180-as frankárfolyamot diktált a kormány
További Magyar cikkek
Hitelből hitellel menekítené a kormány az árfolyamrögzítésen keresztül a devizás törlesztőrészletek súlya alatt nyögő adósokat – egyszerűsítve ennyit jelent a bankok által eddig is kifogásolt, de valójában az adósoknak is csak rövid távon segítséget jelentő megoldás. Azok az adósok, akik élnek a lehetőséggel, valójában egy új forinthitelt vesznek fel, három év múlva, a program kifutásával – azaz várhatóan 2014 második felében – pedig azzal szembesülhetnek, hogy a most lecsökkent törlesztőrészletük akár tízezrekkel megugrik.
Hitelt a nyakig eladósodottaknak
Gyengült a forint a bejelentés után
A 180-as árfolyamrögzítésről szóló hír megjelenése után jelentősen gyengült a forint a frankkal szemben. Ennek oka részben egy váratlan világpiaci hangulatváltás, aminek következtében a frank erősödésbe kezdett, az euróval szemben egy százalékot ment, a forint viszont ennél többet, két százalékot veszített az értékéből a frankkal szemben. A reggeli 211 forint körüli frankárfolyam délután fél háromig 215 fölé emelkedett.
A forint a frankhoz képest gyengülő euróval szemben is veszített az értékéből: 266,4-ről 266,8-ig mozdult az árfolyam.
Egészen e hét elejéig úgy tűnt, hogy a bankok ellenkezése ellenére az árfolyamrögzítés biztosan megtörténik – ebben nincs is változás –, 190-es szinten. Azaz, függetlenül a svájci frank és a forint tényleges piaci árfolyamától, a törlesztőrészletek levonásakor a bankok maximum 190-es áron számolhatják el a frankot. A hét elején aztán borult a kormány és a bankszövetség közötti tárgyalások eddigi eredménye, a kormány már 160 forintig csökkentette volna a rögzítési szintet, ebből péntek délre úgy tűnik 180 forintos "kompromisszum" alakult ki. Legalábbis erről számolt be a délelőtti tárgyalások eredményeképpen a Bankszövetség.
Egy átlagosnak tekinthető, havi 300 frankos törlesztővel bíró hitel a mai 212-es árfolyam mellett 64 ezer forintot jelent havonta. A 190-es árfolyam mellett ez 57 ezer forintra csökkenne, 180-as árfolyamnál 54 ezer forintra, 160 forintnál pedig 48 ezerre, azaz 16 ezer forint lenne a havi mínusz (és ennyivel halmozódna havonta az új hitel).
Nemzetgazdasági szinten az Indexnek nyilatkozó szakértők szerint a 180-as mesterséges árfolyam a 210 körüli piaci ár mellett 3-3,5 év alatt 300-350 milliárd forintos többletadósságot generálna – a kormány szempontjából persze ez az összeg úgy csapódik le, hogy évente közel százmilliárd forinttal több jut a vásárlásra, fogyasztásra, ami növeli a GDP-t.
A bankoknak és az adósoknak sem jó
Hitel helyett kényszerhitel
Bár a kormány a gazdasági növekedés ösztönzéséről beszél, a bankoktól pedig ennek érdekében azt várja, hogy újra pörgessék fel a hitelezést - a termelés és a fogyasztás egyik motorját - ez az intézkedést éppen ellentétes hatást ér el. A bankok könnyen a számukra mindig kockázatot jelentő hitelezés visszafogásával reagálnak nyereségük csökkentésére, márpedig az árfolyamrögzítés költségének egy jelentős részét nekik kell megfizetniük a voltaképpen számukra kényszerhitelezést jelentő megoldással.A bankoknak a kényszerhitelezéshez egyáltalán nem füllik a foguk, pláne nem a piacitól jelentősen eltérő forintos frankárfolyam mellett. Ez érthető, nekik ugyanis nem igazán éri meg a biznisz. Az árfolyammechanizmus védőernyője alatt halmozódó áthidaló forinthitelekre csak 0,5-1 százalék közöttti marzsot tehetnek, miközben most egy átlagos frankhitel 8 százalék körül THM-mel fut.
Ennek a 8 százaléknak a költségek durván a felét viszik el (0,5 százalékos svájci alapkamattal és 3-3,5 százalékos országkockázati felárral számolva), tehát a svájc frank hiteleken a marzs, a banki nyereség legalább négy százalék körül van, de akár az öt százalékot is elérheti. Ez legalább négy-ötszöröse annak, amit az áthidaló forinthitelek utáni nyereségen elkönyvelhetnének.
De nemcsak a banki profit csappan, az ügyfeleknek sem igazán éri meg az árfolyamrögzítés, csupán rövidtávon, néhány évig jelent könnyebséget a megoldás. A piaci ár és a rögzített árfolyam különbségéből eredő részlettörlesztés technikai számlán ugyanis a valós piaci, illetve a rögzített elszámolási-árfolyam közötti különbözet halmozódni fog, mint írtuk, 2014 végéig. Hogy az adósok számláján mekkora adósság halmozódhat föl ebben a három és fél évben, az három tényezőtől függ: hogy a háztartásnak mekkora a jelenlegi tartozása, hogyan alakulnak ebben az időszakban a devizaárfolyamok, illetve, hogy pontosan milyen szinten cövekelik le az elszámolási árfolyolyamot.
Mennyit halmoz fel?
Induljunk ki az átlagos adósból, aki havonta 300 franknyi törlesztést vállalt. Ez most, az éppen 212 forintos frankár mellett havi 64 ezer forintot jelent. A 180-as rögzítés mellett 54 ezer forintra mérséklődik a törlesztő, havonta 10 ezer forint új adósság keletkezik, ez három év alatt 360 ezer forintnyi tőketartozást jelent.
Ennél sokkal ijesztőbb, ha megnézzük, hogy mekkorát ugorhat a havi részlet 2015 januárjától, amikor már két hitelt (az eredeti devizahitelt piaci árfolyamon és az áthidaló forinthitelt) párhuzamosan kell törleszteni. Ha 160 forinton rögzítettek volna, akkor a növekedés a 40 százalékot is meghaladhatta volna egyik hónapról a másikra, ha egy frank ára akkor is 210 forint körül lesz. 180-as rögzítésnél az ugrás – és persze a felhalmozott új forinthitel is – kisebb, de így is akár 20 ezer forinttal ugorhat meg majd hirtelen a törlesztőrészlet.
Egyik névtelenséget kérő forrásunk szerint éppen ezért valójában az adósoknak közgazdasági alapon sem éri meg a rögzítés, hiszen nem történik más, mint hogy a fennálló adósságaik egy részére újabb hitelt kapnak, amit pár év múlva kamatostul kell törlesszenek.