Romániához és Bulgáriához közeledünk

A pénzintézetek nem csak nálunk, hanem a régióban mindenhol a kamatok- és díjak emelésével reagáltak a hitelezési veszteségekre – derül ki a KPMG átfogó elemzéséből. A stabil működéshez szükséges tőkével sehol nincs komolyabb gond, de általánosságban jövőre romolhat a helyzet. Mi kilógunk a régióból, mutatóink és kilátásaink is rosszabbak az átlagnál.

Állja a sarat a közép-kelet európai bankszektor. Általánosságban elmondható, hogy a tőkemegfelelési mutatók jóval a minimum követelmények fölött vannak. A szektornak általában alacsony a külső finanszírozási igénye (nálunk sajnos más a helyzet), mert a bankok meglévő betétállományukból képesek finanszírozni a hitelezésüket. Az itt működő bankoknak a nyugat-európaihoz képest előnyt jelent a jellemzően gyorsabb növekedési ütem, amiből magasabb banki profitok következnek.

Ugyanakkor magas a 90 napon túl nem fizető hitelek aránya, és néhány országban jelentős kockázatot jelent a sok devizahitel. Mi pontosan ezekben teljesítunk a régiós átlagnál rosszabbul, ezért leszakadóban van a magyar bankszektor. A vizsgált országcsoporton belül az elitklubot Csehország, Lengyelország és Szlovákia jelenti, a bankok Magyarországpn, Romániában és Bulgáriában általánosságban rosszabb állapotban vannak - állapítja meg a KPMG elemzése.

Sok a rossz hitel

Idehaza a régiós átlagnál magasabb a késve fizető ügyfelek aránya. Bár ránézésre a középmezőnybe tartozunk, a kifejezetten rosszul teljesítő balkáni országokhoz sokkal közelebb áll az a mutató, mint a cseh, a lengyel és a szlovák arányhoz, igaz, nálunk az adatokban már a legfrisebb, harmadik negyedéves számok is szerepelnek, míg a többieknél csak az első féléves adatok szerepelnek a táblázaton.

Az ebből fakadó kockázatokat a bankok tartalékolással kell kezeljék. Ha egy hitel törlesztése 90 napnál is régebb óta késik, a pénzintézetek céltartalékot kell képezzenek, ami lényegében a várható veszteség lefedezését jelenti.

Ha a tartozás mögött valamilyen fedezet van (például a jelzáloghiteleknél egy ingatlan), akkor általában csak a kihelyezett hitel fele számít veszteségnek, a hitel másik fele az ingatlan kényszerértékesítéséből még befolyhat. (Fontos összefüggés, hogy minél több a rossz hitel, annál kevesebb új hitelt tudnak folyósítani a bankok, hisz tőkéjüket tartalékolniuk kell a várható veszteségek miatt. Ez a gazdasági növekedés lehetőségeit is nagyon visszafogja.)

Kevés a megtakarításunk

A máik problámánk, hogy miközben idehaza zsugorodik a pénzintézeti szektor összesített mérlegfőösszege (az első félévben 27,520 milliárd forint volt a tavaly év végi 28,125 milliárd után), ha csak lassan is, de csökken a bank által begyűjtött betétállomány.

Egy bank a hitelezést döntően saját betétekből, ennek hiányában anyabanki pénzekből, végső esetben a piacokról kölcsönzött forrásokból finanszírozza. A rendszer annál stabilabb, minél több a saját betét, hiszen a külső finanszírozási igény annál alacsonyabb. Ebből a szempontból a régióban mi állunk a legrosszabbul. A KPMG tanulmánya szerint a hitel betét arány 146 százalék (egy fejlődő gazdaságnál az egészséges arány legfeljebb 110 százalék kellene legyen). Ez azt jelenti, a kintlévő hitelek közel harmada külső forrásból érkezett a gazdaság vérkeringésébe, ennek újrafinanszírozása pedig kockázatos, és drága, különösen egy kedvezőtlen nemzetközi gazdasági helyzetben.

A csehek ebben a mutatóban is sokkal jobban állnak, náluk az arány 82 százalékos, a szlovákoknál 81, de Bulgáriában is több a bankbetét, mint a hitel, ráadásul fél év alatt jelentősen nőtt a betétállomány.

Bankjaink hitelnyújtó képessége tehát csökken, miközben egyre alacsonyabb a fizetőképesség, részben a magas munkanélküliség miatt. A bankok eredményességét ráadásul a régióban kimagasló állami elvonások (különadó, végtörlesztés) rontják, ezért idén a szektor javarésze veszteséges lesz - állapítja meg a KPMG.