Az IMF-et nem lehet átverni

Elkezdődtek a megbeszélések a kormány képviselői és az IMF delegációja között. Ugyan ezek még csak előkészítik a januári tárgyalásokat, de így is fontos szerepük lehet a keretek tisztázásában. Az mostanra gyakorlatilag biztossá vált, hogy Magyarország csak olyan csomagban reménykedhet, amilyet 2008-ban is kaptunk – a költségvetés helyzete és a kilátások ugyanis nem teszik lehetővé, hogy olyan programban vegyünk részt, ami kevesebb ellenőrzéssel és lazább szabályokkal jár.

Így ismét jönnek a negyedévenkénti felülvizsgálatok, és el kell fogadtatnunk az IMF és az EU képviselőivel egy menetrendet arra, hogyan szorítjuk le a hiányt. „Lényegében tehát vége az önálló magyar gazdaságpolitikának” – kommentálta a várható fejleményeket még korábban Török Zoltán, a Raiffeisen elemzője.

Van múltunk

Arról, hogy mi várható a tárgyalásokon, sokat elmondhatnak a korábbi tapasztalatok. 2008 őszén az ország a begyűrűző gazdasági válság súlyosbodásával hirtelen hitelszűkébe került, gyakorlatilag senki nem akart állampapírt vásárolni, a forint és a tőzsdei részvények árfolyama pedig zuhanórepülésbe kezdett.

A később a kormány által államcsőd-közeli helyzetként emlegetett időszakban Simor András jegybankelnök közvetítésével fordultunk az IMF-hez, majd rövidesen megkezdődtek a tárgyalások a magyar fél hivatalos delegációja és a Valutaalap között. Ezek a helyzet mindkét fél által érzékelt komolysága miatt rendkívül gyorsan, mintegy két és fél hét alatt eredményre vezettek, és az IMF az unióval közösen megnyitotta a hatalmas, 19 milliárd eurós hitelkeretet.

Ehhez a kormánynak jelentős lépések megtételére kellett köteleznie magát: vállalták, hogy abban az évben a GDP 3,4 százalékára, 2009-ben pedig 2,9 százalékára nyomják le a hiányt, ehhez pedig befagyasztották a közalkalmazottak bérét, zárolták a tartalékokat, nem fizették ki a 13. havi illetményeket, a 80 ezer forintnál nagyobb nyugdíjaknál pedig eltörölték a 13. havi járandóságokat.

A kiigazítási kísérlet azonban nem hozott tartós eredményt, a kilátások tovább romlottak, nyilvánvalóvá vált, hogy újra kell tárgyalni a megállapodást. 2009-ben hamar kiderült, hogy a korábban tervezettnél jóval nagyobb, 6,5 százalékos recesszió vár az országra, ezzel pedig tarthatatlanná vált a 2,9 százalékos hiánycél.

Kemények az elején

Már égett a ház, a forint 2009 márciusában addig nem látott mélységbe, 317 forintra gyengült az euróval szemben. Nyilvánvaló lett, hogy a szokásos negyedéves felülvizsgálaton kívül újra le kell ülni a Valutaalappal.

„Az IMF mindig keményen kezdi a tárgyalásokat, kötözködik, de mérlegeli a körülményeket, és ha megfelelően kidolgozott és hihető programot lát, hajlandó a rugalmasságra” – mondta az Indexnek Oszkó Péter volt pénzügyminiszter, aki az előző csomag felülvizsgálatain képviselte Magyarországot 2009 márciusától, illetve a Bajnai-kormány beiktatásakor ő volt az, aki a szokásos negyedéves felülvizsgálaton kívüli egyeztetést kezdeményezett a Valutaalappal

„Egy kidolgozott programmal kerestük meg az IMF-et, pontosan ismertettük, hogy mikor milyen intézkedést szeretnénk hozni. Ezekbe beletartoztak olyan, politikailag rendkívül érzékeny témák, mint a lakás- és energiatámogatások csökkentése vagy a 13. havi nyugdíj eltörlése – ezek politikai kockázataival a Valutaalap is tisztában volt” – mondja Oszkó. „Amikor látták, hogy komolyan gondoljuk a lépéseket, nagyon hamar belementek a hiánycél megemelésébe – pedig az év elején még kifejezetten keményen álltak a kérdéshez, voltak verziók 0 százalékos hiányra is.”

Nem lehet félrevezetni

A rugalmasságnak azonban vannak feltételei, ezek közül a legfontosabb, hogy a magyar fél tervei valóban komolyan vehetőek legyenek: „A tárgyalásokra mindig felkészülten érkezett a szervezet szakmai stábja, a végső részletekig belenéztek mindenbe, alaposan átvizsgálták például a MÁV költségvetését is. Nem lehet őket félrevezetni” – mondta erről a volt pénzügyminiszter.

