Szocialista pénzügyminisztereket faggatott az államadósság-kommandó

Köztisztviselői és közalkalmazotti béremelések, autópálya építések és a Gripen-vásárlás, állami vállalatok adósságainak átvállalása, a használt lakásokra is kiterjedő lakástámogatási rendszer, a Medgyessy-kormány száznapos programjai, társasági adó és szja-csökkentés, uniós csatlakozás és a ppp-programok, a magánnyugdíj pénztári rendszer kialakítása és a strukturális reformok elhanyagolása. Ezek duzzasztották az államadósságot, a pénzt nem lopták el. A hiányunk az utakra, nyugdíjakra és más szociális programokra ment.

László elismeri a felelősségét

A KSH és az ÁKK adatai szerint az államadósság László Csaba idején 2700 milliárd forinttal nőtt, a 2002 májusi 54,35 százalékos GDP arányos szintről (8843 milliárd forintról) a GDP 58,2 százalékára (11541 milliárd forintra). Az alábbi táblázat az OECD statisztikái alapján készült, de a nagyságrendek itt is azonosak.

László a bizottság előtt elmondta: amikor átvette a tárcát, már hat negyedéve hanyatlott a növekedés, az előző kormány lakástámogatááról egyértelműen kiderült, hogy finanszírozhatatlan. A százanapos programmal a kormány igen nagyot kockáztatott, ráadásul 2002 nyarán nem számolt a monetáris politikával kapcsolatos későbbi konfliktusokkal (László szerint fölöslegesen magasak voltak a forintkamatok, ez többletköltséget okozott a költségvetésnek és lassította a növekedést) illetve a rettentően drága autópályépítésekkel sem.

László az akkori közalkalmazotti béremelést (ami a száznapos program legnagyobb kiadási tétele volt) a védelmébe vette, mondván, érzékelték a költségvetési kockázatokat, de a szociális elvárások is jogosak voltak – ezzel a bizottság fideszes tagjai is nagyon egyetértettek, a száznapos programot érdemben a bizottságból senki nem kritizálta. Az a béremelés ma is benne van a fizetésekbe, hogyan élnének ezek az emberek az akkori béremelés nélkül - mondta László, aki ma már nem támogatná a minimálbér adómentessé tételét, bár annak idején ezt megtette.

László szerint a kormányváltás után nem csak a száznapos programok, hanem az állami vállalatok konszolidálása is megterhelte a költségvetést, mert a kormányváltás előtti 2-3 évben (tehát a Fidesz által) fölhalmozott hiányokat is ekkor tették bele a költségvetés mérlegébe. Ekkor került sor az MVM, a Posta, a Malév, a Dunaferr vagy a Bábolna konszolidációjára, állami pénzekkel kellett megtámogatni a tömegközlekedést és a helyi önkormányzatok egy része már akkor is hiányt halmozott.

Azonban a növekedés beindult, 2003-ban 3,5 százalékkal nőtt a GDP, 2004-ben a növekedés 4 százalék fölött volt, ezért nem kellett drasztikus beavatkozás, legalábbis akkor úgy ítélték meg. László szerint az akkor készült számítások figyelembe vették a lépések középtávú hatásait, ha a száznapos programokat követően további finanszírozhatatlan adócsökkentésre és egyéb lépésekre nem került volna sor, akkor 2006-ra el lehetett volna érni a maastrichti kritériumokat. Elismerte ugyanakkor, hogy ennek komoly kockázatai voltak, és mára tudjuk, hogy több akkori előfeltevés sajnos nem igazolódott.

A jóléti rendszerváltásról elhíresült pénzügyminiszter 2004-es távozásakor mondott utolsó beszédében elismerte saját szakmai felelősségét, illetve úgy fogalmazott, hogy a sikerhez reformokra és megszorításokra van szükség.

László meghallgatása végén egy nyilatkozatot is felolvasott. Ebben arról beszélt, hogy az államadósság alakulása összetett folyamatok eredménye, ezért egyes emberek felelősségét nem lehet kimondani, a parlamenti bizottság csak politikai felelősséget állapíthat meg.

Számháború

A bizottság szerint Draskovics Tibor három százalékos államadósság-emelkedésért felel, a volt tárcavezető az Eurostatra hivatkozva ebből 0,8 ismert el. Draskovics ezt vállalhatónak nevezete, főleg, mert az egyenleg a hosszabb távú kötelezettségvállalások eredményeként romlott.

A volt pénzügyminiszter szerint 1995 márciusától 2000 végéig (tehát a Horn-kormánytól a Fidesz első ciklusának közepéig) jól mentek a dolgok a költségvetés szintjén, a gondok ezután kezdődtek.

Így adósodtunk el

A köztisztviselők 100 százalékos béremelése ugyanolyan rossz volt, mint a közalkalmazottak 50 százalékos és a fegyveresek 70 százalékos fizetésemelése - mondta Draskovics.

Megjelentek az autópályaépítések és a Gripen vadászgép-beszerzés (ez utóbbi egy hosszú távú lízing, ami most is terheli a költségvetést) ezek hatása évtizedes távlatban terheli a büdzsét.

