Így csúszik újabb százmilliárdot a Széll-terv

Összekötötték a kellemetlent a kényszerrel – egy minisztériumi forrásunk szerint így lehet a legegyszerűbben megmagyarázni azt, miért döntött a kormány november közepén a három állami utas nagyvállalat összevonásáról. Egy kormányhatározat szerint az út-, vasút- és autópálya-építő Nemzeti Infrastruktúrafejlesztő (NIF) Zrt. beolvad az Állami Autópálya Kezelő (ÁAK) Zrt.-be, majd az így létrejött cégbe beolvad a közúthálózat-kezelő Magyar Közút Nonprofit Zrt.

Azonnal, jövő nyárra

A cégek fúziójának előkészítését a határozat értelmében azonnal el kell kezdenie Fellegi Tamás fejlesztési miniszternek – bár úgy tudjuk, a minisztériumban is úgy számolnak, hogy legkorábban jövő nyárra mehet végbe a fúzió –, és azonnali határidejű a kormánydöntésnek az a pontja is, amely szerint az ÁAK a „szabad pénzeszközeibõl összesen legfeljebb 30 milliárd forintot” fel kell használnia „folyamatban lévõ és elõkészítés alatt álló infrastruktúra fejlesztési célokra”. Ez a 30 milliárd forint az egész történet mozgatórugója, ez kapcsolja össze a cikk elején említett kényszert és kellemetlenséget – állítják az érintett cégeket ismerők.

A kellemetlenség az, hogy újabb ponton szenved jelentős, éves szinten százmilliárd forintos nagyságrendű csúszást az egyébként is egyre több ponton megbukó Széll Kálmán-terv (amely jövő évi 550 milliárd forintos költségvetési hatásából a számvevők 388 milliárdnyit nem láttak alátámasztva). November végén Völner Pál, a fejlesztési tárca államtitkára is elismerte, hogy nem indul el bő egy év múlva az elektronikus útdíjfizetés. És mivel 2014 választási év lesz, szakmabeliek szerint korántsem lenne meglepő, ha a fuvarozókat a mostaninál sokkal nagyobb mértékben terhelő elektronikus útdíjat 2014 elején sem vezetnék be.

Tétovázás

Méghozzá azért nem, mert információink szerint a fejlesztési minisztériumban tavasz óta nem sikerült dönteni a rendszer egyetlen fontos elemről sem. Így háromnegyed év alatt nem dőlt el, hogy milyen pénzügyi konstrukcióban alakítsák ki az e-útdíjas rendszert, sem az, hogy abba pontosan milyen utakat vonjanak be – csak a gyorsforgalmiakat, vagy bizonyos főutakat, hidakat is –, sem az, hogy teljes körben áttérjenek-e erre az úgynevezett használatarányos rendszerre, vagy bizonyos körben megmaradjon-e a matrica is (az eredeti tervek a személyautósoknak meghagyták volna a választás lehetőségét).

De a legalapvetőbb kérdésben sincs döntés: hogy milyen rendszert vezessen be. Az e-útdíjra két technológiából lehet választani, az egyik a mirkohullámú, a másik a GPS-alapú rendszer. A mikrohullámú rendszer előnye, hogy viszonylag pontosan megállapítható a fizetős útszakaszokon megtett út hossza, persze ehhez minden fel- és lehajtóhoz kell telepíteni jelfogó kapukat. Ez egyfelől jelentős költségnövelő tényező a kapuk kialakítása miatt, másfelől ez a rendszer lassabban kiépíthető (és a gyakorlat azt mutatja, hogy nem gyorsforgalmi utakon, a sok csomópont és kereszteződés miatt, lényegében nem használható). A GPS-es rendszert könnyebb bevezetni, de az sokszor pontatlan, és az autósokat viszonylag drága eszköz beépítésére kényszerítené.

Az információink szerint nem annyira szakmai, mint inkább politikai szintű tétovázás vezetett végül a legalább egyéves csúszáshoz. Igaz, a Széll-terv más pontjaival szemben ennek káros költségvetései hatása nem 2012-ben, hanem 2013-ban jelentkezik majd. Akkor az eredeti tervek szerint 100-120 milliárd forint jelentkezett volna az államkasszában (ambiciózus számítások szerint a rendszer kiépítése akár a bevezetés évében megtérülhet).

Felszabadult tízmilliárdok

Mivel borultak a tervek, forrásaink szerint felszabadult az Állami Autópálya Kezelő Zrt.-nél az előkészítésre szánt 30 milliárd forint – és ez épp kapóra jön a súlyos pénzzavarban szenvedő állami sztrádaberuházó NIF Zrt.-nek, utalnak forrásaink arra, hol kapcsolódik a kényszer az eddigi felsorolt kellemetlenségekhez. Úgy tudjuk, a NIF már tavaly is küzdött időnként likviditási problémákkal, de a helyzet idén a költségvetési zárolások miatt nagy mértékben romlott. Ezt látszanak alátámasztani a cégnyilvántartási adatok is.

Az Opten cégtárából kiderül: a NIF ellen tavaly október óta öt bírósági végrehajtási eljárás indult – korábban összesen három, abból kettő tavaly áprilisban. Az ötből kettőt a Fővárosi, egyet a Fejér Megyei Bíróság rendelt el, míg további kettőt közjegyzők (egyet Zalaegerszegen, egyet Mosonmagyaróváron). Noha a végrehajtások mindegyike véget ért mostanra – az utolsó idén novemberben –, más maguknak ezeknek az eljárásoknak a megindítása figyelemreméltó.

Hallgatásba burkolózva

Ahogyan figyelemreméltó az is, hogy a NIF gazdálkodásával és pénzügyi helyzetével, az elmúlt időszak végrehajtásaival, valamint az állami utas cégek összevonásával kapcsolatos kérdéseinket november 22-e óta sem a fejlesztési tárca, sem a NIF nem válaszolta meg (utóbbinál úgy tájékoztattak, hogy az NFM jogosult válaszolni). Így nem kaptunk választ arra sem, hogy milyen célra, valóban az e-útdíjas rendszer előkészítésére szánták-e eredetileg az átcsoportosítani szánt 30 milliárdot, hogy a pénzt a NIF mire költeni. Emellett nem kaptunk választ azokra a kérdéseinkre sem, hogy mikorra tervezik az új állami gigavállalat létrehozását, hogy mikor születik meg erről a részleteket is tartalmazó tulajdonosi döntés, hogy hány fővel és kinek az irányításával működik majd az új mamutvállalat.