A tárgyalásokon nem csak az IMF-fel, de vele párhuzamosan az Európai Unióval is dűlőre kell jutni, az uniós államok ugyanis nem tárgyalhatnak önállóan a Valutaalappal.

Az EU keményebb dió

A két szervezet közül a Valutaalap a saját programjai sikerében érdekelt és felkészültebb szakmai stábbal rendelkezik, így rugalmasabb tud lenni: Az Unió jogszabályok – például a maastrichti kritériumok – által meghatározott keretekről tárgyal, így sokkal kevésbé tűnt nyitottnak a változtatásokra.

Forrásaink szerint a mostani tárgyalásokon is az unió lehet a keményebb tárgyalópartner, legalábbis a keretek szintjén. Az szinte biztosra vehető, hogy ragaszkodni fognak egy olyan tervhez, ami alapján biztosra tudják venni, hogy jövőre és a következő években is a 3 százalékos limit alatt marad a költségvetés hiánya. Ez az egyik legfontosabb, de távolról sem egyetlen uniós cél (jelentőségét és az IMF eltérő hozzáállását egyébként mutatja, volt olyan eset, amikor a Valutaalappal együttműködve kellett meggyőzni az uniós delegációt arról, hogy ne követeljenek plusz tartalékot a hiány biztosításához a költségvetésbe, mert az a recesszió miatt megvalósíthatatlan).

A 2010-es kormányváltás utáni szakítás összes érzékeny pontja újra előkerülhet: akkor az IMF-nek leginkább a növekedést kikezdő adómódosításokkal volt gondja, egyszerűsítve, ők megmondták előre, hogy az egykulcsos adó okozta költségvetési kiesés ellentételezésére tervezett különadók betesznek a gazdasági növekedésnek, elsősorban a bankadó mértékét kritizálták. Az EU-nak a közgazdasági fenntartások mellett azonban nagyon konkrét jogi aggályai is voltak, egyszerűen az uniós jogot sértőnek, és mint ilyet, elfogadhatatlannak ítéltek több intézkedést. Ezek között volt komolyabb költségvetési hatású terv, így a telekomadó, amiből idén 60 milliárd feletti bevételt vár a büdzsé, de volt költségvetési szempontból értelmezhetetlen tétel is: a Magyar Nemzeti Bank vezetőinek fizetésének csökkentése az uniós alapszerződésben is védett  jegybanki függetlenség csorbítása. Az egyik leglátványosabb kormányváltás utáni intézkedés, Orbán első 29 pontjának egyik emblematikus eleme, a házi pálinkafőzés legalizálása is fekete pont volt.

Most lényegében az akkor egy forrásunk szerint "take it or leave it" angol fordulattal leírható (ha nem tetszik, el lehet innen menni), Orbán Viktor által a tárgyalásokon személyesen megerősített másfél évvel ezelőtti kormányzati álláspont erős felülírására lesz szükség.

Problémás konkrétumok

Az viszont egyelőre kérdés, hogy a konkrét intézkedésekbe mennyire fognak beleszólni: "Ha a makroszámokat nézzük, alapvetően nem áll rosszul Magyarország, ugyanakkor a konkrét intézkedések szintjén lehet olyan, amibe belekötnek" - mondta az Indexnek Barcza György, a K&H vezető elemzője.

Ezek közül a végtörlesztés kiterjesztésébe szinte biztosan nem fog belemenni a két szervezet, ugyanakkor a bankadóval kapcsolatban már több a bizonytalanság: "Az elmúlt időszakban többek között Szlovákiában is bevezettek ilyen adót, így már egyáltalán nem biztos, hogy olyan elutasító lesz az IMF, mint akár egy évvel ezelőtt" - mondta ezzel kapcsolatban Barcza György.

Puhatolózás, szándéklevél

A mostani megbeszélések végére a fenti kérdések nagy része világossá válhat, ezek ugyanis azt szolgálják, hogy részletesen egyeztessék a két fél álláspontját, hogy annak ismeretében írhassa meg Magyarország a hivatalos hitelkérő szándéklevelét, amiben már konkrét vállalások is szerepelhetnek.

A szervezetek ugyan forrásaink szerint nem szoktak agresszívak lenni, a növekedési kilátások romlása és az eddigi - az IMF és az EU által sokat kritizált - gazdaságpolitikai lépések miatt mégis izzasztó napok várnak az országot képviselőire - Fellegi Tamásra, Pleschinger Gyula pénzügypolitikáért felelős államtitkárra és Rogán Antalra.

Mellettük a jegybank részéről Simor András elnök és Karvalits Ferenc alelnök is részt vesz a tárgyalásokon, aminek az eredménye alapján a Nemzetgazdasági Minisztérium stábja a következő hetekben kidolgozza azt a programot, amivel a szervezetek elé állunk januárban.