Ahogy László Csaba is utalt rá, erre az időszakra esett az állami vállalatok konszolidációja, itt Draskovics szerint több esetben is jó a mérleg: most nyereséget termel az MVM, ahogy a Posta és az MFB is. Rosszul sikerült azonban a közlekedési vállalatok konszolidációja, "valamiért ügyetlennek bizonyult a kormány" - fogalmazott a politikus.

A lakástámogatási rendszer szerinte eltúlzott volt, míg 2001-ben 50 milliárdot költött a költségvetés lakástámogatásra, 2005-ben ennek már az ötszörösét (ebbe a szocpol. és a kamattámogatás is benne van), a 2002-es választások előtt három héttel ráadásul a használt ingatlanokra is kiterjesztették a támogatást. Draskovics szerint a programokból a bankok aránytalan mértékben profitáltak, a rendszer tehát nyilvánvalóan eltúlzott volt.

Draskovics szerint a száznapos programokkal önmagukban nem volt baj, azonban a strukturális reformok elmaradása miatt nem engedhettünk volna meg magunknak ilyen mértékű pénzszórást.

A költségvetési egyenleget tovább rontotta 2003-ban a társasági adó csökkentése, és a 2004-es személyi jövedelemadó csökkentés, ami százmilliárdot rántott ki a bevételi oldalról.

Ekkor indultak be a felsőoktatást modernizáló ppp-programok, ezek szintén duzzasztották az adósságot, ahogy az uniós csatlakozás is terhelte a büdzsét, mert bár nettó haszonélvezők vagyunk (tehát több pénz jön Brüsszelből, mint amennyit mi befizetünk) ez évente egy százalékos többletköltséget jelent - figyelmeztetett Draskovics.

A meghallgatásoknak ez volt a harmadik köre: először az Államadósság Kezelő Központ és a Nemzetgazdasági MInisztérium szakértőit hallgatta meg a bizottság, majd a Magyar Nemzeti Bank és az Állami Számvevőszék következtek. A tervek szerint a munka egy hét múlva folytatódik Veres János pénzügyminiszter meghallgatásával.

Eluralva

Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője tavaly év végén kezdeményezte az államadósság-növekedés okait vizsgáló albizottság felállítását. Az eredeti elképzelés szerint a kilenctagú testületnek idén április 30-ig kell jelentést készítenie a témában. Bár a leadási határidőn nem változtattak, a testület felállítása kissé nehézkesre sikeredett, az ellenzéki pártok távolmaradása miatt.

A szocialisták és az LMP kimaradtak a bizottságból, boszorkányüldözésről és szinjátékról beszéltek, így most a fideszes képviselők mellett kereszténydemokrata képviselők ülnek a bizottságban, illetve egy jobbikos is.

A távolmaradás oka az, hogy Szijjártó az LMP és a szocialisták javaslatait lesöpörte az asztalról. Nem bólintott rá például arra, hogy a testületben fele-feles arányban üljenek a kormánypárti és az ellenzéki képviselők, ragaszkodott a Fidesz kétharmados arányához és a testület elnöklését is pártjánál tartotta. Szijjártó abba sem egyezett bele, hogy az eladósodás történetét ne csak 2002 és 2010 között, hanem több évtizedes távlatban vizsgálja a bizottság.

Szó nélkül elmenni nem lehet

Az elmúlt két kormányzati ciklus valóban az államadósság meredek emelkedését hozta. A Nemzetgazdasági MInisztérium adatai szerint ebben az időszakban 13 491 milliárd forinttal nőtt az adósság, a 2002-es 50 százalékos GDP arányos szintről 2010-re 77,5 százalékra. Ez 27,5 százalékpontos emelkedés, amiért legfőképp a költségvetési hiány növekedése tehető felelőssé. (Az államadósságra vonatkozó adatok alapvetően módszertani különbségek miatt eltérőek. Ezért fordulhat elő, hogy a statisztikák között böngészgetve ugyanarról az évről mást találunk az Eurostat, az OECD vagy éppen az ÁKK oldalán.)

A végeredmény, hogy 2010 végére az összes államadósság 21 790 milliárd forint volt, ami az NGM adósságnyomás-mérője szerint a GDP 80 százaléka fölött van.

A kormány most rendhagyó módszerekkel igyekszik letörni az eladósodottságot, elsősorban a magánnyugdíj-vagyon államosításából befolyó pénzt használják erre a célra. A nagyjából 2000 milliárd forintból 529 milliárd forint megy az állami nyugdíjkasszába, a további csaknem 1500 milliárd az államadósság csökkentését szolgálja, részben úgy, hogy 570 milliárdot elköltenek a MÁV és a BKV adósságainak átvállalására, valamint bizonyos ppp-konstrukciók kiváltására. Ez az Orbán-csomag egyik legfőbb célkitűzése, illetve feltehetően az lesz a héten aktualizált és Brüsszelnek kiküldött konvergenciaprogram központi üzenete is.