Ilyen lenne az életünk kiigazítások nélkül

A Költségvetési Tanács szétzavart stábja egy civil kezdeményezés keretében azt vizsgálta, mi történne a gazdaságban a kormány kiigazításai nélkül. A kép lehangoló: jövőre 1000 milliárd forinttal csúszna el a költségvetés, ami legalább másfélszerese az eddigi becsléseknek.

A számítások a március elején hatályos jogszabályokhoz viszonyítva vizsgálták a gazdasági, pénzügyi folyamatok jövőbeli alakulását, tehát az úgynevezett technikai kivetítésben a Széll-terv lépései és a konvergenciaprogram költségvetési hatásai sincsenek benne.

Emiatt a jelentés most kissé idejétmúltnak tűnhet, de mégsem az, hiszen a kormány az elmúlt hónapokban nem prezentálta egyértelműen, hogy a makrogazdasági célok tartásához (a hiány- és az államadósság csökkentéséhez) milyen nagyságrendű megszorítások kellenek. A Költségvetési Felelősség Intézet Budapest anyaga ilyen értelemben hiánypótló, kissé leegyszerűsítve azt mutatja be, hogy milyen lenne az életünk (és a költségvetési pályánk jövőbeli alakulása), ha nem lenne a Széll-terv és a konvergenciaprogram.

Lehangoló kilátások

Bár az idei költségvetés nagyjából tartható, a Költségvetési Intézet szerint a kiigazítás nélkül jövőre 1000 milliárdos rés keletkezne a költségvetésben, 2013-ban és 2014-ben pedig a GDP 4 százalékára rúgna a többlethiány, ami 1400 milliárd forintos eltérést jelent.

A Költségvetési Intézet vezetője, Romhányi Balázs, aki a KT szakmai stábját is irányította, hangsúlyozta: ez nem azt jelenti, hogy az egyensúlyt egy pontosan ekkora kiigazítással lehetne csak helyrebillenteni. A valóságban ennél kisebb beavatkozás is elég lehet, ha az időben érkezik, hiszen a gigantikus rés egy jelentős része csak akkor jelenne meg, ha idén és jövőre a kormány semmilyen kiigazítást nem jelentene be.

Ebben az értelemben tehát a konvergenciaprogram azt segíti elő, hogy később ne legyen még nagyobb az elcsúszás, ami például az MNB kamatemelésein, a szigorú monetáris politikán keresztül többletkiadásként jelentkezne és önmagában több százmilliárdos hiányt pumpálna a költségvetésbe. Kérdésünkre, hogy a konvergenciaprogramban felvázolt államháztartási kiigazítás elég lehet-e a hiány elszaladásának lefékezéséhez, Romhányi azt mondta, hogy a terv meglehetősen ambiciózus, tehát elképzelhető, hogy elég lesz. Ugyanakkor komoly kockázata van a tervezett intézkedések közül a bérek nominális befagyasztásának, „ez az elmúlt 20 évben egyetlen kormánynak sem sikerült”.

A konvergenciaprogram költségvetési hatásait illetően kulcsfontosságú, hogy a kormány nettó vagy bruttó megtakarításokról beszél - figyelmeztetett Romhányi. Valós, a költségvetés soraiban ténylegesen megjelenő spórolás csak nettó takarékoskodással (tehát az adóktól megtisztítva) érhető el. Az viszont kérdéses, hogy a kormány intézkedései nettó vagy bruttó összegeket takarnak, ahogy az is, hogy az intézkedések másodlagos hatásaival (adóbevételek kiesése) számoltak-e a Nemzetgazdasági Minisztériumban. Amíg ezeket a kormány nem egyértelműsíti, addig a lépések pontos egyenlegjavító hatását nem lehet megítélni - mondta Romhányi. (Egyébként több elemzés is arra utal, hogy a kiigazításról közölt számok bruttó összegek, tehát a tényleges megtakarítás valójában kevesebb lesz.)

Sérült az átláthatóság

Az elemzés arra is rámutat, hogy a 2014-re a piaci szférában foglalkoztatottak létszáma csupán 90 ezerrel haladná meg a 2010-es szintet. Ez nagyon távol esik a kormány eleinte 400, később 300 ezer új munkahelyről szóló ígéreteitől, ezek az elképzelések az állam mesterséges keresletélénkítésével valósulhatnak csak meg, amit a kabinet közmunkaprogramnak nevezett el.

Az idei költségvetésben akár százmilliárd forintra rúgó kockázatként jelenhet meg a tavalyról átcsúsztatott kifizetetlen számlák teljesítése. Sem a kormány, sem a kincstár nem beszél arról, hogy pontosan mekkora összegről van szó, ami az idei költségvetés kockázatait növeli. Érdekes lenne összehasonlítani, hogy mennyi az év végén ki nem fizetett számlák állománya és mennyi az idei többlet az előző januári állapothoz képest - mondta Romhányi. Ez érdemben befolyásolhatja az előrejelzéseket, és rámutat egy másik problémára is, a csökkenő átláthatóságra.

A Költségvetési Felelősség Intézet szerint a költségvetési folyamatok terén ez utóbbi tényező több szempontból is sérült, számos példa van arra, hogy a kormány számai mögötti különféle feltételezések nem ismertek. Például tisztázatlan a 250 milliárdos stabilizációs tartalék zárolása kapcsán, hogy az eredeti tervekhez képest pontosan hol vár a kormány megtakarításokat. (Az elemzők számításai szerint egyébként a zárolásokból és befizetésekből a jelzett 250 milliárd helyett  valójában csak egy 230 milliárdos megtakarítás jöhet össze.) Romhányi szerint az sem az átláthatóság csúcsa, hogy a kormány a terveiről előszeretettel közöl eltérő részleteket a magyar és angol nyelvű dokumentumokban.