Csak ülünk, és várunk szorgalmasan

Budapestnek a szerda, Athénnak – és talán egész Európának – a csütörtök volt a hét legfontosabb napja. A magyar kormány azon izgulhatott, hogy milyen uniós fogadtatása lesz az ellenünk januárban indított három kötelezettségszegési eljárásban kifejtett magyar álláspontnak, és mi lesz az eljárások sorsa, a görög azon, milyen piaci fogadtatása lesz a követelésleírás szándékának, és mi lesz a görög euró sorsa.

Mindkettő maradt: a kötelezettségszegési eljárások sorozata is, a görög euró is.

Nem enyhül a szigor

Az Európai Bizottság a három eljárásból kettőt újabb fázisba léptetett, vagyis lényegében azt mondta ki, hogy a bírák nyugdíjazása és az adatvédelmi hatóság ügyében törvénymódosítást vár, vagy jöhet az európai bírósági eljárás. A jegybanktörvény ügyében további információkat kért a bizottság, de közben a magyar kormány már döntött, és egyeztet is annak módosításáról, illetve átírja az adatvédelmi törvényt is.

Ettől persze hitelünk még nincs – márpedig az egész történet a most már három hónapja a december közepén először megszakadt informális elő-hiteltárgyalások óta erről szól. Hogy a magyar kormány hitelkeretet szeretne a nemzetközi szervezetektől (IMF és Európai Unió), amihez lényegében előfeltételként teljesítenünk kellene a brüsszeli elvárásokat.

Azóta úgy tűnt, hogy Budapestnek az egész hiteltárgyalásos cécó nem is olyan fontos, nem is olyan sürgős. Egyre több londoni elemző kezdett kételkedni bennünk, mondván, ha csúszik a tárgyalás, büntethet a piac, és hogy csúszik, egyre többen várták; voltak, akik már arról beszéltek, hogy talán csak jövőre lesz IMF-megállapodás.

Ám a bizottsági közlemény másnapján új kommunikációt kezdett a kormány: csütörtökön Fellegi Tamás, majd Orbán Viktor is azt érzékeltette, hogy mi tényleg nagyon szeretnénk megállapodni a nemzetközi szervezetekkel, de hiába ülünk az asztalnál, azok nem jönnek. Úgyhogy most Fellegi megy, a jövő héten Washingtonba utazik, ahol újabb informális találkozón vesz részt, de az IMF menedzsmentjével nem találkozik.

Vannak aggasztó jelek

Így egyelőre még nem tudjuk, mi lesz velünk, csak azt, hogy vannak aggasztó jelek. Februárra összejött az éves hiány fele, ennek fényében akár igaz lehet a GKI véleménye is, hogy 200-300 milliárdos kiigazítás kell még idén, és az is, hogy a nemrég bejelentett kiigazítás nem lesz elég a hiánycél tartásához. Az Európai Bizottság rontotta a magyar kilátásokat, és a múlt hónapban ismét nőtt az államadósság.

Nem csoda, hogy az elmúlt napokat a forint sem viselte túl jól. A hetet még 288 forintos szinten kezdő euró szerdáig 300 forint közelébe drágult – részben a Kínából érkező rossz hírek miatt –, és a hét közepén az állampapírpiacon is volt egy minipánik. A hét végére a forint árfolyama némileg magára talált, pénteken már ismét a 291-292 forintos sávban mozgott az euró.

	10. heti záró	9. heti záró
BUX	18 803,43	19 309
OTP	3824	4035
Mol	19 040	18 900
Richter	37 000	38 830
Magyar Telekom	568	577

Amihez persze kellett az, hogy csütörtökön eldőlt: Görögország magánhitelezőinek túlnyomó többsége – egészen pontosan 85,8 százaléka – a kisebb rossz elve alapján belement abba, hogy elveszíti a görög állampapírokban meglévő követelései egy jelentős részét. Így sikeres volt a kötvénycsere-program, vagyis sikerült elkerülni a görög államcsődöt, még ha technikailag, valamennyi hitelminősítőnél, ez annak is minősült.

Halott Malév, csonkuló MÁV

Míg Görögország túlélt egy kemény menetet, a több mint egy hónapja már nem létező Malév körül még mindig nem ült el a zaj. A héten kiderült, hogy bankok és utazási irodák csatáznak miatta, hogy a nemzeti vagyonkezelőt bántja a Malév-nyomozás lezárása – a repteret pedig a privatizációs szerződések közzététele –, és hogy életben tartanák a két leányvállalatát. Közben már arról szólnak a hírek, hogy hamarosan bejelenthetik az új Malévot, amiért egyes lobbicsoportok már az NFM-nél kilincselnek. De a helyére érkezett Ryanair helyzete sem könnyű: az általa korábban leidiótázott rendőrséggel megegyezett ugyan, de kénytelen lecserélni több járatát, mert a délszaki szigetekre ilyenkor nem repül a magyar.

És vonatozni sem fog, persze nem délszaki szigetekre, hanem mellékvonalakra. Bár ezek közül egyet sem zárnak be, egy nyilvánosságra került tervezet szerint négyszáznál több vonat állhat le, így számításaink szerint tucatnál több mellékvonalon csak mutatóba, napi két-három járatpár marad. A fejlesztési minisztérium is megerősítette, hogy több száz vonat fog leállni, ami a reményeik szerint 8 milliárdos spórolást jelent majd. És nemcsak a MÁV-nál van baj, a kormány egyelőre kihátrálni tűnik a munkaadóknak nagyon fájó BKV-mentő ötlet mögül is, így valószínűleg mégsem jön júliustól a dolgozói ingyenbérlet.

Ció, Szió

Jön viszont, már áprilistól, az árfolyamrögzítés, miután a megszületett a kompromisszum a kormány a bankok között. Amelyek közül több az eddiginél olcsóbban ad hitelt, és állami segítséget kaphat. Ha már bankok: az MFB gigahitelkeretet adott a Közgépnek, az OTP 26 milliárdos mínuszban zárta az utolsó negyedévet, de úgy is volt nyolcvanmilliárdos nyeresége tavaly, hogy eléggé megszenvedte a végtörlesztést. Még így is jobban járt, mint a nyugdíjkasszák, amely hiába gazdálkodtak jól, a magas fajlagos költségek miatt súlyos mínuszban zártak (nyugdíjügyben egyébként továbbra sem lehet okosan dönteni).

Az árfolyamgát jó hírét sok rossz ellenpontozta a héten. Kiderült, hogy még korruptabb lehet a közbeszerzés, és nem meglepő módon megtudtuk azt is, hogy érdekcsoportok irányítják az államot, a politikai és üzleti elit riasztó mértékben összefonódott.

Emellett eldőlt, hogy első körben, már áprilisban, 1200 embert küld el a komáromi Nokia, és hogy dolgozói harmadát elbocsátja a magyar Philips is, és felszámolnak egy milliárdos borkereskedőt. A cégvezetők hosszú recessziót várnak, ennek első jeleit mutathatja, hogy váratlanul csökkent az ipari termelés, és a GDP-adatok is azt mutatják, hogy a mezőgazdaság nélkül elég nagy bajban lennénk. Igaz, van olyan előrejelzés is, hogy Magyarország elkerülheti a recessziót, de nagy dübörgés akkor sem lesz.