, illetve amit erről a kormány kommunikál. "Miképpen lehetne úgy az ország kiszolgáltatottságával szemben és a függetlenség érdekében harcolni, ha a harc célja megint olyan adósságok felhalmozása, ami éppen kiszolgáltatottabbá és függőbbé tenne mindannyiunkat?" – teszi fel a kérdést. A kormány ugyanis egyszerűen azzal akarja "növelni saját politikai mozgásterét, hogy engedményt kapjon az ország külső adósságállományának csökkentéséből, azaz jövőre s később is több hitelt vehessen fel".
Ennek azonban súlyos ára van. Hiszen normál körülmények között "az ország éppen akkor válik egyre kevésbé kiszolgáltatottá, ha egyre csökken a külső eladósodottsága, azaz egyre kevesebb hitelttartozásba veri magát" – jegyzi meg, hozzátéve: "az IMF és az EU éppen erre akarná rávenni a kormányt".
Ezzel szemben amire az Orbán-kabinet most készül és amiket az elmúlt hónapokban tett, azoknak "visszaköszönő eleme [...] az adósságnövelés, illetve [...] az adócentralizáció növekedése, amely tehát olyan sajátos gazdaságpolitikai egyveleget alkot, amely egyszerre képes visszafogni a gazdaság növekedését és rontani a pénzügyi stabilitást". Szerinte ennek "a költségvetést éppen úgy, mint a lakosságot hátrányosan érintő [...] kiszolgáltatottságukat jelentősen növelő hatásait is csak a kedvező nemzetközi környezetnek köszönhetően" tudjuk átvészelni, illetve azért, "mert az ország pénzügyi helyzete az elmúlt évben jelentős mértékben stabilizálódott".