Nekünk nincs, bár még Kiribatinak is van

Ha egy alig negyven éve függetlenné vált, nem egészen másfélmillió lakosú közép-afrikai törpeállamban élnénk, és volof nyelven is beszélnénk, talán nem is akadnánk fenn azon, hogy nincs nemzeti légitársaságunk. Az egykori portugál gyarmat, a világ ötödik-hatodik legszegényebb országának számító Bissau-Guinea légitársasága 1998-ban szűnt meg, és azóta sem gründoltak helyette másikat.

A világ legtöbb országában működik a nemzeti zászló használatára jogosult légitársaság, bár ezek között vannak fapadosok is. A kevés kivétel között, amely táborba most Magyarország is beletartozik, nem a kalandos közelmúltú Bissau-Guinea – a zavaros belpolitikai-hatalmi viszonyokat jelzi, hogy néhány éve ugyanazon az éjszakán követtek el sikeres merényletet az elnök és a vele szemben álló katonai-politikai tömörülés vezetője ellen – az egyetlen közép-afrikai ország.

A francia birodalom egykori Ubangi-Shari gyarmata, a rejtői légiósregények világából ismerhető közép-afrikai ország, az 1960-ban Közép-Afrikai Köztársaság néven függetlenné vált állam szintén nem tart fenn saját légitársaságot. Az urán- és gyémántbányászata miatt világgazdasági szempontból is fontos országot – ahol szintén még az ezredforduló után sem voltak ritkák a puccsok, felkelések és lázongások, és nem volt olyan választás, amelyről legalább egy esélyes jelöltet ki nem zártak volna – el lehet érni a levegőből, a bangui M'Poko nemzetközi repülőteret körülbelül tucatnyi várossal köti össze nyolc légitársaság, köztük az etióp és az angolai; igaz, az Air France Párizs-Bangui járatot is fenntart.

Afrikában még két állam, a Közép-Afrikai Köztársaság déli szomszédja, a Kongói Demokratikus Köztársaság, és a kontinens déli részén lévő, jelenleg III. Letsie király által vezetett Lesotho nem üzemeltet nemzeti légitársaságot. Előbbit, a világ tizenegyedik, Afrika második legnagyobb területű országát, amely szintén gazdag nyersanyagban, szegényes viszont a közlekedési infrastruktúrája – leszámítva épp a légi közlekedést. Csak nemzetközi reptérből van az országban négy, a legnagyobb természetesen a fővárosban, Kinshasában, ahová az Air France, a Brussels Airlines, illetve a Luxemburg-Kinshasa áruszállító járatot fenntartó Cargolux is repül.

Lesothónak viszont lényegében reptere sincsen, csak egy kifutópályája, ami viszont az egyik legismertebb, pontosan a leghírhedtebb: a csupán négyszáz méter hosszú betoncsíkot egy hatszáz méter mély szakadék követi, így méltán tartják a világ egyik legveszélyesebb felszállópályájának.

Nem csoda, hogy Afrikáig kellett elmenni olyan országot keresve, ahol nincs nemzeti légitársaság. Európában ilyet ugyanis lényegében nem találni (eltekintve az olyan vitatott státuszú területektől, mint Dél-Oszétia vagy Észak-Ciprus). Határesetnek csak a néhány éve függetlenné vált Koszovóban lévő Kosova Airlines minősíthető: működik ugyan, de mivel nincs egyetlen repülője sem, valójában ügynökségként funkcionál.

A miniállamok nem minden esetben elég nagyok egy saját nemzetközi repülőtérhez, de Monacónak és Andorrának van helikopteres légitársasága, San Marino pedig a közeli Rimini repülőterére alapozza a nemzeti légiközlekedését. Több kisebb országban, példul a Baltikumban fapados üzleti modellel működnek az ilyen vállalatok, míg Skandináviában a 159 repülővel rendelkező, 13 ezer főt nyereségesen foglakoztató Scandianvian Airlines három ország, Dánia, Norvégia és Svédország közös légitársasága.

Ázsiában minden jelentős államnak van légitársasága, köztük a háború sújtotta Afganisztánnak, Libanonnak vagy a sokak által elmaradottnak gondolt Mongóliának (utóbbi légitársasága, a MIAT Mongolian Airlines tíz országba, berlini és moszkvai repterekre is repül), a néhány száz négyzetkilométeres szigetvilágnak, a Maldív-szigeteknek, vagy a Himalájában lévő királyságnak, Bhutánnak is.

Sőt, Óceániából is csak a világ legkisebb országai közé tartozó Mikronéziai Szövetségi Állam és Tuvalu lakói – a két országban összesen mintegy százhúszezer ember – nézheti irigykedve a szomszédos Kiribati vagy Nauru nemzeti légitársaságainak elszálló gépeit. Igaz, ezek a gépek nem a nemzetközi forgalmat, hanem a szigetek közötti közlekedést szolgálják, az Air Kiribati az országhoz tartozó szigetvilágon kívül csak Fidzsire repül. Ehhez képest igazi világjáró a naurui Our Airline, amely gépei, két darab Boeing 737-300-as Fidzsi mellett Kiribatiba, a Salamon-szigetekre és Ausztráliába, a Brisbane-i reptérre is eljutnak.